Előfordul az ilyen.

Vicces dolog futballszurkolónak lenni.

Ha ebben a fordulóban a City megveri a Newcastlet, mi pedig legyőzzük a Leicestert és marad a 4 pontos előny, teljesen pompásan éreznénk magunkat.

Ehelyett most 5 pont az előny és megint látom a henderszonozó meg matipozó kommenteket.

A Twitterről nem is beszélve.

Játékosértékelő:

Alisson                              6/10

Henderson                       7.5/10

Matip                                6/10

VVD                                   7/10

Robertson                        6/10

Shaqiri                               6/10

Gini                                    7/10

Keita                                  6/10

Salah                                 6/10

Bobby                                7/10

Mane                                 8/10

Alisson kicsit nagyképűen focizott, az első félidőben két eladott labdájából is gólt kaphattunk volna, a gólról viszont nem tehetett.

Hendo nekem tetszett, szerintem hülyeség lenne egy belső középpályástól ennél jobb teljesítményt elvárni jobb védőként.

Szerintem talán még Millynél is jobban játszott, pedig Hamesz nagy kedvencem.

Matip igazából rendben volt, a bekapott gól viszont 33%-ban az ő hibája, szerintem ha nem félti magát el tudta volna fejelni a labdát Maguire elől.

A másik ludas Van Dijk volt, aki éppen lesre próbált játszani és egy tizedmásodpercre kikapcsolt, pont rosszkor.

A harmadik hiba Robbóé, bár megjegyezném hogy a három említett baki közel sem tartozik az elfogadhatatlan kategóriába, mindannyian egy picit hibáztak egy percen belül, és ma sajnos ezt benéztük.

Gini tök jól kordában tartotta a Leicester szélsőjét, erre Robertson hátulról letarolja az ellenfelet stoplival. A szabálytalanság után Gini le is baszta Róbertet, hogy legközelebb majd az eszét is használja.

Az az igazság, hogy nem igazán tudok teljesen kiakadni ezen a bekapott gólon, ugyanis András Róbert nem is emlékszem mikor hibázott legutoljára, Van Dijk egy medveisten, Matip pedig lehet hogy nem is tudta volna elérni ott a labdát…

Azt gyorsan megjegyezném viszont, hogyha ebből a 3 hibából bármelyiket Degsy Lovren követte volna el akkor 5-ször ilyen frusztrált lennék, a Twitter pedig konkrétan már föl is robbant volna.

Na mindegy, hagyjuk a Leszter gólját.

A középpályán Gini megint hatalmasat alkotott és rendre javította a két oldalán focizgató Shaq és Keita hibáit. Védekezésben bitang kemény, támadásban pedig az „egyszerű a nagyszerű” iskola tanításait alkalmazta.

Shaqnak és Keitának volt néhány jó pillanata, de javarészt hatástalan mindkettő. Keita egyetlen megiramodásából simán kaphattunk volna egy tizit, de Martin Atkinson máshogy látta (vagy csak nem látta).

Mané magasan a csapat legjobbja, Bobbynak imádom ezeket a rafinált érintéseit.

Bobby közel sem olyan gyors mint Mané vagy Salah, és a testcselei sem olyan varázslatosak mint Coutinhoé, ellenben kis helyeken mindig képes 50-100 centi teret nyerni az ellenfelen és onnan már tisztán lehet lőni.

Szóval Bobby alapvetően jól focizott de többször úgy éreztem, hogy a társak körülötte sokszor egy helyben álltak, a szokásos védők mögé befutások helyett.

Salah is próbálkozott, de a támadó trióból ő volt a leggyengébb, bár még mindig vezeti a PL góllövőlistát 16 találattal és az elmúlt 2 meccset nagyrészt miatta húztuk be, szóval rá sem lehetek túl morcos.

A cserék közül senki se produkált maradandót, de azért jó volt Lallanát és Stut újra a pályán látni. Fabinho valószínűleg kezdhette volna a meccset, de utúlag egyszerű okoskodni.

Összefoglalva, egyik játékosunk se volt vállalhatatlanul rossz, az értékelő csupa 6-7, a gólszerzőn kívül.

De akkor vajon miért nem tudtuk megnyerni a meccset?

Nekem van egy olyan teóriám, ami először a City elleni meccsen formálódott meg bennem, ma pedig meg lett erősítve.

Az az érzésem, hogy ez a Liverpool nagyon erős fejben, de ha egy adott meccset nem muszáj megnyerni, akkor a fiúk látványosan kevésbé teljesítenek.

A City elleni idegenbeli meccsen ideális lett volna nyerni és 10 pontra növelni az előnyt, de az se volt baj, hogy kikaptunk, maradt az alkkori 4 pont differencia.

A Chelsea elleni ligakupa meccsen szintén jó skalp lett volna továbbjutni, de a jövőre nézve jól jött az extra néhány nap pihenő egy esetleges kieséssel.

A Wolves elleni FA kupa ugyanaz.

Igen, az is igaz hogy a két kupameccsen jóval gyengébb kezdővel álltunk ki.

A mai meccsen is hasonló volt a meccs előtti pszichológia: ideális lett volna nyerni, de a forduló előtt aláírtuk volna az 5 pontos előnyt.

A skála másik végére a tökéletes példa a Napoli elleni meccs, amit muszáj volt megnyerni, ráadásul a gólkülönbségre is oda kellett figyelni.

A végkimenetel? 89 percig domináltuk Európa egyik legveszélyesebb csapatát, akiknek csak a szerencse folytán jött össze egy darab igazi helyzetük a végén.

A Brighton elleni idegenbeli meccs hasonló: a City és Wolves elleni vereségek után muszáj volt visszatérni a győzelmek útjára, különben nagyon komoly lélektani előnye lehetett volna a manchesteri riválisainknak. Be is húztuk.

Nyilván sok más változó is van ebben az elméletben, de azt hiszem van ebben ráció.

Így most extrán kíváncsi leszek a Bayern elleni BL párharcra, amit szintén nem lesz muszáj megnyerni a bajnoki hajrá miatt.

Ezzel együtt ez még mindig magasan a PL éra legjobb Pool csapata, ami valószínűleg legalább 90 ponttal fogja zárni az évet és nem hiszem hogy az év elején bárki is elhitte volna, hogy a top6-on kívüli csapatok ellen január 30-án fogunk először pontot bukni.

Ebből a szempontból mindenképp +1 pontként kell tekinteni erre az eredményre.

Hétfőn idegenben West Ham ahol kötelező a győzelem (és ahogy az előbb mondtam, ez jó nekünk).

YNWA!

Bendegúz.