Ismét meddőnek bizonyult a mezőnyfölény.
A meccs előtt megemlékeztünk az újonnan átnevezett Kenny Dalglish Lelátóról. A szurkolók csodálatos élőképpel köszöntötték a vörös mezben 169 gólig és három BEK-trófeáig jutó zsenit.
A futball az a játék, amit huszonkét játékos játszik és ha Mourinho a Liverpool ellen készül csapatával, beparkolja a buszt a kapu elé. Nem sikerült győzelemre váltani a hatalmas mezőnyfölényünket. Ahogy Mourinho mondta, miután az Ajax szóvá tette azt, hogy borzasztó stílusban játszottak az EL-döntőben: “Sok művész van ebben a sportban, de a művészek nem nyernek trófeákat.” Őt abszolút nem érdekli, hogy mennyire játszanak csúnyán.
Hiába próbálkoztunk háromszor annyit és találtuk el ötször annyiszor a kaput mint ellenfelünk, hiába volt nálunk kétszer annyit és pattogott sokszor szinte De Gea gólvonalán a labda, nem sikerült begyötörni azt az általunk annyira vágyott győztes gólt. A tavalyi után ismét gólnélküli döntetlent sikerült csak elérnünk az Anfielden és ismét David De Gea volt a vendégek legjobb játékosa. Legnagyobb védése talán az volt mikor a 35. percben Matip próbálkozott középről, később sajnos Mo Salah elvette Coutinhotól a gólt, aztán mellérúgta a labdát.
Mignolet talán egyszer ért labdába kézzel, de akkor órási védést mutatott be, ami valószínűleg megmentett két pontot a csapatnak. A védelmünk nem vétett hibákat, Lovren is biztos pont volt, bár a United nem is erőltette a futballt a mai napon.
A meccs embere számomra Firmino. A szeptember eleje óta mutatott borzasztó gyenge formája úgy tűnik végre a múlté, remek teljesítményt nyújtott Salahval együtt. Egy jó befejezés hiányzott neki is és Salah-nak is ahhoz, hogy remek mérkőzést zárjanak. Coutinho játékán érződött, hogy két napja még Brazíliában volt, viszont Firnino nagyon jól állt bele a meccsbe.
Egyetértesz, vagy te másként láttad?
