213 mérkőzés, 78 gól, 3 BEK győzelem és 4 bajnoki cím. David Johnson azaz "Doc", aki Liverpool szurkoló gyerekkora óta, mégis az egyetlen játékos (Peter Beardsley-n kívül) aki a "Merseyside derby"-n mindkét csapat színeiben betalált a másiknak.
Csapatunk 24 éves korában igazolta le a már akkor angol válogatott támadót, aki az angol ligában is letette a névjegyét. Johnson 187 meccsen 46 gólt lőtt, a városi rivális, Everton és az Ipswich Town színeiben. Gyerekkora óta Liverpool szurkoló volt ő és családja egyaránt. Ezért is érte a familíát sokként, hogy a fiatal Johnson a liverpooli kékeknél, az Evertonnál kezdte pályafutását. A Liverpool érdeklődését már akkor felkeltette, amikor mindössze 20 évesen, győztes gólt szerzett a Vörösk ellen az Anfielden 1971. november 13.-án. Hasonló mód lőtt 7 évvel később győztes gólt a Goodison Parkban, csak akkor a Liverpool színeiben. A legendás Bil Shankly kétszer is megpróbálta őt megszerezni de az Everton akkori edzője Harry Catterick nem engedte játékosát a város túloldalára. Shankly még néhányszor megkörnyékezte a játékost, amikor karrierje tovább virágzott az Ipswich Town-nál. A „traktorosok” akkoriban top3-as csapatnak számítottak. Végül Bob Paisley tudta elérni, hogy az Ipswich beadja a derekát és végre eltudta hozni Johnsont az Anfieldre, aki nem habozott aláírni szerződését, hogy gyerekkori példaképeivel lehessen körbe véve.
1976/1977-es volt az első szezonja a Liverpoolban ahol az első 8 meccsen kezdőként lépett pályára, később viszont csak csereként szállt be a játékba a maradék 26 meccsen amiken szóhoz jutott. A csatárt eredetileg John Toschack pótlására hozták, aki az azt megelőző szezonban, karrier csúcsot jelentő, 23 gólt szerzett, de sérülést szenvedett. Johnson gyakrabban játszott szélsőt mint éket de így is hozzásegítette csapatát a bajnoki címhez. Neki ez volt az első bajnoki aranya a későbbi négyből. Az utolsó fordulóban a Bristol City-nek is gólt lőtt, ezzel kiérdemelve, hogy a csapattal tarthasson a Manchester United ellen vívott FA kupa döntőben. Az döntőben Ian Callaghant váltotta, de Johnson sem tudott segíteni, a csapat elbukta a kupa döntőt. Ian „Cally” Callaghan a római BEK-döntőben is megtartotta helyét a kezdőben emiatt Johnsonnak a padról kellett végignéznie, a másik négy cserével együtt, hogy a Liverpool elhódítja a serleget a Mönchengladbach ellen.
A következő szezonban sem nagyon tudott közelebb kerülni a kezdő csapathoz, többnyire csereként számítottak csak rá. Később a BEK elődöntőben azonban kezdőként lépett pályára a ’Gladbach elleni elődöntőben ahol ő szerezte a szépítő gólt. Ezután meglőtte, a már említett, győztes gólt az Everton ellen is de szerencsétlenségére, pont amikor kezdte stabilizálni helyét a kezdőben, a Leicester elleni meccsen elszakadt a térdszalagja 1978. április 8.-án. Emiatt ismét ki kellett hagynia egy győztes BEK-döntőt.
A 77/78-as szezon, sérülésének köszönhetően, felépüléssel kezdődött Johnson számára, de a szezon második felére stabil kezdőknek számított már. Legjobb szezonját a 79/80-as kiírás hozta. 27 gólt szerzett Kenny Dalglish-sal az oldalán elől, ők ketten félelmetes duót alkottak. Johnson 2 gólt is szerzett az Aston Villa legyőzése alkalmával, ezzel bebiztosította a csapat bajnoki címét, zsinórban második szezon, hogy a vörösök ezt a birmingham-i csapat ellen tették meg. Jó formája válogatott behívót eredményezett, többek közt a Világbajnoki címvédő Argentínának is 2 gólt lőtt a Wembley-ben 1980-ban.
A 80/81-es szezonban végre beteljesült az álma, és kezdőként emelhette magasba a BEK-trófeát a Real Madrid elleni döntő után, amit a Vörösök 1-0-ra nyertek (a magyar Palotai Károly játékvezetésével). 1981-ben a Liverpool leigazolt egy bizonyos Ian Rush-t, ennek köszönhetően Johnson újra a cserék közt találta magát. Ezután 1982-ben visszaigazolt az Evertonhoz, ahol lehúzott még egy pár szezont mielőtt egyre kisebb csapatoknál levezette karrierjét, többek közt az Egyesült Államokban és Máltán is.
David Johnson közismert beceneve „Doc” azaz „Doki", miután folytonos torokfájása volt gyakran hordott magával torok fertőtlenítő cukorkát és fejfájás csillapítót is a táskájában. Egyszer egy csapattársa, Terry Mac-nek ez feltűnt és csak annyit mondott: „Hát ez inkább olyan, mint egy francos orvosi táska”. Innentől kezdve ráragadt a név.
Köszönjük Doki a megannyi gólt és címet amit szeretett csapatunknak szereztél!
