Nem sokan voltak, akik elismerően csettintettek a nyár folyamán, amikor Jürgen Klopp első igazolásaként megszerezte Rómából Mohamed Salaht. Még liverpooli részről is akadtak kétkedők, akik nem csak a játékos leigazolásának fontosságát kérdőjelezték meg, de az érte kiadott 40 millió fontot is. A tábor másik fele huncut mosoly kíséretében optimistán dörzsölte a tenyerét, elképzelve maga előtt, amint a Mané, Salah kettős kontrát indít az ellenfél kapuja felé „Afrikai expressz” címszóval.
EGYIPTOMTÓL LIVERPOOLIG
Mohamed Salah 1992. Június 15-én született Egyiptomban, Basyoun városában. Profi futballkarrierjét 12 éves korában kezdte hazájában az El Mokawloon csapatánál. Nyolc éven keresztül pallérozódott Afrikában, mielőtt 2012 nyarán Svájcba igazolt volna. Az itt eltöltött két év során két bajnoki címet szerzett, csapatának egyik legjobb játékosa volt, 79 fellépésén 20 találatot és 17 gólpasszt jegyzett, amire több európai élcsapat is felfigyelt. Már akkor is élénken érdeklődtünk iránta, végül azonban a „Special one” hívásának eleget téve Londonba tette át székhelyét. Egy év alatt mindössze 19 mérkőzésen lépett pályára, így a több játéklehetőség reményében kölcsönbe Fiorentina felé vette az irányt, ahol alapemberként 26 meccs alatt 9 gólt, valamint 4 gólpasszt adott. Londonban továbbra sem volt számára hely, így a lilákat a farkasokra cserélve, Rómába igazolt. Az ott eltöltött két év alatt sem okozott csalódást, az ellenfél védelme 83 fellépése során 34-szer kapitulált, míg társait mintegy 24 alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe. Az olasz újságíróktól megtisztelő módon megkapta az „az egyiptomi Messi” becenevet, utalva elképesztő gyorsaságára, és labdával kialakított különleges kapcsolatára. Ezek után nem meglepő, hogy Brendan Rodgers után Jürgen Klopp figyelmét is felkeltette. 2017 nyarán nem sokkal 25. születésnapja után újra a világ legerősebb és legjobb bajnokságát választotta, miután a Liverpool megfigyelői a mintegy 20 fős lista élére helyezve jelezték a vezetőség felé: ő a tökéletes játékos a szélső pozíciójára Mané mellé. A Róma „fájdalomdíjként” 42 millió euróval gazdagodott, amely különböző bónuszokkal az 50-et is elérheti.
EGYIPTOM NEMZETI HŐSE
A válogatottban fokozatosan járta végig a ranglétrát. Az U20-as és U23-as csapatban is 11 alkalommal kapott lehetőséget, előbbiben három, utóbbiban négy gólt szerezve. A felnőtteknél már egészen fiatalon, 19 évesen bemutatkozott egy Sierra Leone elleni mérkőzésen. 2012-ben az olimpián is képviselhette országát, a csoportkörben mind a három találkozón gólt szerzett, a legjobb 16 közé vezetve Egyiptomot, még mindig csak 20 évesen. Eddigi 56 szereplése során 32 gólt lőtt 18 gólpasszal a neve mellett az egyiptomi labdarúgás egyik ragyogó ékköveként építi karrierjét, ami ebben az évben minden eddiginél nagyobb magasságokba emelkedett. A Kongó ellen játszott sorsdöntő selejtező során egészen a 88. percig úgy tűnt, Egyiptom részt vehet a 2018-as Oroszországban rendezendő világbajnokságon, ekkor azonban a hazaiak gólt kaptak. A teljes letargiába zuhanó szurkolók egy emberként táplálták minden reményüket írásunk főszereplőjébe akkor, amikor a 93. percben, az utolsó pillanatban végül mégis úgy tűnt: az élet kegyes lehet. Egyiptom büntetőhöz jutott. Képzeljük csak el a pillanatot, amikor rajtad múlik egy egész nemzet sorsa az utolsó utáni percben. Ha gólt szerzel, ünnepelt hőssé változol, amennyibe viszont hibázol, talán egy életre bűnbakká leszel. Mohamed Salah lába azonban nem remegett meg, belőtte a tizenegyest, a pályára özönlő szurkolók pedig a játékosokkal együtt ünnepeltek. Az utcákra soha nem látott mennyiségű ember ment ünnepelni a győzelmet, és a világbajnokságra 28 év után hazáját kijuttató, nemzeti hőssé avanzsáló Salaht. Nem sokkal a mérkőzés után egy helyi milliárdos honoráriumként egy luxusvillát ajánlott fel a fiatal szélsőnek, aki ezt illedelmesen visszautasította, majd hozzátette: amennyiben valóban szeretne segíteni, támogassa az egyiptomi utánpótlást, labdarúgást. Ezek után pedig adódik a kérdés: mire számíthatunk nyáron, a világbajnokságon Egyiptom csapatától? Tisztes helytállásra, vagy valami meseszerű sztorira?
