Tulajdonképpen semmi olyan nem történt ma, ami miatt a kardunkba kéne dőlnünk. Játszottunk a közvetlen riválisunkkal egy meccset, ahol végül alulmaradtunk, és így legrosszabb esetben is csak négy pontra lesz az ötödik Chelsea tőlünk. Nyolc fordulóval a vége előtt. Ugye érezzük, hogy semmi nem dőlt még el? Sőt, szedjétek le a fejemet, de még a hasznunkra is válhat ez a vereség. Egy mondás szerint néha nyersz, néha tanulsz.
Mi történt a meccsen? Az első félidő a saját nevelésekről szólt. Rashford kétszer kihasználta annak a Trentnek a hibáját, aki ahogy az előző, úgy a mostani Derbin is végig idegesen, lámpalázasan, görcsösen játszott. Kiváló játékos lesz belőle, de mint Klopp is elmondta korábban, sokat kell még tanulnia. Ha 12 éve a Liverpoolt szolgálod teljesen természetes az egyik-másik eset, és biztos vagyok benne, hogy lesz még olyan rangadónk, ahol a fiú teljesítményét látva hálát adunk Istennek, amiért nekünk ajándékozta a fiút, és a szüleinek, amiért egy ilyen remek kölyköt neveltek fel. Én nem haragszom rá. Bosszantó hibák voltak igen, de nem haragszok. Tanul, tapasztal, fejlődik, és néhány éven belül posztján az egyik legjobb lesz nemzetközi szinten is.
Ikonikus kép a mérkőzésről. Trentnek ma nem ment, Rash pedig remekül használta ki a lehetőségeit. Személy szerint abban bízom, hogy a világbajnokságon mindkettejük csúcsformában játszhat majd, és az angolok is megmutatnak valamit magukból végre.
Nem voltunk ott teljesen a pályán, Klopp is kicsit bamba fejjel állt a partvonal mellett, és bármikor őt mutatta a kamera látszott, hogy épp azon töri a fejét, mi kéne a második félidőben. Sikerült is felráznia a srácokat, nekiestünk a Unitednek, mint floki a lábtörlőnek, 20 perc után pedig egy Mané beadást követően Bailly ért bele szerencsétlenül a labdába, amit már De Gea sem tudott védeni. Visszajöttünk a meccsbe, és a kapuja elé szögeztük a Unitedet. Valódi helyzeteket csak ritkán tudtunk kialakítani, aminek az okait például érdemes ott keresni, hogy Salaht úgy őrizték a united játékosai, mintha az Egyiptomi Fáraó lett volna, és Bobbyt sem hagyták túlzottan kibontakozni. A középpályánk azért elég sokat melózott, és a mérkőzés utolsó harmadában egy pillanatra úgy tűnt, felbomlik a Manchester védelme. Bobby kapott egy labdát, amit sarokkal tett vissza Manénak, aki tiszta lövőhelyzetben lehetett volna, ha az időközben pályára lépő Fellaini nem oszt ki egy combost a fiúnak. Teljesen egyértelmű helyzet volt a tizenhatoson belül a belga favágótól, a bíró sípja azonban néma maradt csakúgy, ahogyan korábban egy beadást követő Valencia kezezésnél.
Hogy nem volt tizenegyes?
Nem mondom azt, hogy kiváló játékot produkáltunk, de két tizenegyest elvettek tőlünk, és ha csak az egyiket értékesítjük, teljesen más meccs kezdődik, és teljesen más az egész képe. De nem, úgy tűnik az angol bírók inkompetenciája újra és újra megmutatkozik. Videóbíró és videóbíró. Valencia ámokfutása tovább folytatódott amikor beletalpalt Mané vállába de csak sárgát kapott, és Rashford is érdekes körülmények között maradhatott a pályán, míg az egyenlítő találat után Mourinho be nem hozta a favágót. Az utolsó 10 percben aztán teljesen a kapuja elé szorult a United, és a hat perces hosszabbításban is egymás után jöttek a szögletek, az egyenlítő gólt mégsem sikerült megszerezni. Nem fogom elkezdeni ekézni a játékosainkat, és belerugdosni a csapatba, mert szerintem nem lenne fair. A második félidőben mindent megtettek, amit csak tudtak, küzdöttek, hajtottak, de most nem jött össze. Karius meccs végi kijövetelét érdemes megjegyezni, mert utoljára ilyet Neuertől láttunk. Klasszis mozdulatsor volt, ha igazi polgárpukkasztó módon akart volna viselkedni, felmegy az egyik szöglethez, és gólt fejel.
"Nem állunk meg. Természetesen fontos nekünk, de nem mondhatjuk azt nekik, hogy "gyerünk, adjátok nekünk a második helyet. Meccseket kell nyernünk, hogy megcsináljuk." - mondta Klopp a mai sajtótájékoztatón a meccs után.
Szóval néha nyersz, néha tanulsz. Így kb egy órával a meccs után azt mondom, hogy erőt fogunk meríteni ebből a vereségből, és a következő pár hónapban még jobban odafigyelünk. Jobb lett volna előzni, ezzel senki nem tud vitatkozni, de ha ennek a vereségnek köszönhetően egy kicsit alázatosabbak, koncentráltabbak, egyszóval jobbak leszünk, nem fog érdekelni senkit a szezon végén. Másfelől, a bajnokságból még mindig sok hátravan ahhoz képest, hogy előttünk-mögöttünk öt pontokra vannak a riválisok. Valamint ott van a Bajnokok Ligája, ha nem csal az emlékezetem pénteken lesz majd a sorsolás, és az ellenfél ismeretének függvényében is fel tudjuk használni a mai meccs tanulságait. Egy Barcelona, Bayern München ellen egy ilyen félidő nem fér bele, és pont most jön a szezonnak az a része, amikor 110%-on kell pörögnie mindenkinek. Pont a hétközi Tottenham - Juve meccsen láttuk, hogy abban a kávéházban, ahol Európa legnagyszerűbb csapatai játszanak, hiába irányítod a meccs kétharmadát, ha utána 5 perc alatt a padlóra csüccsensz és az olyan ösztönös zsenik, mint Allgeri bácsi, nem is engedik, hogy felkelj. Most még éppen van egy szusszanásnyi idő rendezni a sorokat, hogy aztán teljes erőbedobással nekimenjünk az ellenfeleknek, és a jó szezonból egy kiválót hozzunk ki. És valljuk be egymás között srácok: nagyon rég vártunk már arra, hogy „csalódottak” lehessünk egy meccs után, ahol nem léptünk fel a második helyre, hanem „csak” harmadikok maradtunk, miközben épp mi vagyunk az a csapat nemzetközi színtéren, akivel igazán senki sem szeretne találkozni a nyolc között.
Megyünk előre és tovább a végtelenbe!
