<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Köszöntő az aranylabda előszobájából egyiptomi nyelven

2018. április 23. 11:15 - Crouch_15

Mohamed Salah. Nehéz írni erről a srácról, mert az egyetlen újdonság vele kapcsolatban, hogy „már megint” bezsebelt valamilyen díjat.

Ki számolja már hányszor volt a hónap játékosa a klubnál, a Premier Leagueben, vagy forduló legjobbja a Bajnokok Ligájában. Elkényeztetett kisgyerekek vagyunk, akiknek a semmiből előhúzták az egyiptomi futballtörténelem legnagyobb játékosát a semmiből, aki a szemünk előtt válik a világ egyik, ha nem a leghalálosabb támadójává, Európa legveszélyesebb támadóhármasának részeként.


És, hogy miért jött a legjobbkor ez a díj? Mert holnap sorsdöntő mérkőzéseink sorozata újabb fejezetet nyit magának a futball történelemkönyvében a jelennek tetszelegve, és ha Salahnak eddig mondjuk csak 99%-os volt az önbizalma, akkor az alábbi díj ismét maximális szintre emelheti ezt. Bevallom kicsit tartok ettől a Roma elleni meccstől, de ennek a hátterében inkább van egy vágyakozó kisgyerek, aki elképesztően szeretne kijutni Kijevbe, és a szerkesztőséggel egy életre szóló, felejthetetlen túrát átélni. Úgy gondolom, az élet lehet annyira jófej, hogy a 2014-es év végi pokol után eljussunk a Bajnokok Ligája döntőjéig, onnan pedig már rajtunk múlik, élünk-e a lehetőséggel.

A különböző oldalak pedig máris felteszik a kérdést a tegnapi díjátadóval párhuzamosan: a következő lépcsőfok az aranylabda? Édes gondolat, Salah számára, ha ebből a szezonból gyengébb periódust kéne említeni, akkor év elejére kanyarodnánk vissza, és azokra a helyzetekre, amiknek az elpuskázása pontba, pontokba került. Mostanra erre már nem, vagy alig emlékszik a többség, a negyvenegy gól elhomályosítja ezeket. Jó úton halad afelé, hogy legalább a top háromban végezzen, és ez a futballvilág vérkeringésének is jót tenne.

Nem azt mondom, hogy könnyű kizárnia az érzelmeket, lévén Róma az a hely, ahol Londonnal ellentétben először egy olyan különös érzés keríthette hatalmába, ami minden játékos jó teljesítményének az egyik alapja: önbizalom. Míg Rómában jó játékossá válhatott, úgy a jelenlegi Liverpoolban bátran merem kijelenteni, hogy világklasszissá nőheti ki magát. A győzelemhez azonban pontosan volt csapata ellen tehet nagy lépést.Ha komolyan gondolja az aranylabdát, akkor meg kell nyernünk a Bajnokok Ligáját, és szerintem ezzel ő is tisztában van. Azért (is) végtelenül szimpatikus figura számomra, mert a meccsek előtti fotókon egy kedves, aranyos srácként mosolyog, akire még az anyukája se tudna haragudni, csináljon bármilyen csintalanságot is, majd amikor a pályán van, könyörtelenül csap le, ha kell, az egyetlen helyzetére. Aki nem hiszi, kérdezze meg a Crystal Palace játékosait.

Friss Bajnokok Ligája győztesként, a Premier League legjobb játékosaként, gólkirályként szerintem senki nem mondhatja azt, hogy a teljesítménye alapján ne legyen az egyik legnagyobb esélyese a díjnak. Mégis addig vár ránk néhány meccs. Néhány olyan meccs, amin egy jó szezonból fantasztikus, egy lesajnált csapatból Európa szerte rettegett ellenfél, és egy nagyszerű edzőből a klub legendás alakja lehet. Így hát nincs más hátra, mint előre: váltsuk valóra a legmerészebb álmainkat, és Egyiptom Királyát ültessük fel a nemzetközi futball trónjára is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr1013856782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.