Szerintem kijelenthető így a 32. forduló után, hogy ebben a szezonban nem játszunk jó focit.
Volt 3 meccs a bajnokságban a Bournemouth, a WHU és a Watford ellen, amit játszi könnyedséggel hoztunk, a többi meccsen viszont kizárólag az egyéni zsenialitás illetve az az elképesztő akaraterő miatt szereztük meg a három pontot, ami ma is megmutatkozott.
Az elmúlt 30 évben a narratíva az volt a csapatunk körül, hogy az egyik héten megverjük a bajnokot 4-3-ra az év meccsén földönkívüli játékkal, majd 5 nap múlva egy 90 percig tartó nézhetetlen vergődés után kapunk ki 1-0-ra az amúgy kieső Swansea ellen.
Idén ahogy látod fordult a kocka.
Mostmár ott tartunk, hogy néhány kocsmában Anglia Juventusának hívnak minket.
Persze nem az elmúlt években aratott bajnoki címek miatt, hanem azért, mert minden meccset pont annyit hozunk, amennyi szükséges.
Néha picit elalszunk és kiegyenlít az ellenfél, de akkor újra 6-osba kapcsolunk és úgy romboljuk az ellenfél kapuját az utolsó negyed órában, mint a Gyűrűk Ura 2-ben az Uruk Hai a Helm Szurdoknál.
A gladiátorok értékelése:
Alisson 6/10
Trent 10/10
Matip 9/10
VVD 10/10
Robbo 10/10
Gini 7/10
Hendo 7/10
Milner 7/10
Mo 6/10
Bobby 7/10
Sadio Mané 10/10
Alisson végig bizonytalanul mozgott, több eladott labdája is volt, többek között egy kapuskirúgásból is.
Trent és Robbo az első félidőben kvázi lubickolt Klopp taktikai mesterművének köszönhetően.
A Spurs 5-3-2-es felállása miatt óriási területek nyíltak meg a két szélső védőnk előtt, főleg Sadio Mané és Mohamed zseniális helyezkedése miatt, a két afrikai folyamatosan a szélső védők és az oldalsó belső védők között sasszéztak.
A gólunk is ebből jött: Mané bemutatja az undercut elfutást a védők közötti folyosón, Trippier nem akarja üresen hagyni a szenegáli gazellát, így András Róbert gyakorlatilag a tizenhatos csücskéig begyalogol, és onnan rajzolja rá Bobby fejére az év beadványát. 1-0.
Az első 35 perc dominanciája után jönnek a Spurs támadások, azokból meg alkalmanként egy Pool kontra, amiket legtöbbször Mo ront el csúnyán.
Van Dijk és Matip végig tanári.
A középpályásokat továbbra is hagyd békén – Hendersontól azt várni minden meccsen, hogy Steven Gerrard módjára nyerje meg nekünk a meccseket kicsit olyan mint bemenni a McDonaldsba és meglepődni azon hogy nem ma vágták le a marhát a burgeredbe.
Ennek ellenére nem forgatták a srácok elég gyorsan a labdát, Klopp a meccs után is arról beszélt, hogy kérte a fiúktól hogy több keresztlabdával jétszanak.
Hát ez nem történt meg, az fix.
Aztán Fabinho bejön a 70. percben, kétszer becsúszik és az egész Anfield Road a lábai előtt hever.
Klopp amúgy arra is kitért, hogy a bekapott gól valószínűleg jót tett a csapatnak mert teljesen szétestünk a második félidő első 30 percében.
Ezt követően azonban jött a szív, az akarat, a szenvedély és persze Sadio Mané akit szerintem a jövőből küldtek vissza 2019-be, hogy nyerje meg nekünk ezt a bajnokságot.
Ha Sadio Mané elolvassa ezt a cikket, és mindenkit berakunk egy nagy szobába aki hasonlóan cselekedett (a szoba mérete majd az Index 2-től is függ – köszi srácok, szeretünk titeket), akkor ebben a helyiségben Sadio Mané akarná a legjobban megnyerni ezt a PL-t.
