Ó, hát ide is elérkeztünk. Volt már veletek olyan, hogy valamit szerettetek volna, csak épp elkezdeni volt nehéz, aztán rájöttetek, hogy a cselekedeteink végül meghatározzák a dolgok későbbi alakulását? Nem fogok nektek hazudni, mert nem egy tökéletes képet akarok lefesteni, hanem a valóságot. Néha…

Gini Wijnaldum kizátólag fontos gólokat szerez idegenben.

Egy pillanatig nem volt kérdéses...

Miután egy teljesen demotiváló City meccs lefújásakor már azt hittem, hogy itt mindennek vége, hogy ezeket nem lehet legyűrni, a liverpooli brigád ismét életre keltette bennem a hitet. Nem először.

A meccs előtt én aláírtam volna a döntetlent, de ennél jobb esélyünk nem is lehetett volna nyerni az Álmok Színházában.

Vereséget érdemeltünk.

Jöhetnek az extra pihenőnapok.

Legalább úgy kaptunk ki, hogy közünk nem volt a meccshez.

Klopp nem szarozott...

Elvertük őket. Végre. A meccs elején mi egy innovatív 4-2-4-1-es felállást választottunk (még soha nem láttam ennyi focistát egyszerre a pályán). A jobb szélen az idei első meccsét játszó Clyne és a gazellatestű Mané rohamozott, míg a bal oldalon Robertson és Robertson remekelt.