Család és a gyerekkor:

Robert "Bob" Paisley 1919. január 23. született egy Sunderland-hez közeli bányászfaluba, Hetton-le-Hole-ban. Paisley úgy jellemezte szülőfaluját, hogy az egy kötött község, ahol a szén a király, míg a futball a vallás. Apja, Sam bányász volt, anyja, Emily háziasszony. A családnak 4 gyermeke született, Willie, Bob, Hugh és Alan. Szegény családba született. Hét éves volt a Nagy sztrájk idején, szénport kellett gyűjtenie, hogy abból a szülei vízzel való összekeverése után tüzelőanyagot tudjanak készíteni. A kis Bob 13 éves koráig járt iskolába, és akárcsak a barátai ő is a környékbeli leveskonyhákra járt, hogy megfelelő napi ételhez jusson. 

A 13 éves Bob

Fiatal évek és a futball:

Paisley az Eppleton általános iskolába járt, ahol már akkor kiemelkedett tehetségével, segítségével négy év 17 trófeát nyertek. Az iskola befejeztével apja mellett a bányában kezdett el dolgozni, ezzel egy időben csatlakozott a Hetton Football Club-hoz, ahol a junior csapat tagjaként továbbra is elkápráztatta az embereket. Gyerekkori álma, hogy a Sunderland-ben focizhasson hamar szertefoszlott, ugyanis a klub játékosmegfigyelői eltanácsolták mondván, hogy túl alacsony. Ugyanezen indok miatt a Wolverhampton és a Tottenham csapata sem ajánlott neki szerződést. Paisley karrierjét egy püspök mentette meg, aki a Bishop Auckland csapatához vitte meccsenként 6 shillingért. Két szezont húzott le az aucklandi csapatnál, akikkel megnyerte az amatőr bajnokságot. Ekkor figyelt fel az alig 20 éves játékosra George Kay a Liverpool menedzsere, aki a szezon végén le is szerződtette őt. 

Paisley a Bishop Auckland színeiben

Liverpool, Egyiptom, Olaszország, Liverpool:

Paisley a 1939. május 8. igazolt Liverpool vörös felére, de debütálására jó pár évet várni kellett. Kortársaihoz hasonlóan az ő karrierét is kettétörte a második világháború. Az alig húsz éves fiút besorozták a Királyi tüzérség 73. ezredéhez. Montgomery 8. hadseregének tagjaként részt vett a sorsdöntő El-Alamein-i csatában, ahol meg is sérült. Egyiptom után részt vett Olaszország felszabadításában is. A 77-es római BEK győzelem után így emlékezett a 30 évvel korábbi történtekre: Legutóbb egy tankot vezetve jártam itt. Akkor szerencsére győztünk, ahogy most is. A háború végével visszatért Liverpoolba, hogy folytathassa szinte el sem kezdődött labdarúgó karrierjét. 

Vörösben: 

Első mérkőzésére egészen 1946 januárjáig kellett várni. Az FA kupa 3. körének Chester elleni első mérkőzésén lépett először pályára Liverpool mezben. Szintén ezen a meccsen lépett először pályára csapatunk másik ikonikus figurája, Billy Liddell. Azt a találkozót 2-0-ra meg is nyerték. Az idény végén bajnoki címet ünnepelhetett, így övék lett a háború utáni első bajnoki kiírás első aranyérme. 

Paisley civilként és edzőként is egy csendes, visszahúzódó és már már zavarba ejtően szerény embernek ismerték, de játékosként nem volt ennyire alázatos. Mikor megtudta, hogy az 1950-s FA kupa döntő kezdőcsapatából kimarad, akkor napokig nem állt szóba George Kay-jal, és csapattársának, Albert Stubbinsnak kellett meggyőznie, hogy ne igazoljon el. 

Utolsó meccsét 1954. március 13. játszotta a Sheffield United ellen. Sajnos a búcsú nem sikerült jól, ugyanis a Vörösök 3-1-es vereséget szenvedtek. Összesen 277-szer szerepelt a Liverpoolban, ami alatt 13 gólt szerzett. Visszavonulása után egyből a szakmai stábban kapott helyet. 

Paisley - a Chester elleni debutáló meccsén

Tartalékok, másodedző, Shankly: 

54-es játékospályafutás befejeztével Paisley-nek felajánlották, hogy irányítsa a tartalék csapatot, amit ő el is vállalt. Míg a Kay helyére érkező Don Welsh csak küszködött a másodosztályban, addig Paisley a tartalékokkal második helyen végzett a Central League-t. 57-ben Welsch helyére Paisley volt csapattársát, Phil Taylort nevezték ki menedzsernek, aki maga mellé vette volt játékostársát másodedzőnek. Ezt a pozícióját megtartotta Shankly érkezésével is. 

Bill Shankly új irányt hozott a csapat életében, nem hozta magával az előző munkahelyéről a kollégáit, hanem megbízott a helyi szakemberekben. Shanly, Paisley-vel, Fagannal és Reuben Bennett-tel megalkotta a legendás Boot Room-ot. 

Shankly mellett 15 évig tanulta a szakma csínját, és szerencsés együttállás volt az övék. Míg Welsh és Taylor a fizikális edzések, a futások hívei voltak, addig Shankly inkább a taktikát és a labdás gyakorlatokat helyezte előtérbe, ami a Boot Room tagjainak sokkal inkább a kedvére való volt. Paisley, aki elvégzett egy fizikoterápiás képzést, tanácsolta, hogy használjanak hűtő kamrákat, hogy gyorsabban regenerálódjanak a játékosok, így csökkentve a sérülés lehetőségét. Ez a módszer annyira bevált, hogy a 65-66-os szezonban, amikor megnyerték a bajnokságot és döntőbe jutottak a KEK-ben mindössze 14 játékost használtak. A Boot Room sok újításának köszönhetően szebb napok jöttek a Liverpool életében, amiben Paisley-nek nagy szerepe volt.

Shankly történetírója Stephen F. Kelly így írt Paisleyről: Ő a tökéletes karakter. Nem oktatja ki Shanly-t, de mindig bölcs tanácsot ad. Szerény ember, aki szívesen vállalja a másodhegedűs szerepét. Shankly volt a motivátor Pasiley a taktikus. 

Shankly és Paisley

A Liverpool élén:

1974 nyarán, mikor felajánlották neki Shankly megüresedett helyét, teljesen megrémült. Peter Robinson a klub titkára úgy emlékszik: Szinte térden állva kellett könyörögni neki, hogy ne zárkózzon el. Maga Paisley így fogalmazott: Olyan ez, mintha viharos szélbe kezembe nyomnák a Queen Elizabeth óceánjáró kormánykerekét. Végül elvállalta a munkát, de még a játékosoknak is megmondta, hogy ideiglenesnek tekinti az állapotot, mert nem hiszi, hogy alkalmas lenne a feladatra. És mekkorát tévedett.

19 trófeájával az angol futball legeredményesebb edzője lett. 9 év alatt 6-szor nyerte meg az angol bajnokságot, 3-szor a Ligakupát, 5-ször az angol Szuperkupát, 1-szer az UEFA kupát, 3-szor a BEK-et és 1-szer az Európai Szuperkupát. 

És, hogy mi tette őt ennyire sikeressé? 

Nagyszerű szeme volt az új játékosok felkutatásában. Szinte minden igazolása bevált főleg a Dalglish, Souness, Hansen trió. Emellett remek érzéke volt, hogy feltérképezze a csapatokat. 10 perc alatt képes volt  pontos elemzést adni a pályán lévő csapatok erényeiről és gyengeségeiről. Emellett képes volt elmerülni a részletekben. Ray Clemence gyenge kirúgásit úgy javította ki, hogy mikor megtudta, hogy mikor látta a kapus, hogy szemből fúj a szél elbizonytalanodik, ezért Paisley rögtön levetette a zászlókat a stadion tetejéről, innentől már nem volt gondja a kapusnak. 

Paisley a trófeákkal

Visszavonulás, nyugdíjas évek:

Paisley a 1982/83 szezon végén, 44 évnyi szolgálat után visszavonult. Helyét korábbi segítője Joe Fagan vette át. 1985-ben Dalglish játékos-menedzser kinevezését követően a skót tanácsadója lett. 1986-ben 66 éves korában az Ír Labdarúgó szövetség meginterjúvolta a szövetségi kapitányi pozícióra, de végül Jack Charlton kapta meg a posztot. 1985-től a klub igazgatója volt egészen 1992-ig, amikor is teljesen visszavonult a klub életéből. Visszavonulásához közrejátszott, hogy az Alzheimer-kór tünetei kezdtek megjelenni a már hetvenes éveiben járó Paisley-n. 

Paisley és felesége

1996. február 14. végül legyőzte a betegség, és 77 éves korában elhunyt. Tiszteletére kiegészítették a Shankly kaput. Liverpoolban a Woolton-i Szent Péter templomban helyezték örök nyugalomra. Szülőfalujában Hetton-le-Hole-ban emlékművet építettek neki. 

Isten éltesse