Olyan volt ez a meccs, mint amilyenre számítani lehetett. Ami sokkal fontosabb az előbbi mondatnál, hogy a végén mi örülhettünk jobban. Két múlva senkit nem fog érdekelni a játékunk, de szezon végén pont az ilyen győzelmek miatt lehetünk ott a bajnoki címért folytatott verseny egyik esélyeseként. Szerintem, ha lesz is olyan idegenbeli meccs, amit nem nyerünk meg esetleg, ez volt az egyik legkeményebb.

ELSŐ FÉLIDŐ:

Semmit nem változott a kezdőnk a múlt hetihez képest, Klopp felküldte csutra ugyanazt a csapatot, csak a kispadon volt változás. A hírek szerint Besiktasba szerződő Karius helyett Mignolet jöhetett ki a pincéből a szabad levegőre, és a tavaszi szezonra kispaddal szorosabb barátságot ápoló Moreno kapott lehetőséget rá, hogy alkalomadtán egy bottleflip challengel szórakoztassa társait.

A többieknek az volt a feladatuk, hogy behúzzák ezt a mai meccset. Legalább annyira érdektelen volt a módja ennek, mint Liverpool szurkoló számára a tűzijáték. Különben is, minek ide tűzijáték, ha azt megkaptuk Towsendtől az első félidő közepén, egy felső kapufán csattanó lövés formájában? Igazából voltak helyzeteink, de úgy a fogunk alatt csak vártuk már mikor szerezzük meg a vezetést. A budai paneltömb is már épp elkönyvelte volna a félidő előtt az ikszet, amikor az egyik ablakból szórványos örömkiáltás hallatszott fel, miután Sakho volt annyira művelt, hogy szabálytalankodjon az Egyiptomi Királlyal szemben a tizenhatoson belül! Ennél nagyobb szívességet nem is tehetett volna, Milner pedig kapitányhoz méltóan állt oda a labda mögé, majd tessékelte be azt a hálóba. A frusztrált Palace szurkolóknak nem is maradt más, mint az orr alatt morgás, amivel nekünk legkevésbé sem kellett foglalkoznunk.

MÁSODIK FÉLIDŐ:

Igazi rafkós brigádnak kell lennie annak, amelyik a Selhurst Parkban ráül az egygólos vezetésre, de tulajdonképpen az első 15 percben sok momentumunk nem akadt. Olyannyira nem, hogy 10 perc után Alisson a világ legtermészetesebb módján mutatott be egy klasszis védést, így Luka Milivojevic nem ünnepelhetett, hanem ahhoz a szöglethez készülhetett, amiből semmi nem lett. A 61. percben Salah tüzelt kapásból egy szögletből kifejelt labdát gyönyörűen a kapura, aminél szebb már csak az lett volna, ha a Palace játékosának fejéről védhetetlenül a léc alá pattan a laszti. Öt perccel később Benteke gondolta magát Coutinhonak, 20 méterről lőtt, egyenesen a felső sarokba. Mármint, a lelátó felső sarkába, én meg a plüss szarvasomra néztem, felnevettem, és így szóltam hozzá: látod tesó? Ezért nem kellett Liverpoolba se Kloppnak. Kevés játékos képes kihozni belőlem, hogy egy kocsmában meccset nézve a nevét üvöltsem, az édesanyját üdvözöljem, és a magyar stadionok oly közkedvelt T betűs szavát hozzáfűzve a mondathoz a csapattól való eligazolását kérjem. Na, Benteke pont ilyen volt, én még nem láttam annyi ziccert kihagyni Liverpool játékost, mint őt anno.


