<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Andalúziai futballiskola - avagy üdvözöld ellenfeled

2017. november 21. 10:00 - Crouch_15

Ezúttal Spanyolországba utazunk, Sevilla városába, ahol mindig süt a nap, és nem csak az ott termesztett első osztályú narancs, valamint a labda kerek, hanem azok a női idomok is, amikről a város a férfiak körében méltán népszerű lehet. Azonban nem csak erről esik szó, beleássuk magunkat egy kicsit az andalúz gárda történelmébe, foglalkozunk a sikerkovácsok titkos receptjével, és arra is megpróbálunk választ találni, vajon sikerülhet-e revansot vennünk a szűk másfél évvel ezelőtti elbukott Európa-liga-döntőért. Liverpoolból Sevillába tartó járatunkra még éppen van néhány szabad helyünk, tartsatok hát velünk ti is!

A KEZDETEK

1905 októberében járunk, amikor is a hónap ötödik napján Sevillában megalapítják a város első, Andalúzia második futballklubját, a „Sevilla Fútbol Club”-ot. Első, a spanyol bajnokság 1930-as indulását követő komolyabb sikerükre 1935-ig kellett várni, ekkor a Spanyol Kupát sikerült megnyerniük, amit 1939-ben meg is ismételtek. Máig egyetlen bajnoki címük 1946-ban került a vitrinbe, innen pedig a 2000-es évekig csupán egy 1948-ban begyűjtött, harmadik Spanyol Kupa győzelem fűzhető a nevükhöz. A kétezres évek kezdetén sem sok örömben volt részük, lévén 2001-ben kiestek a másodosztályba, és pénzügyileg is a gödör alján találták magukat, ettől kezdve azonban elindult egy olyan siker sztori a klub történetében, aminek az első alapköveit egy akkor csupán 32 éves fiatalembernek köszönhette a Sevilla FC.

„MONCHI” ÉS AZ UTÁNPÓTLÁS

Ha valakitől megkérdeznénk, kinek köszönhető a Sevilla felemelkedése, és mégis ki a fene az a Monchi, az agyukban futball-lexikont őrzőkön kívül talán senki sem emlékezne a csapat ’90-es években foglalkoztatott cserekapusára. Az aktív játékosként különösebb sikereket soha el nem érő, idejekorán visszavonult fiatalember mégis az egyik legfontosabb összetevője volt a későbbi sikereknek, aminek első lépéseként az azóta már több klub által sikeresen működtetett modellként az utánpótlás és játékos-felderítés felé vetette őrző tekintetét. Sportigazgatói kinevezését követően olyan újoncokat kezdett el beépíteni a csapatba, mint Sergio Ramos, Jesús Navas, vagy éppen Antonio Reyes. Monchi három alappillérre osztotta sikerének titkát az igazolásokkal kapcsolatban, szerinte a széleskörű mintavételen nyugvó adatgyűjtés, ezek rendszerezése és értékelése, illetve a kiválasztott játékosok meggyőzése és megszerzése a legfontosabb. Mindezek tudatában talán nem lep meg senkit, hogy a profizmust legmagasabb szinten megkövetelő szakember kemény munkája többszörösen is kifizetődött.

HA EGY ÜZLET BEINDUL

A kétezres évek közepétől a spanyol bajnokságban továbbra sem tudtak a két óriás versenyfutásába érdemben beleszólni, ellenben 17 éve stabil tagjai annak. A Spanyol Kupa azonban tartogatott sikereket a csapatnak, hiszen 2007-ben és 2010-ben is megnyerték ezt a trófeát, ehhez jön hozzá a 2008-as Spanyol Szuperkupa-győzelem. Európában az Európa-liga, vagy ahogyan korábban hívták, az UEFA Kupa volt az ő vadászterületük, öt alkalommal bizonyultak a legjobbnak egy UEFA Szuperkupa-győzelemmel kiegészítve. 10 év, 9 kupagyőzelem, a napfénytől áztatott Sevillában erre mondhatják: „ez jó mulatság, igazi férfimunka volt” .