SUÁREZ ÉS TORRES NYOMDOKAIBAN
Az elmúlt három hónap után bátran kijelenthető: Mohamed Salah kiváló igazolás volt. A futball világában, amikor szinte még gyerekkorban cseperedő kamaszokért röpködnek 100.000.000 eurók, és klasszis, vagy klasszisnak vélt támadókért 75.000.000 fontok, kifejezetten olcsónak és okosnak tűnik egy 25 éves szélső játékos 42.000.000 euróért. Ahogyan persze írásunkban már jeleztük, ez is egy kitartó megfigyelői munka eredménye, annak a teljes mértékben tudatos építkezésnek az ékköve, amely Jürgen Klopp vezetésével zajlik Liverpoolban. A számok pedig nem hazudnak. Amióta Luis Suárez eligazolt, a legtöbb gólt egy szezon alatt Phillipe Coutinho szerezte a maga 14 találatával, tőle eggyel marad el Sadio Mané a tavalyi évből, és ugyanennyit sikerült lőnie Steven Gerrardnak a 2015-ös, Daniel Sturridgenak a 2016-os szezonban. Nos, jelenleg november elején járunk, Salah pedig egymaga 12 gólt szerzett, 3 gólpasszt adott, amihez csupán 17 meccsre volt szüksége, ezzel pedig a legjobb mutatóval rendelkezik két korábbi klasszisunkkal, Suárezzel – 7 gól, 5 gólpassz - és Torressel - 11 gól, egy gólpassz - szemben is. A West Ham elkalapálása után pedig figyelmeztette a Premier League többi csapatát: ez csupán a kezdet, most kezd csak igazán éhes lenni ami a gólokat illeti. Az összes sorozatot figyelembe véve több gólt lőtt eddig, mint a 222 millióért igazolt Neymar, vagy a szintén tetemes összegért Manchesterbe költöző Lukaku. Kétszer egymás után a hónap játékosa lett, ami friss igazolásként egészen kiváló eredmény. Így merülhet fel a BBC hasábjain pedzegetett kérdés: Mohamed Salah lenne a legjobb igazolása csapatunknak Luis Suárez távozása óta?
MÖGÖTTÜNK A DICSŐ MÚLT, ELŐTTÜNK A FÉNYES JÖVŐ?
Ha bár a védelmünkön továbbra is dolgoznia kell mesterünknek, úgy tűnik a támadósorba Salah személyében megtalálta azt a játékost, aki a következő évek meghatározó, kiemelkedő alakja lehet a szélen. Villámgyors elfutásaik, lágy és közönségszórakoztató cseleik egy olyan kémiát varázsolnak a támadásainkba Manéval kézen fogva, amelyre legutóbb talán Gerrard és Suárez között volt példa. Ha pedig elődjéhez hasonlóan a helyzetek kialakítása mellé azok értékesítését is elsajátítja, nem őt fogjuk az „egyiptomi Messinek” hívni, hanem Messit „az Argentin Salahnak”.
