Hónapokig szenvedtünk elvonási tünetekben azt kérdezve, mikor kezdődik már végre, és tettük mindezt úgy, hogy a várakozás csak még égetőbbé vált abban a tudatban: piszok jó csapat épül. Aztán jöttek a felkészülési meccsek, úgy osztogattuk a pofonokat, mint Bud Spencer és Terence Hill anno. Az első fordulóban azonban egy olyan West Ham ellen kezdtünk, akik jó nevű játékosokkal töltötték fel a keretüket, és kimondva, kimondatlanul is bejelentkeztek a felsőház 7-8. helyére. A kérdés pedig az volt, sikerül-e hasonló dominanciát mutatnunk, mint a felkészülés során?
A meccs előtt az egyetlen fejtörést az okozta a mesternek, hogy Van Dijk mellé kit rakjon be középső védőnek? A Premier Leaugues tapasztalattal nem rendelkező 97’-es születésű Phillipset, vagy az egészségesnek tűnő Gomezt? Klavan, Matip, és mint tegnap kiderült Lovren is sérüléssel bajlódik, ezzel kapcsolatban többen azelőtt ugrottak neki a vezetőknek, mielőtt egyáltalán elrajtolt volna a liga elfelejtve, hogy a felkészülés hat hetes periódusa alatt számtalan meccset játszottunk már, melyeken nemhogy vereséget nem szenvedtünk, de a mutatott játék is több, mint ígéretes volt. A választás végül Gomezre esett.
A meccs előtti összeállítást látva nem is a kezdőn akadt meg a szemem, hanem a cserepadon. Tavaly úgy nézett ki ez a szezonnyitón, hogy: Karius, Gomez, Klavan, Milner, Grujic, Origi, Solanke. Most pedig olyan játékosaink voltak bevethetőek, mint: Karius, Clyne, Fabinho, Henderson, Sturridge, Lallana, Shaqiri. Más kávéház, pont ez hiányzott tavaly, és az a néhány sérültünk még fel sem épült. Hátul Trent – Gomez – VVD – Robertson gondoskodott a védekezési feladatokról, a középpályán Milner – Keita – Wijnaldum adta a stabilítást. Elől semmilyen változás nem történt, a Premier League legjobb támadóhármasa kezdett.
Úgy kezdődött a meccs, ahogyan annak kellett. Domináltunk, és törekedtünk rá, hogy a lehető leghamarabb meglegyen az első gól. 20 percet kellett rá várni, hogy a srácok megszerezzék, Keita adta ki a szélre Robertsonnak, az egész meccsen rengeteget dolgozó skót fiú egyből passzolta be középre, ahol Egyiptom királya érkezett menetrendszerűen, és passzolta a hálóba a labdát ezzel számlát nyitva magának a góllövőlistán. Öt perccel később Trent tüzelt kapura egy szabadrúgást és tévedett csak centikkel, a 38. percben Salah lövését védte bravúrosan Fabianski. A félidő vége előtt néhány másodperccel Keita passzolta ki Salahnak, akinek a beadási kísérlete visszapattant Robertsonhoz, és került végül egy átadás kíséretében Milnerhez, aki becsúszva passzolta Manéhoz, a labda pedig ismét áthaladt a gólvonalon. Sadio sorozatban a harmadik szezonnyitóján lőtt gólt, úgy tűnik, ő nem szeret sokáig várni az elsővel amióta Liverpoolban van. Kellemes hangulatú első félidő volt, ahol elég könnyen lehetett volna több gólunk is, de szerintem senki nem volt elégedetlen a mutatott játék fényében.
Nehéz volt elképzelni, hogy ez a mai West Ham kijön a második félidőre, és egy teljesen más csapatot látunk, Pellegrininek lesz dolga a londoniakkal még. Mi viszont jól játszottunk, és nyolc perc elég volt a következő találathoz. Bobby passzolt Manéhoz, aki kapásból a bal alsóba vágta a lasztit. Mané bár lesen tartózkodott, a bíróknak ez nem tűnt fel, így 53 perc elteltével már háromgólos előnyünk volt. Magabiztos játék, folytatódó dominancia, egy kisgyerek aki a rajongását nem bírta a lelátón palástolni és egyenesen Mohamed Salahig szaladt, hogy kaphasson egy ölelést, szóval igazából semmi meglepő nem történt. A 87. percben utolsó cserénket kihasználva Sturridge váltotta az egyiptomit, Milner közvetlen ezután adta be a szögletünket, újjászületett csatárunk meg ha már 20 másodperce a pályán volt, gondolta lő egy gólt is. Ugyanezt megtehette volna 3 perccel később is, de Fabianski védte a lövését, így a hármas sípszó után az eredményjelzőn 4-0 állt.
Valami ilyesmire számítottam – előzetesen 3-1 volt a tippem – és bár még csak a szezon első bajnokiján vagyunk túl, máris két ponttal többet gyűjtöttünk, mint tavaly ilyenkor. Ja, és első helyen vagyunk, ennél lejjebb nem is kell adnunk a hátralévő 37. fordulóban. Az látszik, hogy nagyon egyben van a csapat. A meccs embere címért többen bejelentkeztek, de majd Beni eldönti, kinek adja. A középpályán Milner és Keita is megmutatta klasszis mivoltát, míg a két szélső hátvédünk is hozzátette a magáét. A támadóink meg épp azt hozták, amit mindenki várt tőlük. Gólt lőttek, vagy gólpasszt adtak. A következő fordulóban a Crystal Palacehoz látogatunk, addig is, ha eddig nem tettétek meg gyertek át facebook oldalunkra, ahol hamarosan az 1000. követőt köszönthetjük, ami után több új dologgal is készülünk nektek a műhelyből.
