A tegnapi játéknap eredményeit, meglepetéseit látva személy szerint bennem némi rossz érzés merült fel, de természetesen bíztam a legjobbakban, abban, hogy a papírnak öltözött forma nem csak az ajtón lép be, hanem a pályán is érvényesül Liverpoolban.

A megfelelő streamre rátalálva arra lettem figyelmes, hogy a mérkőzést gyakorlatilag az első félidőben teljes mértékben domináltuk. A 15. percben Wijnaldum helyett Hendersonnak kellett beállnia kényszerű okokból. A dominancia azonban nem párosult helyzetekkel, egészen addig, ameddig Bobby fejese a védő lábán megpattanva nem tartott a kapufa alá vészjóslóan. Handanovic – akinek időnként bemutatott bravúrjai a maribori mérkőzéshez hasonló mészárlástól mentették meg a vendégeket – azonban ugrott, és a nap legnagyobb hárítását csodálhatta meg az 50.000-es publikum.

A félidőben azonban érezhető volt, hogy a második játékrész során már megtörik a jég. Ki más törte volna meg, mint a jó eséllyel hónap játékosa címet októberben is elnyerő Salah? Múlt héten góllal, most pedig gólpasszal vette ki a részét a sikerből Trent Alexander-Arnold, akinek a szélről érkező beadásába éppen csak annyira ért bele az egyiptomi, hogy az a kapuban kössön ki, mindössze pár perccel a félidő kezdete után. Négy perccel később Firmino a tizenhatoson belül húzott elő a kalapból egy kis Brazíliát, a védő pedig megtette azt a szívességet, hogy lerántsa. A jogosan megítélt büntetőt Milner lőtte a jobb alsó sarokba remekül, üröm az örömben, hogy a vendégek kapusa kiválóan érezte az irányt, és hárított. Jóvá téve elhibázott tizenegyesét, 10 perccel később Cannal játszott össze egy kényszerítő kíséretében, Emre pedig 16 méterről lőtte ki a jobb alsót. A két gólos előny azonban nem jelentette azt, hogy pihenhetünk, hiszen az időnként kapunk elé kerülő szlovénok bármikor találhattak egy gólt ugyanúgy, ahogyan tette azt a nyitófordulóban a Sevilla. Daniel Sturridge 74. perces cseréje is azt jelezte, szeretnénk végleg eldönteni a mérkőzést. A 90. percben Trent után a másik szélső védőnk, idén ismét magára találó Moreno is bejelentkezett egy gólpasszért, és mesterien tálalva egy beadást a hosszú oldalra, Sturridge állíthatta be a végeredményt. Liverpool 3 – 0 Maribor.

Szó esett már Salah remek teljesítményéről, aki egészen rövid idő alatt szerzett 10 gólt csapatunkban, bennünk pedig jogosan merül fel a kérdés: mekkora lenne ez a szám, ha minden helyzetét, vagy legalábbis ziccerét gólra tudná váltani? Milner nem csak a legtöbbet futotta a mérkőzésen, de kiválóan is irányították a középpályát Cannal. Firmino játékából tulajdonképpen csak a gól hiányzott, a helyzetei ezúttal is megvoltak. Moreno pedig ha kellett csúszott, ha kellett mászott, szerelt, helyzetbe hozta társait – úgy tűnik a kislánya születése valóban kellő motivációval és erővel ruházta fel erre az évre, mai teljesítményét pedig a gólpasszával is sikerült megkoronáznia. A mérkőzés legjobbja? Nehéz lenne egy valakit választani, számomra ismét csapatként arattunk sikert.

És bár egészen egyszerű lenne rávágni, hogy ezt a Maribort megverni rutinfeladat volt, sokszor elfelejtjük, hogy néha a „legkönnyebb” dolog válik pillanatok alatt a legnehezebbé. Aki nem hiszi, kérdezze meg az Atletico Madrid szurkolóit. A győzelemmel megőriztük vezető helyünket a tabella tetején, a továbbjutást bárkitől függetlenül saját erőből vívhatjuk ki abban az esetben, ha 20 nap múlva a Sevilla otthonában megnyerjük a mérkőzésünket. Hétvégén ismét Londonba látogatunk, az eddig gyengélkedő West Ham United lát minket vendégül, mi pedig bízunk benne, kalapácsaik súlytalanok maradnak.