Újabb rekordokat döntöttünk meg a téli szünet utáni első bajnoki győzelemmel, amit azonban nem volt könnyű megszerezni. A viharos széllel nehezített mérkőzésen végül két zseni összjátékának és a stabil kapusteljesítménynek köszönhetően nyertünk. 

Fotó: liverpoolfc

Zenésztársam, Peti – aki szintén elvetemült Liverpool drukker – a szerdai próbán megjegyezte, nem értette, miért volt olyan nyugodt az előző hétvégéje. Aztán rájött: nem volt meccs, így nem volt min izgulni. Hasonlóan érezhettünk így mi vörösök az egész világon, de a nyugi február 15-én véget ért.

A Norwich elleni kezdőt látva igazából csak az lepett meg, hogy Fabinho helyett Keita kezdett középen, amit Jürgen Klopp gyorsan meg is magyarázott a meccs előtti interjúban: a brazil játékos nincs még igazán formában a sérülése után, Naby viszont jól mozgott az edzéseken. A mester kiemelte, soha nem volt olyan jó helyzetben mint most, hogy Shaqiri kivételével minden játékosa bevethető. És bizony, már ott ült a padon Mané és Milner is, úgyhogy volt variációs lehetőség bőven. 

A Norwichtól papíron nem kellett tartanunk, ám a kieső ellen játszani soha nem könnyű, mert az életükért küzdenek. Amúgy ha nem ellenünk játszanának, még drukkolnék is nekik. Egyrészt Daniel Farke nagyon szimpatikus edző, attól, hogy totál utolsók, nem beszari focit játszat a csapattal. Másrészt a zöld-sárga szín nálam abszolút favorit, hiszen szülővárosom, Orosháza kézilabda csapatának színe, aminek hosszú évekig vezérszurkolója is voltam. De ellenünk játszottak, ilyenkor pedig a vörös szín felülír mindent (is).

Az kérdés volt, hogy az Angliában eddig nem alkalmazott téli szünet, az 1 hetes pihenő és a 2 hetes meccs nélküliség mennyire lassította le a csapatot. A találkozó elején azonban ebből nem sok látszott. Bár nem estünk neki az ellennek ahogy szoktunk, de a stabil labdatartás és fölény így is simán megvolt. Mentünk előre tisztességgel, volt néhány helyzetünk is, de azért azt nem mondanám, hogy szétvetett volna az izgalom. Érdekessé az tette a játékot, hogy a viharos, 90-100 km/órás széllökések többször is gondot okoztak a hosszú indításoknál.

Van kapusunk!

A Norwich első félidei egyetlen valamirevaló helyzete a 35. percben volt: egy mélységi ívelés után ketten is teljesen üresen indultak el a kapunk felé. Én már majdnem dobtam mérgemben a távirányítót, de megint jött a felismerés: van kapusunk. 

Sőt, mi az hogy van: a világ legjobb kapusa játszik nálunk Allison Becker személyében. 

A brazil zseni tökéletesen olvasta a helyzetet, és mielőtt az előtte keresztbe átpasszolt labdát Pukki kapura rúghatta volna, Becker úr egy elképesztő bravúrral leért és kitenyerelte. Nekem tátva maradt a szám, a 8 éves fiam viszont elviharzott mellőlem, hogy fél perc múlva visszatérjen a szobájából, kezében az Allison mezével, amit felhúzott a Salah mezre, majd mikor kérdőn néztem rá közölte, nem tudja eldönteni, ki a kedvence, így jobb, ha mindkettő ott van rajta. Ám legyen :D

Az ordító ziccer ellenére a kanáriknak egyetlen kapura lövése és szöglete sem volt az első félidőben, ellenben mi körbelőttük a kaput és rúgtunk egy rakat szögletet. A fölényünk egyértelmű volt, Firmino villogott (azok a sarkazós passzok, te jó ég), Robertson mérgezett egérként rohangált a bal szélen (amit Mourinho a tavalyi edzőmenesztő MU verés óta sem tud feldolgozni), VVD és Gomez pedig hátul passzolgatott ha épp arra járt a laszti. Egyedül talán Keitán láttam, hogy komoly meccshiánya van, kissé szétszórtnak tűnt. Na meg TAA elég sok eladott labdája sem okozott sok örömet, de most ez is belefért.

Növekvő vörös nyomás

A második félidő elején kicsit jobban pörgött a Norwich, ez a 4-4-2-es védelem nem nagyon ízlett nekünk. A labdajáratás megvolt, de valahogy nem volt átütőerő a játékunkban, amit mintha megéreztek volna a hazaiak, így az 52. percben egy egész pofás támadás végén Cantwell az oldal hálóba bombázott. Épp ekkor írták ki a lövési mutatót: 1-9 ide, ami bár szépen mutat, de szart sem ér, ha normális kaput eltaláló lövést nem produkálunk.

Ez a helyzet azonban talán ébresztőként hatott, és beindult a henger. A labda ekkorra már 82%-ban nálunk volt, és elkezdtük a kapuhoz szorítani a zöld-sárgákat. Az 58. percben Keita elengedett egy jó lövést bő húszról, amit Krul a léc fölé ütött. A Holland kapus nem unatkozott, mert egy perccel később Salah hülyítette meg a Norwich védelmét a tizenhatoson belül, majd kapura lőtt. Krul bravúrosan védett, a kipattanó a mélységből érkező Keita elé vágódott, amit azonnal kapura is küldött, de ezt is megfogta az ellenfél kapusa. Jogos a taps...

Klopp ekkor döntött úgy, hogy belenyúl a meccsbe, rögtön kettős cserével: Mané a mezőnyben kissé eltűnő Oxlade-Chamberlain, míg Fabinho a középpályára, Wijnaldum helyére érkezett. Azonnal látszott, hogy ezzel a változtatással tempót váltottunk. Fabinho beállításával stabilabb lett a középpálya, az eddigieknél is kevesebb levegő maradt a Norwich játékosainak, Henderson pedig kicsit előrébb léphetett, így támogatva a támadásokat.

Mi a fenét néznek a VAR szobában?

Ahogy Angliában használják a videóbírót, az lassan közröhej tárgya lesz. A 68. percben egy szögletnél Van Dijk indult a beadásra, a védője pedig azt hitte, grundbirkózáson van, így simán levitte a földre. Ami önmagában elismerésre méltó, mert Big Virget földre vinni nem könnyű. Csakhogy ez egy focimeccs, itt pedig büntetőt ért volna az akció. De nem Angliában.

A liverpooli akciók futószalagon jöttek, de a 72. percben egy gyors ellentámadásból majdnem rácsesztünk: a Norwich középpályása, Tettey vitte le jobb szélre a labdát, majd kiszorított helyzetből beadás helyett kapura tüzelt, amivel kissé meglepte Allisont. A kapufáról pattant ki a laszti, Allison viszont az akció után teljes nyugalommal kortyolt egyet a kulacsából. Mentálisan ő is rendben van.

Ohh Mané Mané!

És jött a 77 perc. A Norwich kapusát szétpresszingeltük, nem volt más választása, mint kilőni a mezőnybe a lasztit, amit a védőink hátul összeszedtek, majd passz Hendersonnak, aki a kezdőkörből ívelte előre Manénak.

Mit ívelte, egyenesen a lábára varázsolta a labdát, amit a címzett két védővel a nyakán jobbal levett, megfordult, majd felnézés nélkül ballal beverte a rövid alsóba. Norwich-Liverpool 0-1. Egyszerű a foci ugye?

Üvöltés, levegőcsapkodás, ugrálás, majd némi anyázás, hogy ugyan mégis mi a fenét varoznak ezen? A visszajátszáson látszik, hogy Sadio tényleg használta a kezét, hogy helyet csináljon magának, de az ne menjen védőnek a PL-be, aki ilyen kis kontakttól hanyatt esik. A lényeg, hogy a gólt megadták, a sérülés után Mane pedig góllal tért vissza. Ez volt a szenegáli csatár 100. Premier League gólja. Ebből 25-öt Southamptonban, 75-öt Liverpoolban rúgott.

A gólpasszra visszatérve: aki még most sem hiszi, mennyire fontos láncszeme Hendo a csapatnak, az nézze meg párszor ezt a félpályás ívelést, majd olvassa el RedDri posztját a kapitányról, érdemes.

Innen már egy dolgunk volt, lehozni a meccset, ami ebben az idényben nagyon jól megy. Az utolsó percekben Keita helyére még beállt a szintén sérülésből visszatérő Milner, aki az Everton elleni FA kupa alázás óta nem játszott. A végén a Trent beadására berobbanó Firmino majdnem megduplázta az előnyt, de 2 méterről fölé lőtt, majd a Norwich gólerős Finn csatára, Pukki kapott forintos kiugratást, amit középről, 18 méterről tűzött kapura, de Alisson magabiztosan fogta. 

Majd jött a hármas sípszó, ami azt jelentette, hogy 

• Alisson újra lehozta kapott gól nélkül a meccset. Az utóbbi 11 mérkőzésből ez volt a 10. clean sheetje. (Érik az újabb PL aranykesztyű?)
• az idei bajnoki kiírásban 26 meccsből egy döntetlen mellett 25-öt megnyertünk
• a megszerezhető 78 pontból 76-ot gyűjtöttünk
• ideiglenesen 25 ponttal vezetünk a Manchester City előtt
• 5 győztes meccs, és matematikailag is behúzhatjuk a bajnoki címet (feltéve, ha a City nem veszít addig pontot)
• megvan a bajnokságban az egymást követő 17. győzelem, így már csak egyre vagyunk a City rekordjától

És persze tovább is van még, de ezeket a rekordokat lassan össze sem lehet szedni.

A meccs nem volt szép, nem volt lehengerlő a játék, néhol döcögött a gépezet. De egy bajnokcsapat arról ismerszik meg, hogy a brusztolós, nehéz összecsapásokat is behúzza. És mi pont ezt csináljuk augusztus óta.

Íme az összefoglaló

Most pihi, kedden pedig jön egy másik csata, újraindul a Bajnokok Ligája, ahol a tavalyi BL győzelem helyszínén, a Wanda Metropolitano Stadionban folytathatjuk a jó szereplést az Atletico Madrid ellen. Úgyhogy a jövő hét szerdai próbán már Peti sem azzal fogad, hogy unatkozott hétvégén, mert nem volt Liverpool meccs…

Megyünk tovább! #YNWA