Kissé álmos fejjel ébredtem fel, és kaptam a telefonom után, hogy megnézzem, mennyi az idő. Az a baj az ilyen "korai kezdésekkel", hogy az ember egy hosszúra nyúlt - reggelig tartó - éjszaka után hajlamos elaludni a kezdést, ami problémás, főleg, ha amúgy ő csinálja a közvetítést is. Szerencsére azonban az ébredéstől számítva még nettó 25 perc állt rendelkezésemre, ami nem csak a reggeliebédem beszerzésére volt elegendő, de arra is, hogy nyugtázzam: a mai kiváló alkalom elindulni felfelé egy hegyen, és tudatni a világgal: a Liverpool hivatalosan is visszatért a téli szünetről.
KÉT MEGLEPŐ HIÁNYZÓ
Robertson emberemlékezet óta nem hagyott ki mérkőzést sérülés miatt, most is csak a mairól hiányzott, aki helyett a mindenhol is bevethető James Milner kapott szerepet. Noha korelnökünk már nem a leggyorsabb, és talán beadásai sem képviselik Robbo szintjét, ha a tökéletes angol futballista prototípusát keresed, nála jobbat keresve sem találsz.
Alisson szintén összeszedett egy kisebb sérülést, és mert a Chelsea elleni bakiját leszámítva alapvetően megbízható teljesítményt tudott nyújtani, Adrián neve láttán sem rezdültünk úgy össze, mint az elmúlt évek során bármikor a Bogdán, Mignolet, Karius triót illetően. A spanyolra szerdán ugyancsak komoly feladat vár, de ez is egy kiváló lehetőség számára, hogy örökre szeretettel gondoljanak rá a szurkolók.
100 PREMIER LEAGUE MECCS, 70 GÓL: MOHAMED SALAH
Én magam már csak arra értem haza, hogy a hazaiak vezetnek, a streamet pedig egy Aké fejes nyitotta, amit Adrián paskolt ki bravúrral. A gólt nem láttam így, de ezen kívül is sikerült a bíróknak több ízben bizonyítani alkalmatlanságukat. Nem szeretném bírózással kezdeni az írásom, így ezt az okfejtést későbbre hagyom talán, ahogy a bosszankodást sem vittem túlzásba, lévén a Somlói galuskám legalább annyira finom volt, mint a tudat: sok van még hátra a meccsből.
Ennek megfelelően vettük át szépen az irányítást lépésről lépésre, és kényszerítettük hibára a vendégeket a 25. percben. Az egyik védő elé kicsit hosszan érkezett a labda, és hiába próbálta meg elhúzni Mané mellett, a szenegáli szerelt, és 25 méterre a kaputól remek helyzetben találta magát. A bal oldalán Bobby, míg a jobbon Mo érkezett, utóbbihoz a passz is, igaz kicsit mögé, de az egyiptomi így is át tudta venni, megverni a védőjét, és mintaszerűen a rövid alsóba gurítani.
A 100. Liverpool mezben játszott Premier League meccsén 70., összességében harmadik egymást követő szezonban 20. gólját szerző támadó gólja nem tűnik nagynak, de ha megnézzük a lassítást, látjuk, hogy az ellenfél lábai között lőtte el a labdát, tökéletesen helyezve azt. Ösztönös zseni, reméljük szerdára is jut ebből.
FORDÍTANI NYOLC PERC ALATT: LEHETSÉGES
Természetesen nem álltunk meg, kezdtünk úgy játszani, mint a téli szünetet megelőzően. Az első félidő legfontosabb kérdés az volt, tudunk-e még a szünet előtt fordítani?
Tudtunk.
Fabinho fülelt le egy labdát, ami Van Dijk elé került, a holland pedig nem sokat hezitált, a villámléptű szenegáli gazella elé tette a bogyót, aki egyedül mehetett a kapussal szemben, és világklasszishoz méltóan gurított higgadtan a gólvonal mögé.
Mindössze nyolc perccel az egyenlítő találat után már vezettünk. Az embernek néha el kell veszíteni dolgokat, hogy utána ismét becsülni tudja azokat, talán ezért is húzódott szélesebb mosolyra a szám, és tapsoltam egy öt éves kisgyerek lelkével a laptop előtt.
Fabinho kapcsán egy másik esetet is érdemes megemlíteni, ami talán csak számomra érthetetlen. Még döntetlen állásnál volt egy szöglet, amikor konkrétan megfogták a kezét, és lerántották a tizenhatoson belül. A labda nem volt a közelben, de ahogy Van Dijkot a Norwich ellen, itt is egyértelműen szabálytalanul vitték földre.
A meccset így is megnyertük, de a VAR használata ismét kérdéseket vet fel, hiszen minden hétre jut legalább egy olyan ítélet, ami nem csak az angol bírók amúgy is erősen megosztott szakmaiságát vonják kérdőre, de egy olyan rendszerét is, amivel kapcsolatban tíz emberből nyolc egyértelműen látja mi történt, míg a maradék kettő a pályán és a szobában ülő játékmesterek között oszlik meg.
Az első félidő statisztikai szempontból talán csak labdabirtoklást tekintve volt egyenlőtlen, 72%-ban volt nálunk a labda. Vezettünk, a bekapott gólra jól reagáltunk, és bár az optimizmus jó dolog, ha objektív akarok lenni, a második félidőben két forgatókönyv is reálisnak tűnt: kapni, vagy lőni még egy gólt.
SZERELMÜNK TÁRGYA: JAMES MILNER
Igazi helyzet a vendégek előtt adódott, a 60. percben Ryan Fraser iramodott meg a kapunk felé, emelte át Adrián felett a labdát, ami be is hullott volna a hálóba, ha nem érkezik James Milner, és mutatja be a szezon egyik, ha nem a legnagyobb mentését.
34 évesen ezen a szinten futballozni egészen bámulatos, és a mai teljesítménye is rászolgált a jelzőre: talán a klub történelmének egyik, ha nem a legjobb ingyen megszerzett futballistáját köszönhetjük személyében. A meccs embere is ő lett a BT Sporton, egyáltalán nem meglepő módon, hatalmasat melózott végig, szinte tökéletesen helyettesítve Robbot.
A fiúk természetesen szerették volna megszerezni a harmadik gólt, amire több lehetőségünk is adódott. A lassan csordogáló mérkőzés a 70. perctől kezdett izgalmassá válni, Salah passzolt Bobby elé tökéletes ütemben, azonban a brazilnak valahogy nem akaródzik betalálni az Anfielden az idei bajnoki szezonban, így bombája a kapu fölött suhant el.
Pár perccel később Mané hörpintett célzóvizet, és vállalkozott távolról, a nagyszerű lövés azonban „csak” a felsőlécen csattant, így „a szegény ember katarzisaként” a taps maradt és a remény: a kihagyott helyzetek nem bosszulják meg magukat.
CSAK EGY NAP AZ ÉLET FIÚK
Az eredmény a több nagy helyzet ellenére is maradt, így 22. győzelmünket arattuk a bajnokságban hazai pályán zsinórban, ez minden tekintetben rekord az angol első osztály történetében, épp a legendás Bill Shankly trenírozta 1972-es gárda eredményeit sikerült felülmúlni.
Három győzelemre vagyunk a bajnokság megnyerésétől, a mennyországtól, a katarzistól. Könnyű lenne telhetetlen módon dobálni a lapátot a homokozóban, mégis Jürgen Klopp meccsvégi ünneplése jelezte, mennyit jelent ez a klubnak, a játékosoknak, mindenkinek, aki ezen dolgozik, egy még mindig hihetetlen szezon első pillanatától kezdve.
Szerdán egy újabb csata vár ránk, és nekem van egy olyan érzésem, hogy hosszú ideig fogjuk még emlegetni az előttünk álló nyolcad döntő visszavágóját. Ott már remélhetőleg a Kapitányunk is visszakapjuk, Robbo is hadra fogható lesz, az Anfield pedig a vendégek számára a pokol legmélyebb és őrjítőbb katlanjává válik, míg a mi játékosaink mentális szörnyetegként, ellentmondást nem tűrően harcolják ki a továbbjutást. Bármi is történik, csak és kizárólag hálával tartozhatunk nekik, és lehetünk rájuk büszkék.
Menjetek hát, és váljatok ismét hősökké!
Ha pedig a mérkőzés kapcsán készült adásunkat is meghallgatnád, ahol már az Atleti elleni meccsre is kitérünk, itt éred el videónkat:
