Korábban már írtunk nektek egy beszámolót a Liverpoolban töltött túránkról, azonban már akkor is ott hevert ezernyi felvétel és kép, amikből mindenképp szerettünk volna egy amolyan kisfilmet készíteni. Annyit mindenképp érdemes tisztázni, hogy a gépem nem egy erőmű - szerintem Gates a társaival ilyenen fejleszthette az első Windows 95-öt -, így elég erős kétségeim voltak afelől, hogy egyáltalán létezik-e olyan vágóprogram, amit tisztességesen tudok használni. Létezik, amikor pedig az is kiderült, hogy a kezelőfelülete végtelenül leegyszerűsített, mégis a készítőn múlik mennyit, és hogyan tud kihozni belőle, széles mosolyra húzódott a szám. Naivan vágtam bele a videó elkészítésébe nem sejtve, hogy bár egy ezer mérföldes út is az első lépéssel indul, az előttem felmerülő kihívások az éjszakai munkaórák közben is emlékeztetnek: ahhoz, hogy valami jó legyen, rengeteg munkát kell beletenni.

Alapból úgy gondoltam, hogy csak kirakom simán a videót, viszont ha már dolgoztam vele ennyit, akkor a háttér történetéről is mesélek. Ahhoz, hogy valaki egy 20 perces videót össze akarjon rakni ezernyi felvételből és képből, minimum mazoistának kell lennie, és ezen felül nem árt, ha rendelkezik kellő elhivatottsággal is.

Jómagam négy évvel ezelőtt használtam bármilyen videóvágó programot utoljára, akkor épp egy néhány perces ráhangoló videóval ajándékoztam meg a szurkolótársaimat, és jártam örömtáncot, amiért az embereknek tetszett amit csináltam. Azóta igazából csak gondolkodtam, pontosabban tudtam egyszer milyen jó lenne újra ilyesmit csinálni, a Liverpoolban töltött idő alatt pedig tisztába voltam vele, hogy vagy valakit találok aki ezekből a felvételekből egy egész nagyot csinál, vagy én fogok bele magamtól.

Nem fogom részletezni, de a kész termékig számtalan problémát kellett megoldanom. Ebből kifolyólag pedig kicsit felemás érzéseim vannak, mert legalább akkora élmény volt elkészíteni ezt a kisfilmet, mint a beszámolót megírni, mégis vannak olyan részek, amiket legszívesebben letagadnék, mert éppen úgy lettek felvéve, ahogyan. Szerettem volna szebben, jobban összerakni ezt technikailag, de ehhez a jövőben nem csak nekem kell új dolgokat tanulnom - egészen szürreális módon bizonyos opciókat nem tud kezelni a gépem és exportálás után összeomlik a felvétel, hiába látom a programban úgy, ahogy szeretném -, hanem a felszereléseinket is egy magasabb szintre emelnem.

Szerdán utazunk Kijevbe, gyakorlatilag olyanok vagyunk Petivel, mint két türelmetlen kis óvodás akik azt kérdezgetik egymástól: "mikor indulunk? Ott vagyunk már?" - és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt meg is örökíthetjük. Ha pedig csak rajtunk múlik, a következő élménybeszámolónk már ennél is jobb lesz, addig is bízok benne, hogy ez is kellő mértékben elnyeri a tetszéseteket, nekünk ugyanis, ahogyan azt az előző írásban jeleztem a legnagyobb álmunk vált valóra Chrissel ott, akkor, áprilisban, az Anfield Roadon.

Találkozunk legközelebb!