<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Liverpool 0-0 Porto - Believers

2018. március 07. 00:29 - Crouch_15

„Job Done!” – mondták a BT Sporton a meccs lefújását követően, mi pedig teljesen nyugodtan tudatosítottuk magunkban, hogy ismét ott vagyunk a negyeddöntőkben a Bajnokok Ligájában. Nem untatnék senkit azzal, hogy a meccs legszebb pillanatait idézem fel, mert három mondatban el lehetne mondani az egészet, és különben is Benire marad az a hálás feladat, hogy játékosaink esti edzésre hasonlító játékát elemezze, egyenként. Az első félidőben egy Mané kapufa, a másodikban egy Ings fejes riasztotta fel az Anfield közönségét békés szunyókálásból a háttérben éneklő portugálokkal, akik annyira félénk módon játszottak az első meccs után, hogy még a győzelemért is csak egy-egy helyzetszerű valamivel tettek. És ők Portugália jelenlegi legjobb csapata. Mégis milyen lehet a többi? Na mindegy, ők tudják.


"Walk on, with hope In your heart..."

Beszéljünk inkább másról, amióta összefoglalókat írok, először térhetek el a tárgytól és kapaszkodhatok bele az l végébe a kisujjammal. Ott vagyunk a negyeddöntőben. Utoljára kilenc éve volt ilyen, és azóta talán már azt is elfelejtettük, milyen érzés, amikor a legjobb nyolc között azon izgulunk, kit húznak mellénk. Izgalmas ez a szituáció, mert szerény véleményem szerint teljesen mértékben a realitás talaját képzi, hogy legalább az elődöntőig menetelünk, míg optimistább és nagyobb önbizalommal rendelkező szurkolótársaim szerint az idei évben senki nem állíthat meg minket. Én magam úgy gondolom, ha félnünk nem is kell senkitől, de fontos észben tartanunk, hogy egy Roma vagy Shaktar ellen több esélyünk lehet elérni az elődöntőt, mint mondjuk a Bayern Münchennel szemben. Ha engem kérdeztek azt mondom, az igazi dicsőség egy Manchester United testén keresztül vezetne, az elődöntőben pedig már nincsen kívánságműsor, hanem a világ legjobb csapatai szerepelnek. Egy biztos: ha el akarunk jutni Kijevbe, ahhoz többet kell adnunk magunkból, mint bármikor eddig.

 Miért ne?

De miért ne érhetnénk el a céljainkat? A csapat láthatóan egyben van, és a háttérben a mai meccsen is látszott, hogy a Papus tarsolyában valami huncutság lapul, hiszen egy teljesen kilátástalanul játszó Portó ellen hozta le Cant és küldte be Klavant, átállva a háromvédős rendszerre. Kíváncsi vagyok, pontosan ki ellen, vagy mire időzíti ezt a már meccsek óta mindig csak egy kicsit gyakorolt figurát.

Nagyon mélyről jöttünk vissza, és azt gondolom senki nem fog vitatkozni velem, ha azt mondom, Jürgen Klopp érdeme mindközül kiemelkedik ebből. Izgatottan lessük Naby Keita sztratoszféráig emelkedő teljesítményét Lipcsében, a tenyerünket dörzsölve figyeljük Alisson(!) és Karius csatáját a jövő évi kezdőért, és azt, ahogyan Van Dijk két hónap alatt vezérré nőtte ki magát csapaton belül, és rakta el zsebre az ellenfél támadóit, néhányat átdobálva a horvát harcosnak, Dejannak, aki a holland tanár mellett a poklot megjárva ismét megtanult futballozni.

"From doubters to believers. Now!"

Összességében? Valahol a kétharmadánál járunk a szezonnak, a mai, vagy inkább a két meccsel pedig fent a kettes pályán üzentünk azoknak, akik eddig nem figyeltek volna ránk: ideje változtatniuk ezen. A szezon utolsó pillanatáig koncentrálnunk kell és a lehető legjobbunkat nyújtanunk, ha pedig így teszünk, biztos vagyok benne, hogy szép sikerek várnak még ránk.

Köszönjük Jürgen!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr9513720916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása