<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Liverpool 1-0 Brighton - Lépésről lépésre az álmaink felé

2018. augusztus 26. 05:03 - Crouch_15

Hogy mi történt a tegnapi Brighton elleni meccsen? Lényegében Salah lőtt egy gólt, mi pedig a szezon eddigi leggyengébb játékával megszereztük a három pontot. Azon gondolkoztam az éjszakain hazafele jövet, miközben a Szabadság Hídon haladtunk át, és város esti fénye csábítóan ragyogott a szemembe, hogy mit is kéne ezen túl írnom. Mire hazaértem sem lettem okosabb, valahogy pontosan olyan a hangulatom az egésszel kapcsolatban, mint a srácoknak a pályán: épp annyit adtunk ki, ami a győzelemhez kellett, a sors pedig volt annyira jófej, hogy 19-re lapot húzva kidobja a pakliból a kettest.

1. FÉLIDŐ

Nem is fogom túlragozni. Felküldtük ugyanazt a kezdőt, ugyanazt a kispadot leültetve, és elkezdtünk focizni. Jöttek is a helyzetek, előbb Mané lőtt mellé, majd Bobby fejesét védte a portás bravúrosan. Mivel csak a tizedik perc környékén jártunk, feltettük a kérdést: oké, mikor jön az első? Gól nem, de kapufa lett, negyed óra múltán egy szabadrúgás csattant a keresztlécen Trent jóvoltából. A 22. percben Milner csapott le a vendégek játékosára és vette el tőle a labdát, amit végállomásként Firmino juttatott el Salahoz. Az egyiptomi már tavaly sem arról volt híres a szezon második felében, hogy sűrűn puskázná el a lehetőségeit, így kapásból lőtte ki a hosszút, a kapufa pedig immáron a mi oldalunkra állva asszisztált a vezető találat megszerzéséhez. Később az előnyünket növelhettük is volna, ha a meccsen annak legjobbjaként teljesítő Wijnaldum betalál egy lefordulást követően. Vagy épp Mané fejeséből is születhetett volna gól egy szempillantással később, lévén a Brighton kapusának épp annyi ideje volt pihenni az első 45 perc alatt, mint Koplárovics Bélának levegőt venni a kicsi a rakás alján anno a United ellen. Ezt a poént már csak azért is engedtem meg magamnak, mert a következő lehetőségre kvázi több mint 10 percet kellett várni, ám Firmino távoli lövése épp úgy suhant el a kapufa felett, mint Szamosi a szélen ominózus beadása előtt.


Jó kis félidő volt, folyamatos dominanciával, raklapszámra kialakított helyzetekkel, meg egy túlpörgő Milnerrel, aki már megint egy állatként ment előre és hajtott úgy, mintha az élete múlna rajta. Klopp azt mondta, szerinte, ha elkerülik a sérülések, 38 éves koráig ezen a szinten játszhat. Mondjuk, az elég menő lenne, és addigra talán már kettőnél többször is venne levegőt egy meccsen.

2. FÉLIDŐ

A második félidő legelején rögtön összeszerencsétlenkedtünk egy ziccert a vendégeknek, az ő támadójuk azonban góllövés helyett a társak megvető pillantását választotta, meg a statisztikát is látta, amiben jelezték, hogy az Anfielden lőtt utolsó 20 gól mind a Liverpoolhoz köthető, így nem volt illendő pont nekik megtörni ezt. Hétfőhöz hasonlóan itt is negyed órát kellett várni rá, hogy felébredjünk, ekkor egy szabadrúgás utáni ívelést fejelt kapura a pozícióját egyre inkább megszokni kezdő Gomez.


A félidő jelenete mégis az volt, amikor egy Alissonnak hátragurított labdát a brazil, mintha csak a Copacabana partjain lenne, egy laza mozdulattal felemelve esernyőzte be valamelyik Brightoni csatárt. Engem személy szerint nem a mozdulat lepett meg, hanem, hogy eddig váratott magára valami ilyesmivel. Negyedórával a vége előtt egy kis híján öngólba torkolló felszabadítási kísérletből majdnem jött a második gólunk, de mindent elmond a játékunkról a félidőre vetítve, hogy ez volt a legveszélyesebb pillanat. Aztán jött a lefújás, mi pedig megkönnyebbült kölykökként sóhajtottunk fel, hogy ezért is kaptunk három pontot, meg egy extra buksisimit a clean sheet miatt.

LIVERPOOL, ENGLAND - Saturday, August 25, 2018: Liverpool's goalkeeper Alisson Becker makes a safe2 during the FA Premier League match between Liverpool FC and Brighton & Hove Albion FC at Anfield. (Pic by David Rawcliffe/Propaganda)

AHOGY ÉN LÁTOM

Három meccs, három győzelem, hét rúgott, nulla kapott gól. Elmondom miért volt mégis remek a Brighton elleni siker. Egyrészt, mert bebizonyosodott, hogy valóban egy jó csapatról van szó, ami nem véletlenül kapta el a Unitedet, mint a Kőbányai szopófantom a gyanútlanul szunyókáló hajléktalant. Plusz, ez megint egy olyan meccs volt, ami tavaly maximum iksz, két éve sima vereség lett volna. Szezon elejei forma? Egy teljesen másik taktika, mint tavaly? Világbajnokság utáni fáradtság? Hidegen hagy, mert egy bajnoki címért harcoló csapatnak akkor is meg kell nyernie egy ilyen szar meccset is (ami amúgy az első félidőben kifejezetten élvezetes volt, csak hát ötből öt helyzetet általában elég buzis belőni, valljuk be.) ha minden ellene esküszik. Pep fiai pont azért lettek olyan eredményesek, mint amilyenek, mert az esetek többségében előhúztak a kalapból annyi gólt, amennyit kellett.


Nem szükséges minden alkalommal űrfutballal jelentkezni, ugyanakkor azt sem gondolnám, hogy itt ennyi lenne a srácokban. Klopp ennél okosabb, sok kártya van még ott, ahonnan ezek a győzelmek jöttek. 9 pontunk van, ami könnyen lehetne, mondjuk csak öt. Nem kaptunk gólt, pedig simán tarthatnánk, már 3-4-nél. Tudjátok miért tetten érthető már most a fejlődés? Mert vezetjük a bajnokságot három forduló után, és mindenki pontosan tudja, hogy ez ennél csak jobb lesz. Folytatás Leicesterben.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr3314202811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása