Nem úsztuk meg ezt a hétvégét se izzadt hónalj nélkül.
Ha Guy Ritchienek azt mondod, hogy írja le egy drámai sztoriban a lehető legizgalmasabb módját egy bajnokság megnyeréséhez, akkor az valahogy így kezdődne.
1-0-ás hátrány után egy Naby Keita fejessel és két klasszikus kontragóllal kentük a szenteket 3-1-re.
Itt a játékosértékelő:
Alisson 7/10
Trenti 7/10
Matip 9/10
VVD 9/10
Robbo 8/10
Gini 6/10
Blind Side 7/10
Keita 8/10
Salah 8/10
Bobby 8/10
Mané 9/10
Hendo 10/10
Milner 8/10
Degsy Lovren 10/10
Alissonnak semmi dolga nem volt, de még így is 3 szívrohamot kaptam a flegma lapos passzai miatt.
A védelem az első 25 perc bemelegítés után kiválóan muzsikált, kis túlzással az utolsó egy órában nem jött át a félpályán az ellenfél.
Utólag az se segített sokat nekik, hogy az utolsó 5 percre nálunk beállt Degsy Lovren CDM-be egy ilyen mélységi irányító szerepkörbe, hogy Andrea Pirlo fénykorát idézze - ilyenkor lehet tudni, hogy valójában Jurgen mekkora troll.
A gól senki hibája, Hojbjergnek jó az elfutása, Keita és Fabinho szarul vált (jobban mondva nem követik le ezt a keresztbefutást), a végén Robbonak kettő embere van a hátsó kapufánál.
Az egyenlítő gól egy lesszituáció után jött, de még VAR-ral sem lett volna visszafújva, ugyanis a les után cirka fél perccel van a hálóban a labda a támadásunk negyedik fázisában.
Keitának örültem, szegény nagyon megérdemelte.
Nehéz eldönteni amúgy, hogy a mai 3 gólszerző közül kinek volt a legfontosabb ez a találat.
A válasz valószínűleg az hogy egyiknek se, hanem a csapatnak.
Najó vicceltem, szerintem Salahnak volt a legfontosabb betalálni.
Ha Budapesti úrigyerek lennék akkor úgy fogalmaznék, hogy már nagyon baszta a csőrét, hogy nem tudta megrúgni az 50. találatát Liverpool mezben.
Mo feszítős gólöröme után viszont megpróbáltam visszaemlékezni a szezon eddigi 3 legnagyobb pillanatára a Liverpool szempontjából:
3. Julian Speroni kvázi a saját kapujába dobja a focilabdát Milner beadása után kulcspillanatban a Palace legyőzése során.
2. Pickford elhiszi magáról, hogy a világ legjobbja, ezért megpróbálja megfogni a háló teteje felé tartó labdát, bent tartja, Divock pedig köszöni szépen a városi derbi 97. percében.
Mielőtt elmondom melyik a legeslegzseniálisabb pillanat, emlékezzünk meg néhány "honourable mention"-ről:
- Mahrez a 87. percben touchdownt rúg az Anfielden
- Sergio Rico észreveszi, hogy nagyon elbaszta azzal hogy kiejtette a labdát, így okosan mégjobban elbassza és egy rugby tackle segítségével tizit ajándékozik nekünk az utsó 15 percben.
- Salah úgy örül a győztes góljának a So'ton ellen mint C. Roni, csak Mo egy kicsit jobban ki van gyúrva.
- Van Dijk tankönyvből védekezi le a 2 az 1 elleni szitut Musza Sissoko és Son ellen.
Na és akkor jöhet a dobpergés - numero uno:
1. Miután Llloris rádobta a sípcsontvédőjére a labdát, Toby Alderweireld megpróbálja tisztázni a gólvonal elől a labdát, de egy fenomenális gyeptéglát kapja el telibe a spiccével a labda helyett, az pedig lassított felvételben becsorog a gólvonalon túlra a szezon legfontosabb meccsén a 90. percben Salah nudlifing fejese után.
Na és akkor ezek az ún. szakértők szerint a City sakk-matt góljai a gyönyörűek.
Érdemes megnézni közelről ahogy a gyeptégla tényleg két métert száll, közben a labda becsorog a gólba, Lloris arckifejezése pedig maga a tökéletesség.
Az ilyen pillanatokért érdemes élni.
A kérdés az az, hogy ha esetleg 1 vagy 2 ponttal nyerjük meg idén a bajnokságot, akkor te melyik pillanatot választanád a PL-trófeát érő momentumnak?
Asszem nekem megvan.
Végszóként pedig mindenkinek egy fekete pont, aki még most se örül Henderson góljának.
A csávó egész életét annak áldozza, hogy segítsen az adott csapatának, ami jelenleg elsősorban a Liverpool, másodsorban pedig az angol válogatott.
Miután a nyári világbajnokságon igazi vezérként vitte az elődöntőbe a három oroszlánt az egész nemzet a lábai előtt hevert, kivéve a Liverpool szurkolók egy kisebb csoportját, aki nem képes helyén kezelni a szituációt.
Nálam Hendo a meccs embere, szerintem ezt miatta húztuk be!
5 meccs van hátra, up the fuckin reds!