<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Liverpool 5-0 Watford - Allez, allez, allez

2018. március 17. 23:39 - Crouch_15

Mély levegő, büszke tekintet, és nekikezdek az összefoglalónak. Hiányzott már ez az érzés, amikor a legnagyobb problémám, hogyan szedjem össze a gondolataimat egy fantasztikus teljesítmény után. Nem mondanám, hogy kimondottan meglepett a végeredmény, mert az utóbbi napok másról sem szóltak, mint arról, hogy mi mennyire vissza akarunk vágni a múlt héten összeszedett vereség miatt, és bár Klopp sokszor terel egy kicsit, vagy nem a teljes igazságot mondja, ez esetben egy pillanatig sem gondoltam, hogy bármit is ferdítene a valóságon.

„Mérgesnek kell maradnunk, és a bennünk lévő érzéseket motivációként felhasználni a holnapi mérkőzés során” – mondta a mester a sajtótájékoztatón a meccset megelőzően, és a megérzésem is az volt, hogy amennyiben az eddig is ránk jellemző koncentrációval és hatékonysággal futballozunk, akkor a Watford egy olyan pofonba szaladhat bele, amit még egy ideig emlegetni fognak. Ha pedig ez nem lett volna elég, Firmino és Salah előtt is olyan egyéni rekorddöntési lehetőségek álltak, amik erősítették a fenti képletet, akárcsak a Watford majd egy csapatra való sérültlistája.

Egyszer kíváncsi lennék mi jár ilyenkor a fejében. "Vajon kikapcsoltam a tv-t otthon?"


Az Anfielden a hó szállt, Stokeban pedig Charlie Adam Jamie Vardyba. Előbbi inkább volt meglepetés, mint utóbbi. Nálunk túl nagyok nem történtek, a kicsik csatáját Joe Gomez nyerte, a középpályán pedig a Henderson – Wijnaldum – Can hármas bűvészkedhetett egészen addig, ameddig Can meg nem sérült, ekkor Milner pörgette fel az életet. De ne szaladjunk ennyire előre. A negyedik percben jártunk, amikor Manétól kapott Salah kiváló labdát a pálya jobbközepén, elindult a kapu felé, a tizenhatosra betörve előbb az egyik védőt elfektette egy csellel, majd mielőtt szerelni tudták volna, két másik gyűrűjében jobb lábbal a kapuba gurított a röviden. Látjátok? Ilyen egyszerű dolog a futball, csak a hálóba kell rúgni a labdát. Annyira könnyedén szereztük meg a vezetést, hogy az ember kisgyerekként várta a teljes dominanciát, de e helyett önmagunkhoz képest is lelassítottuk a játékot, és a félidő kétharmad részében a labdát birtokolva domináltuk is azt. Henderson azért huncut módon kétszer is odaadta a térfelünkön a darazsaknak a bogyót, de azok annyira megilletődtek, hogy lövésig sem jutottak el.


200. alkalommal lépett pályára csapatunkban a Kapitány. Rohan az idő, ezen a képen például kimondottan férfiként mutatja meg teljes valóját!

A 39. percben aztán Firmino előtt adódott lehetőség, egy zseniális átvétel után tüzelt a tizenhatosról a kapura, de a bombát Karnezis védte bravúrral. Négy perccel később már nem volt ekkora szerencséjük. Mané tette ki a szélre a labdát Robertsonnak, a skót első labdaérintésre adta laposan középre, ahol Salah érkezett ismét, és a kapuba passzolt. Mérnöki pontossággal megtervezett támadás volt, és egy válasz is a vendégeknek: ez nem a ti napotok.

Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy nem fogunk itt megállni, egyszerűen ma egy heti kemény munka fizetődött ki és kaptunk visszaigazolást az élettől, vagy épp nyertek Klopp szavai értelmet, amikor azt mondta: nagyon jó úton vagyunk. És, hogy mennyire így van, azt nem csak az első, hanem a második félidő negyedik percében is bizonyítottuk. Salah iramodott meg kísértetiesen hasonló szituációban, mint első góljánál, ezúttal azonban szerelni tudták, és úgy tűnt, szöglet következik. Talán rajta kívül mindenki így gondolta, Mo viszont a labda után eredt, és még a vonal előtt sikerült elcsípnie. Középen kedvenc játszótársa, a brazil szamba liverpooli nagykövete várta a labdát, a középre passzolt játékszert pedig nemes egyszerűséggel, sarokkal továbbította a gólvonalon túlra Firmi.