75. percben jártunk, mikor Salah kapott zseniális labdát, és iramodhatott meg a kapu felé teljesen egyedül, ám a tizenhatos előtt egy Wan-Bissaka nevű expressz utolérte, és felborította. Az ilyenért Bowlingban 9 pontot, a labdarúgásban piros lapot adnak, a Crystal Palace stadionjában pedig mártíroknak kijáró vastapsot. A szabadrúgás bár jó volt, a sorfalon megpattant, én meg kezdtem feltenni magamnak a kérdést: a kisebb – nagyobb helyzetek elpuskázása ugye nem fog két pontunkba kerülni? Négy perc hosszabbítás, annak is az egyik utolsó momentuma egy hazai szöglet, amit kifejelünk, ráadásul pont a tizenhatosunknál álló Mo-nak, aki némi labdavezetés után Afrika villámléptű fekete párducát indítja. A párduc félpályánál kapja a labdát, és szökteti magát, a védő pedig hiába iszkol hátra érezve a vesztét, csak arra van lehetősége, hogy hasra essen Sadio Mané lábaiban, aki a kapuból kirontó Hennessy mellett elhúzva a labdát továbblép, és a kapuba belsőz.

ÍGY LÁTOM:

Ez volt a végszó, a hármas sípszó után három taps, öröm és boldogság. Crystal Palace 0-2 Liverpool. Ki mondta, hogy nem lehet boldog egy hétfő? Két dolog tűnt fel a mérkőzés alatt. Az egyik, hogy Alissonnal sokkal stabilabbak vagyunk hátul, a társak is bármikor hátramerik adni neki a labdát, ő pedig a lehető legnagyobb nyugalommal passzolja tovább azt akkor is, ha esetleg nyomás alatt van. A mai meccsen nem csak ezt mutatta meg, hanem azt is, hogy ha védeni kell, véd. Márpedig Liverpoolban az elmúlt években a kapusok alapvető problémája volt, hogy a meccsenkénti 2-3 hárítással megbirkózzanak, és stabil pontjai legyenek a csapatnak hosszútávon. Alissonnak vélhetően nem ez volt Liverpooli karrierje során a legnehezebb meccse, de élesben tapasztalhatta meg, hogy az előttünk álló szezonban milyen találkozókból lesz több is. Amikor azért az egy nyomorult gólért küzd a csapat, és végre megvan, valahogy minden szívproblémákkal küzdő vörös érzelmű szurkolónak, és a csapattársaknak is könnyebb, ha tudják: van kapusunk!


A másik, hogy Keita elképesztő minőségváltozást hozott a középpályánkra. A faszi mindenhol, meg mindenhol is ott van. Ha kell, megfogja az ellenfél támadását, ha arra van szükség begyalogol a tizenhatosig a labdával és ad egy kulcspasszt, mindezt teljes harmóniában a labdával. Hogy ő lesz a mi Iniestánk, vagy már most az nem tudom, de ha Fabinho is hasonló minőséget tud képviselni miután megtanulta az itteni focisuli alapjait, és alkalmazkodott a stílusunkhoz, szerintem a liga egyik legjobb középpályája lehet a mienk. Majdnem olyan jó, mint a Xabi Alonso – Gerrard – Mascherano volt, vagy mint a Downing – Charlie Adam – Spearing hármas. Klasszisokhoz csak klasszisok nőhetnek fel, ti is tudjátok.

Érdekes témát szolgáltathatna még Gomez pokémon szerű átalakulása középső védővé, meg az, mit szól ehhez a horvát fenegyerek, vagy Kamerun büszke gyermeke, de ha mindent én írnék le, semmi nem maradna a taktikai meglátások nagymesterének, Beninek, így posztom lassan zárom is. Győztünk, egyedül mi nem kaptunk még gólt a bajnokságban, a United pedig attól a Brightontól nézett be hármat, akit legközelebb mi fogadunk az Anfielden. Tartjuk a lépést a Cityvel, és ennek így is kell maradnia, mert ezek az elkényeztetett Pep babakék kölykei cseppet sem lettek gyengébbek idénre. Ha még nem jöttél át eddig, akkor javaslom csatlakozz hozzánk facebookon most, mert már csak nagyjából 30 fő, és elérjük a bűvös ezer követőt, amit szeretnénk kellően megünnepelni veletek, és a háttérben azon dolgozunk, hogy minél több, és minél klasszabb dolgot adhassunk nektek. Neked egy like, nekünk egy ünnepnap. Bárhogy is dönts, köszönet, amiért ezúttal is megtiszteltél minket a figyelmeddel