Ilyen szenvedélyt még földönfutótól nem láttam.
Sadio igazából a Terminátor, csak úgy tesz mindenki mintha Szenegálban nőtt volna fel a szegénységben.
Nálam 10/10-es maga a lény, a mai teljesítmény, és minden ami a 10-es számú focistánkkal kapcsolatos, nálam te vagy a meccs embere.
Mo megint sokat önzőzött, amilyen kiváló helyzetekbe került olyan szar döntéseket hozott.
Azon gondolkozom néhány órája, hogy ugye általában azt mondjuk, hogy ha nem jönnek össze a bonyolult megoldások a pályán, akkor egy ideig csak az egyszerű dolgokkal próbálkozzunk.
Na.
Ez egy védőnél, vagy egy középpályásnál mindenképp így van, de egy támadónál más a szitu, ugyanis őket azért fizetjük hetente 300 ezer fonttal, hogy húzza meg a váratlant, csináljon valami extrát.
Ha megnézed Coutinho-t például a Barcánál, szegény Phil 4 hónapja csak Jordi Albának passzol az alacsony önbizalma miatt és mindez odáig fajult, hogy lehet hogy eladják Kínába 100 misiért.
Valószínűleg ez az Alderweireld öngól a legjobb dolog ami Mohamed Salahval történhetett, főleg úgy, hogy ez a hétvége legbénább és gyengébb fejese volt.
Gyakorlatilag ha egy légy ráfingik a labdára akkor nem jut el a gólvonalig a játékszer.
Ehhez képest Lloris ráüti Toby sípcsontvédőjére, utána a belga védő kis túlzással hagyja hogy beguruljon a vonalon túlra.
Fenomenális.
Aligha lehet ennél komikusabb körülmények között meccset nyerni az utolsó percben az Anfielden…
Ja, de: Everton.
6 meccs van hátra a bajniban és mostmár biztos vagyok benne, hogy mindegyiket be kell húzni.
Tim Sherwood foglalta össze amúgy a legjobban a jelenlegi helyzetet: a City egy szinttel mindenki fölött van a PL-ben, de nem mindig a legjobb csapat nyeri az adott versenysorozatot.
Mi már most túlteljesítünk, a keretnek ez a 120%-a pontszámokban.
Gyerekek, 1 meccset veszítettünk idén, hát ez nem normális.
A City hétközben a Cardiffot fogadja szerdán, mindenki tudja annak mi lesz a vége.
Mi ezek után a Southamptonhoz látogatunk idegenben PÉNTEKEN, utána pedig BL.
Április 14-én jön a Chelsea a Hillsborough katasztrófa évfordulóján egy kísértetiesen 2014-re hasonlító rangadón, miközben a City a Palacehoz látogat.
Ha ezek közül mindkettőt behúzzuk, akkor moshatjuk kezeinket.
Április 17-én jön a BL visszavágó mindkét csapatnak.
Az utolsó 4 forduló így néz ki (plusz egy meccs a Citynek):
Liverpool:
- 04.21. Cardiff (A)
- 04.26. Huddersfield (H)
- 05.04. Newcastle (A)
- 05.12. Wolves (H)
Man City:
- 04.20. Tottenham (H)
- 04.24. Man Utd (A)
- 04.28. Burnley (A)
- 05.04. Leicester (H)
- 05.12. Brighton (A)
Ha a City hozza ezt az utolsó 6 meccset az azt jelentené, hogy a PL utolsó 14 meccséből 14-et nyernek, ami egyrészről brutális lenne, másrészről viszont valószínűtlen (én ebben bízom).
Élvezzük ki ezt az utolsó másfél hónapot a szezonból, mert ilyen többé nem nagyon lesz.
Küzdünk ezerrel a PL-ért és közben a szabadnapjainkon Európa legjobbjait radírozzuk le a focipályáról a BL-ben.
Mit művelt itt Klopp?
Szevasztok.