EGY SZELET TÖRTÉNELEM

Ismerkedjünk meg egy kicsit a város történetével. Az ókori mítoszok porlepte könyveit letörölve olyan információkra bukkanhatunk, mely szerint a város alapítása még az ókori Róma idejére tehető, és Héraklésznek köszönhető. Az akkor még csak „Julia Romula” néven ismert római gyarmat már Julius Caesar idejében is fenséges helynek számított. Később, a 16. századra a város egy nagy átalakuláson és fejlődésen esett át, és egy multikulturális központ lett, ami a virágzó művészetet is segítette, így lényeges szerepet játszva a Spanyol Aranykorban. 1501-1726 között a város az Amerikával folytatott kereskedelem kizárólag birtokosa volt, tartott ez mindaddig, amíg ez a szerep át nem vándorolt Cádiz városába, ami egyben a város hanyatlását is maga után vonta. 1843 nyarán mintegy ezer évvel az után, hogy a normannok elpusztították a várost, ismét fenyegető veszély ütötte fel a fejét: ezúttal Espartero gondoskodott a város lebombázásáról, mintegy öt nap leforgása alatt. 1992-ben a világkiállítás helyszínéül szolgált. A város történetéről elmondható tehát, hogy a folyamatos háborúk és harcok ugyan megviselték, Sevilla ma mégis a legszebb fényében ragyog. Érdemes még megemlíteni, hogy a sevillai székesegyház a világ legnagyobb gótikus temploma. Mai formájában mintegy 700.000 lakosnak ad otthont Spanyolország negyedik legnagyobb városaként.

ÜDV A „RAMÓN SÁNCHEZ –PIZJUÁN” STADIONBAN

Ami Liverpoolnak az Anfield Road, az Sevillának az Estadio Ramón Sánchez-Pizjuán. A nevét a stadion korábbi elnökéről kapta, Ramón Sánchez-Pizjuán 17 éven keresztül látta el a klub elnöki tisztségét két részletben. Először 1932-től 1941-ig, majd később 1948-tól 1956-os haláláig. Ramón temetésén az őt követő elnök, Ramón de Carranza ígéretett tett rá, hogy elődje nagy vágya megvalósításra kerül, és felépül a sevillaiaknak szánt stadion. Az építésre kiírt pályázatot az a Manuel Muñoz Monasterio nyerte meg, akinek a nevéhez egy másik spanyol stadion, a Santiago Bernabéu tervezete is köthető. A stadion 1958-as átadását követően az első hivatalos mérkőzés az ősi rivális Betis ellen került megrendezésre, melyen a csapat 2-4-es vereséget szenvedett. Bár a babonákra legalább annyian legyintenek, mint amennyien hisznek bennük, kétségtelen tény, hogy a spanyol válogatott számára egy erődként is szolgál a jelenleg kicsivel több, mint 42.000 néző befogadására alkalmas aréna, hiszen az itt lejátszott mérkőzések alatt egyszer sem találtak legyőzőre. 1986-ban itt rendezték a „Bajnokcsapatok Európa Kupájának” – mai nevén Bajnokok Ligája – döntőjét, melyen a Steaua Bukarest és a Barcelona mérhette össze erejét, aminek győztese végül, gól nélküli 120 percet követően a Jenei Imre által irányított román együttes lett tizenegyesekkel diadalmaskodva. 2015. május 3-án szakadt meg az az egészen hosszú sorozatuk az andalúziaiaknak, melynek keretein belül több mint 400 napon keresztül és 34 mérkőzésen át maradtak veretlenek hazai környezetben, aminek a Real Madrid és Cristiano Ronaldo mesterhármasa vetett véget, a végeredmény 2-3 lett. Ahogy az Anfield Roadon a „You’ll Never Walk Alone”, úgy Sevillában is kihagyhatatlan eleme a mérkőzések felvezetéseként a klub himnuszának eléneklése, melyet El Arrebato, az andalúziai énekes írt a klub fennállásának 100. évfordulójára, 2005-ben.

„NAGYOK VOLTAK S HÍRESEK”

Hosszú névsorra bukkanunk, amikor azon játékosokat böngésszük, akik magukra húzták a Sevilla mezét. Esett már szó Sergio Ramosról, Jesús Navasról, vagy Antonio Reyesről, de ugyanebbe a kategóriába sorolható Daniel Alves is, aki szintén az andalúz együttesnél vált profi futballistává és igazolt később a Barcelonába. Rövidebb-hosszabb ideig ugyan, de csapat játékosa volt minden idők egyik legjobb chilei játékosa Iván Zamorano, a horvát egykori kiválóság, jelenleg hazája labdarugó szövetségének elnöki feladatait ellátó Davor Šuker, és két évet az a Diego Simeone is lehúzott itt, akinek az Atletico Madrid felemelkedését köszönhetik a spanyol főváros matracosokhoz hű szurkolói. Bár a lista hosszú, még egy név maradt, akit mindenképp érdemes kiemelni, ő pedig nem más, mint a futballtörténelem egyik legnagyobb alakja, Diego Maradona! Miután Nápolyban Legenda lett belőle, az Argentin „aranyfiú” egy évet töltött el Sevillában.

EURÓPAI TRIPLA

Háromszor megnyerni egy európai kupasorozatot már önmagában is kiemelkedő teljesítmény, ha pedig ezt egy csapat háromszor egymás után teszi meg, az emberek vakarhatja a fejét a jelzőket keresve. Más kérdés, számunkra a spanyolok legutóbbi győzelme keserű emlék, hiszen pont ellenünk született, fogalmazzunk így, egy érdekes mérkőzésen, ahol még a legobjektívabb vélemények szerint is két tizenegyest nem ítéltek meg csapatunknak akkor, amikor Sturridge találatával megszereztük a vezetést, és egy tökéletes félidőt tudhattunk magunk mögött. Aztán jött a második játékrész, és mintha egy teljesen másik meccs kezdődött volna, Kévin Gameiro azonnal egyenlített, a vége pedig 1-3 lett. Egy évvel korábban az ukrán Dnipro csapatára várt hasonló sors, ezúttal Carlos Bacca duplázott és biztosította csapata számára a végső sikert. Több mint három évvel ezelőtt, ahol minden kezdődött, a „guttman átoktól” sújtott Benfica asszisztált az andalúz siker sztori kezdetéhez, gól nélküli 120 perc után tizenegyesekkel hódították el az Európa Ligát. A három EL győzelemnek pedig egyetlen közös nevezője van, amit Unai Emerynek hívnak. A szintén csoportellenfelünktől, Szpartak Moszkvától érkező spanyol edző jött, látott, győzött és örökre beírta magát a történelemkönyvekbe, valamint a csapat szurkolóinak is a szívébe. Talán nem véletlen, hogy azóta már Párizsban edző, és a csillagászati összegeket költő Francia csapatban olyan játékosokkal dolgozhat együtt, mint Neymar, Edison Cavani, vagy a már korábban is említett Daniel Alves.

IRÁNY A BAJNOKOK LIGÁJA

A 2016/17-es szezonban sokáig tűnt úgy, hogy Spanyolország meglepetéscsapata a Sevilla lehet. Miközben az Atlético egy ideig csak kereste elmúlt évekbeli önmagát, az andalúzok elvették a Real Madrid spanyol berkeken belül rekordhosszúságúnak számító veretlenségi szériáját egy remek mérkőzésen, a dobogó alsó fokába kapaszkodva igyekeztek egyenes ágon bekerülni Európa legjobbjai közé. Nem sokon múlt, a bajnokság végére mégis elfáradhattak, hiszen a végül harmadik helyre befutó matracosok mögött hat ponttal lemaradva, 72 egységet gyűjtve negyedik helyen zárták a bajnoki küzdelmeket. Érdekesség, hogy míg hazai pályán 19 mérkőzésen csupán egyszer kaptak ki négy döntetlen mellett, és csak 16 gólt kaptak ezeken a mérkőzéseken, addig vendégként a szereplésükre legjobb esetben is a visszafogott jelzőt használhatnánk. Mindössze 7 sikert arattak, ugyanennyiszer veszítettek, ötször pedig egy pontot gyűjtöttek, miközben kétszer annyi gólt kaptak, mint otthon. Csapatunkhoz hasonlóan a Bajnokok Ligája selejtezőjének utolsó körében csatlakoztak, a sorsoláskor pedig a török İstanbul Başakşehir csapatával kerültek szembe. Törökországban 1-2-es spanyol siker után hazai környezetben 2-2-es döntetlennel biztosították a tovább és csoportkörbe jutást, melyben elévülhetetlen szerepe volt a négy gólon testvériesen osztozó Ben Yedder-Escudero párosnak. A sorsolás után elmondható, hogy mellettünk a csoport másik nagy esélyese a továbbjutásra, számunkra pedig nem is lehet más a cél, mint bosszút állni a korábbi sérelmeinkért, és mindkét mérkőzésünket megnyerni ellenük.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr3213334913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.