A futball az a játék, ahol ha nemzetközi meccsről kell visszajönni, a Liverpool nagyon gyengén játszik.
A szokásos 4-3-3-as felállásunk ellen Guardiola a 3-1-4-2-t választotta, és a támadó hármasunk ennek megfelelően - főleg a jobb oldalon - nagyon jól találta meg a réseket, jól kerültünk helyzetbe, sajnos Salah befejezése és az “utolsó érintése” nagyon gyenge így nem sikerült betalálnia, vagy pontos passzt adnia a 16-oson belül ezzel szemben három cseléhez három labdavesztés társult. Arról nem is beszélve, hogy egy tudatosabban játszó szélső kiállíttatta volna Otamendit már az első félidőben, nem véletlen, hogy Guardiola gyorsan áttette őt a félidőben a jobb oldalra, nehogy megkapja a második sárgát.
Pozitívan nehéz kiemelni bárkit, a legjobban teljesítő játékosaink Can, Mignolet, Matip mellett az a 19 éves Alexander-Arnold Trent volt, aki egy 50-50-ben a labdáért menő tiszta csatában kapott sárga lapot és ezután sem félt belemenni a szerelésekbe. Talán Can átengedhette volna azt a szabadrúgást 17-ről…
Mané vitatható kiállítása és Klavan borzasztó gyenge teljesítménye nagyban hozzájárult, hogy a City teljes nyugalomban mehetett a szünetre és válthatott a sokkal biztosabb 4-4-2-re, erre Klopp 3-5-1-gyel reagált.
Az már talán a jövőnek is szólt, hogy a fordulás után Emre Cant középhátvédként vetette be Klopp, a harmadik gólból ő is kivette a részét, de ezért kár lenne csak őt hibáztatni, Összességében sokkal jobb lenne ő ott (vagy mondjuk egy zsák krumpli), mint a Lovren-Klavan kettősből bárki. Ez a meccs remekül megmutatta, hogy bár sokan azt gondolták, hogy sikeres volt az átigazolási időszak, mekkora kapitális hiba volt a vezetéstől az, hogy nem igazoltunk középhátvéde(ke)t.
Mané (nagy valószínűség szerint) három meccses eltiltását letölti a Burnley és a két Leicester elleni meccsen, Ez lehetőséget adhat Kloppnak, hogy Coutinhot egy kényszerhelyzet miatt tegye vissza a csapatba és ő olyan teljesítményt nyújtson, hogy minden szurkoló hamar elfelejtse a vélt, vagy valós sérelmeket.
