Csapatunk idei második mérkőzését is egy londoni együttessel játsza, akik szintén megnyerték első meccsüket, de soron következő ellenfelünk messze le van maradva a fővárosi „nagyoktól” sikeresség szempontjából. A Palace mindig is meghúzódott a nagyok árnyékában. Egy igazán kellemetlen-klasszikus brit focit űző középcsapatról van szó, akik hosszú ingázás után úgy tűnik, hogy sok-sok évre terveznek még a Premier League-ben. Egy üde színfoltja az angol futballnak és erről leginkább lelkes szurkolói tehetnek.

Kis csapatnak nem merném azonban nevezni őket és nem csak azért mert attól félnék, hogy egy kék-vörösre festett úriember üveg szilánkkal dobálna meg engem, hanem a tényért hogy, legutóbbi 12 Premier League meccsünkből csupán 7-et nyertünk meg ellenük. Továbbá ott lüktet egy mai napig fájó-nyílt-vérző seb, az a bizonyos 3-3-as döntetlen 2014-ből amikor bizonyossá vált, hogy az oly közeli bajnoki cím teljesen elúszott a Liverpooltól. Ezt Suárez a pályán sírva, én pedig koli szobámban laptopom előtt sűrűn káromkodva vettem tudomásul. Valamint, az idei nyári érkező nevek sem engedik meg azt, hogy ezt a dél-londni klubot a kis csapatok közé soroljuk be.

Történelme:

1895-öt írunk amikor az angol FA, a kupa döntőinek helyszínt keres. Ezt a helyet meg is találták a Crystal Plalace kiállítási épület és az annak parkjában található Crystal Palace National Sports Centre stadionjában, ahol 1895-től egészen 1914-ig rendezték a döntőket. Ez a kristály palota 1851-ben az ipari forradalom alatt épült, és London egyik legnagyobb nevezetessége volt, akkor és ma is vonzza az oda látogatókat. 1905-ben a kupa döntőket látva a kiállítási épület tulajdonosa, irigyelvén a turistákat és a mérkőzések bevételeit, úgy döntött, hogy saját csapatot alapít...dobpergés... Crystal Palace F.C. néven. Mellékesen London eme déli kerületét is erről a bizonyos kristály palotáról nevezték el később.  Színeit a kor legnépszerűbb vidéki csapatának az Aston Villának köszönhetik, akik az 1905-ös alapításkor, több segítség mellett a használt mezeiket is nekik adták. Ez persze változott az évek folyamán így innen a vörös-kék összeállítás.

Becenevei:

A címer és a csapat neve alapján egész könnyen ki lehetne találni a két közismert becenevét a csapatnak. Az egyik a „Sasok” (ami minden bizonnyal top3-as a klub becenevek versenyében),  a másik pedig „Glaziers” azaz „Üvegesek”. A címer állat, azaz a sas, motívumát a Benfica-tól vették át és a csapat kabalája ezáltal fehérfejű rétisas nevezetesen Kayla, akit végig röptetnek a stadionon minden hazai meccs előtt.

Szurkolók, rivalizálás:

Mint említettem korábban, ez a csapat büszkélkedhet az egyik legfanatikusabb szurkoló táborral. Nevezetesen a „Homesdale fanatics”, aminek a neve a stadion Homesdale street oldali lelátójára utal, ahol a rajongók a bajnokság egyik legjobb hangulató meccseit varászolják az alig 26.000-es Selhurst Parkban. Londonban két riválisa van a klubnak, az is leginkább területi alapú ellenségeskedés a Charlton Athletic-kel és a Milwall-al. Legnagyobb ellenségüket mégis Londonon kívül kell keresni, az pedig nem más, mint a Brighton.

Crystal Palace-Brighton meccseket Angliában csak a M23 Derby-nek nevezik, a Sussex és Dél-Londont összekötő autópálya után, ami a két csapat stadionját összeköti. A rivalizálás eredete, hogy mindkét klub alapító tagja volt az angol harmadosztálynak 1920-ban. Emiatt az 50-es évekig több mint húszszor találkozott egymással a két csapat. A derbi a 70-es évekre éleződött ki igazán, amikor is mindkét együttesnek reális esélye volt a hőn áhított feljutásra, ezért igazi vérremenő csatákat vívtak egymással. Mégis egy FA kupa meccs újrajátszása hatványozta meg igazán az utálatot, amikor is a megismételt meccsen egy óriási bírói bakinak köszönhetően, a Brighton sikeres büntetőjét visszafújta a spori mert egy PALACE játékos befutott a 16-oson belülre, és ezzel a Palace ment tovább, és a harag ezzel igazán elmélyült.

Induló:

A csapat himnusza egy igazi angol beat szám, a The Dave Clark Five-tól a „Glad All Over” című szám. A szurkolók akkor tették „magukévá” a dalt, miután a The Dave Clark Five előadta azt a Selhurst Parkban 1968-ban. Ezt a dalt egyébként nem csak a Palace rajongói kedvelik üvöltetni a lelátójukról. A Blackpool, a skót Rangers, az ír Shamrock Rovers és több angol alsóbb ligás csapat szurkolói is ugyanúgy magukénak érzik ezt a 60-as évekbeli klasszikust. Hallgassatok bele, tényleg egy jókis fülbemászó szám.

Nyári mozgások:

A CPFC igazolásai után több szakértő állát is a földön kellett keresni, hiszen a klub ezúttal nem az alsóbb ligákból nézett ki magának játékosokat. Roy Hodgson igyekezett minőségi játékosokkal megerősíteni az amúgy sem gyenge keretét ami véleményem szerint sikerült is, ráadásul nem is nagy összegekből.

Ha ugyanezt tette volna anno Liverpoolban....

Érkezett:

Közülük Max Meyer igazolása volt a legmeglepőbb, a német válogatott érkezése szótlanul hagyta a legnagyobb átigazolási spekulánsokat is, miután sokkal sikeresebb csapatokba várták a németet.

Emellett a keret minőségileg alig gyengült, egyedül Yohan Cabaye Emírségekbe való igazolása az, amire felkapja az ember a fejét. 32 évesen ő is elérkezett az „inkább pénzt keresek mint megdöglök” korba.

Kedvenc meccsem ellenük:

2004-es 3-2-re megnyert bajnoki, ahol Milan Baros mesterhármast szerez Király Gábor ellen. Igaz ebből kettőt 11-esből, de egy kifejezetten izgalmas és jó meccset játszott a két csapat akkor.

Apropo kapusok és Crystal Palace! Igazi angol foci fanok talán emlékeznek még, hogy amikor 2004 nyarán a CPFC legiazolta Torghellét és Királyt mekkora várakozások előzték meg kis országunkban a szezont. Ám nem az akkor nagy igazolásnak tartott Király kezdte az idényt a kapuban, hanem egy másik frissen igazolt kapus, az argentín Julian Speroni. Emlékeztek? Na ez a bizonyos Speroni azóta is ott van a Palace keretében, soha el nem hagyva a csapatot. 370 mérkőzéssel a „Sasok” kapujában, a Premie League jelenlegi leghűségesebb játékosa, aki több  mint 14 éve szolgálja jelenlegi csapatát, igaz most már inkább a tartalékok közt szerepel, de így is le a kalappal előtte!

Az „üvegesek” ellen általában nehéz meccseket játszunk a leges-legritkább esetben fölényes győzelemmel. Reméljük, most a csapatnak könnyebb dolga lesz mint az elmúlt években, de keményebb meccs vár ránk mivel szerintem erősebbek mint a West Ham.

De ezt majd holnap érkező mérkőzés felveztőnkben jobban kivesézzük!