A srác, aki 2018-ra elfelejtette az átlagos gólokat....

Még el sem kezdődött igazán a második félidő, de máris lezártuk a meccset, már ami a végkimenetelt illeti, mert nyilvánvaló volt az is, hogy nem fogunk visszaállni és várni a meccs végét. Három perccel később azért Joe Gomez szabálytalansága után Pereyra lőtte ki a felső lécet egy szabadrúgást követően, de ezen kívül én magam nem is nagyon emlékszem olyan momentumra, amikor veszélyben forgott volna a kapunk igazán. 25 percig semmi izgalmas nem történt, a Watford lekapta a teljesen szürke Richarlisont és Deenyt, nálunk pedig Gini helyére érkezett Oxi stabilizálni a középpályát. Még a félidőben volt egy nyitott kérdés: sikerül-e Salahnak megszereznie karrierje első mesterhármasát Liverpoolban? A 77. percben erre is megkaptuk a választ. Mané tört be a szélről a tizenhatoson belülre, és kereste a labdával az egyiptomit, aki előbb jobbra indult azzal, majd inkább visszafele balra, végül pedig laposan a kapuba passzolt.

Az első mesterhármas, amit egyiptomi játékos szerzett a Premier Leagueben. Doucoure testbeszéde tökéletes: "és mégis mit kellett volna tennem? Képtelenség megállítani."

Ami külön pikantériát ad ehhez, hogy a lövés pillanatában négy darab Watford játékosból csinált bohócot, többek között abból a Doucoureból, aki egyébként egyáltalán nem rossz spíler. Ehhez és a következő góljához is azért nem írok külön jelzőt, mert már elfogytak, és mert igen, volt még egy gólja. Utolsó csereként Danny Ings jött, Firmino ment le, de az önmagát kereső angol támadónak továbbra sincs szerencséje a góllövéssel. A Porto ellen Iker védte bravúrral a fejesét, most pedig Karnezis hárította életerős kapáslövését, ami vészjóslóan tartott a bal felsőbe. Egy perccel később már Salah próbált gólt lövetni vele, egy remek passzal, de a lövése elakadt a vetődő kapus oldalában. A portás pechjére a laszti pont Mo elé pattant, aki köszönte szépen és a kapuba bikázta a labdát. A bíró, és szerintem a többiek sem tartották fontosnak a végletekig húzni a meccset, így a két perces hosszabbítás végén le is fújta azt. Mi pedig öt gólt rúgtunk, és továbbra is ott vagyunk, ahol lennünk kell.

Salah négy gólja természetesen azt jelenti, hogy átvette a vezetést Harry Kane előtt, aki nagyjából egy hónapra dőlt ki sérülés miatt. 28 gólnál jár, ennél többet csak egy bizonyos Didier Drogba lőtt az afrikai játékosok közül a Premier Leagueben, 29-et. Meg lennénk lepve, ha nem lenne megdöntve ez a rekord is, és Luis Suarez 31 gólos idénye sincs túl messze. Már ami a bajnokságot illeti. Firmino sarkazása is hozzájárult az végeredményhez, 22. gólja volt a mai, ez pedig ugyanannyi, mint amennyit a Hoffenheimben szerzett 2014-ben. Továbbá, bár nem követte semmilyen rekord, de Mané is kiosztott két gólpasszt, így a támadóhármasunk ma is halálos fegyverként működött.

Öröm és boldogság, avagy tovább a megkezdett úton!

Nagyszerűen játszottunk ma, és maximálisan megérdemeltük az eredményt is. A futballpályán nincs könyörület, és nincs megalkuvás. Amit csak lehet, ki kell hozni belőlük és száz százalékos elhivatottsággal küzdeni a céljainkért. A célunk pedig a Bajnokok Ligája győzelem, és a második helyezés a bajnokságban. Ma utóbbi felé tettünk egy határozott lépést, míg nem is olyan sokára Anglia két legjobb csapata találkozik, hogy két fantasztikus mérkőzésen megvívjon egy elképesztően kemény csatát azért, hogy az elődöntőbe jusson. Ahhoz pedig, hogy ez sikerüljön, még a mainál is jobban kell futballoznunk! Két hetes válogatott szünet, mi azonban ez alatt sem pihenünk, ha eddig eljutottál az olvasásban örömmel tudatjuk, hogy hamarosan egy fontos bejelentéssel tudunk szolgálni nektek. Addig is a legjobbakat, élvezzétek ki a győzelmet, mert megérdemeltük!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr7913749018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.