<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Az utolsó lélegzetvétel

2017. november 21. 07:04 - Crouch_15

A játékosok harcra készen várták, hogy mesterük belépjen az öltöző ajtaján, és egy utolsó pillanatra ismét elcsendesedjen körülöttük a világ.

A lelátóról beszűrődő zümmögő zaj időnként felharsant, amikor a Hoffenheim játékosainak névsorát olvasták fel, a folyosón pedig csillogó szemű gyerekek várták, hogy hőseik kezét megmarkolva pár percig őket irigyelje a világ azon fele, mely lélegzetvisszafojtva szorít egyik, másik csapatért.

Hamarosan belépett az öltözőbe, melegítőjét ledobta az asztalra, a játékosok elnémultak. Jürgen csendben végig pillantott a csapat tagjain, szemüvege mögül komoly tekintettel ránézett órájára, majd egy papírt húzott elő, és a rajta található beszédet kezdte olvasni nyugodt, halkabb hangon:

„ A mai este azért futunk ki a pályára, hogy valami csodálatos vehesse kezdetét. Egy év kemény munka után az élet lehetőséget kínál rá, hogy a szívünk felett megfeszülő 125 éves klubnak a címerét viselve visszavezessük a klubot oda, ahová mindig is tartozott. Szolgálatot tegyünk, és bizonyítsuk alázatunkat a szurkolóink felé, akik a legcsodálatosabbak az egész világon. „ – A stadionban ekkor egyszer csak ismerős dallamok csendültek fel a népes vendégseregtől, és hangerejük a több mint 25.000 hazai fanatikuséval vetekedett: „We are Liverpool, tralala…” - kezdték, majd folytatták így „…the best football team in the world, yes we are”! Jürgen abbahagyta a beszédet, felpillantott, és a hang irányába mutatott a játékosok tekintetét keresve ismét. Az öltözőben továbbra is néma csend és fegyelem uralkodott, mégis érezni lehetett a levegőben az akarat, motiváció, és elszántság édes ízének zamatát.

A nyugodt hang határozottabbá, a halk hangosabbá változott.„Amikor kimentek a pályára, csak három dolgot vigyetek magatokkal. Hívjatok a szívetekbe szenvedélyt, a tekintetetekbe tüzet, a lelketekbe akaratot és mindvégig tudni fogjátok: képesek vagytok rá. Képesek vagytok rá magatokért, a klubért, a legendákért, a szurkolókért, és azokért a pillanatokért, melyekről nem csak a futballtörténelem emlékszik majd meg olyan jelzőket használva, mint a „káprázat”, „csoda”, „varázslat”, de unokáitoknak is úgy mesélhettek majd róluk, mint élni érdemes óráitok legjava.” – Klopp a beszéd alatt először egy pillanat erejéig elmosolyodott, és utoljára egyesével mindenkinek a szemébe nézett hosszabban az öltözőben ülők közül. Tekintetében büszkeség és erő tornyosult, kezét széttárta, majd beszédét egyetlen jól érthető, erőteljes kérdéssel zárta le, mielőtt sikerre éhes játékosaival a pálya felé vette volna az irányt.

„Szóval, készen álltok?”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr8613334343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.