Négy éve már annak a napnak, amikor a sokak által csak a Liverpool legrosszabb támadótriójának titulált egyik tagja megszerezte első gólját. Furcsa ezt leírni nem? Ha nem ismernéd a sztorit, akkor azzal folytatnám, és lőném le azonnal a poént, hogy mindezt egy olyan meccsen, ahol még ki is kaptunk.…
Ahogy dél körül magamhoz tértem egy éjszakába nyúló Fifa után, reflexszerűen tettem fel magamnak a kérdést az órára pillantva: van már kezdőnk? Akkor még ugyan nem volt, de a gondolataim azon presszingeltek, vajon tanultunk-e a hétközi blamából, és tudjuk-e hasznosítani az egyik legfontosabb leckét,…
Egy kicsit mindenki magába roskadva bámul maga elé, és azt kérdezi, miért nem tudtuk megnyerni ezt a meccset. Hiszen megvolt a vezetés, már nem sok volt hátra, ráadásul az egész meccs ikonikus pillanata lehetett volna, ahogyan az 50. Premier League gólját szerző Milner hőssé válik. Aztán mégsem így…
A szombati meccs nem azért volt érdekes, mert 4-1-re nyertünk, hanem, mert egy érdekes dologra kaphattuk fel a fejünket a meccset nézve. A srácok mindig épp annyit adtak ki magukból, amennyit csak nagyon muszáj volt. Ha pedig egy Cardiff ellen is ezt a taktikát alkalmazzuk, akkor akarva-akaratlanul…