Pont olyan volt ez a meccs, mint amire számítani lehetett. Száraz, unalmas, semmilyen. A játékosaink arcáról virított, hogy annyi kedvük van hozzá, mint Edersonnak a Manéval való kapcsolatáról mesélni. Ettől függetlenül a meccset le kellett játszani, és egy esetlegesen megtalált egy gólos győzelmen túl talán az volt a még fontosabb, hogy senki ne sérüljön meg.
Ezzel ellentétben Morenonak már a bemelegítés alatt sikerült, ezért az ő helyén Klavan játszott, míg elképesztően hosszú kihagyás után Clyne is a kezdőben kapott lehetőséget, így Trent pihenhetett. A hét közben fantasztikus teljesítménnyel jelentkező középső védőpárosunkhoz nem nyúlt a mester, a középpályára pedig az egészséges játékosaink közül Milner – Henderson – Wijnaldum tengely játszott. Lehetőséghez jutott a sokak által pályára kívánt Solanke és Ings, míg Európa leghalálosabb támadóhármasából Mané húzta a legrövidebbet, így a két bizonyítási vágytól fűtött fiatalember mellett ő riogathatta Liverpool harmadik legjobb csapatának védelmét.
Senki sem mondhatja, hogy nem nyerhettük volna meg a meccset
Nem sok dolog történt az első félidőben, ami igen, az is belefér két mondatba. Az Everton egyetlen valamirevaló próbálkozása Bolasie távoli lövése volt, amit Karius kiváló bravúrral védett. Jó volt látni, hogy még mindig rendben van, hiányzott már egy ilyen mozdulat a szőke hercegtől, kiváltképp, mert kedden véleményem szerint az ő jó teljesítményére is szükségünk lesz a továbbjutáshoz. A mi oldalunkon Solanke mehetett volna a mennybe negyed óra után, ha egy kicsit okosabban lövi el az ötösről a felé érkező lasztit, ő azonban kvázi hőst csinált Pickfordból, és középre helyezve belerúgta a kapusba a labdát. Azért volt szomorú látni ezt, mert mindenki tudta, hogy egy ilyen talált góllal ellehet vinni a három pontot a szomszédba, és ez a különbség például a fiatal támadó és a világ egyik legjobb játékosa, Mohamed Salah között. Utóbbinak egy héttel ezelőtt ugyanígy megvolt az egyetlen helyzete, és azt gólra is váltotta, amivel nyertünk. Számomra csalódás volt Solanke játéka, az U20-as VB-n ennél sokkal okosabban játszott. A 30. percben még Milner eresztett el egy lövést, amit Pickford hárított szintén.
Karius és az újabb clean sheet. Klopp, és az idővel őt igazoló döntései. Az egyik legnehezebb vizsga viszont kedden lesz.
A második félidő még ennyi izgalmat sem tartogatott, a 68. percben beállt Ox két perccel később kishíján újabb bombát ragasztott, ezúttal a hosszú felső sarokba, és ugyan az utolsó percekben az Everton rájött, hogy ez egy városi Derbi, amit még a saját stadionjukban sem sikerült nyolc éve megnyerniük, a szerencsétlenkedésüknek köszönhetően maradt a gól nélküli döntetlen.
Ez a Derbi sem maradt el egy kis keménykedés nélkül :)
Érdekesség, hogy 1992 óta ez volt az első gól nélküli döntetlen a két csapat között, és összességében is csak a második a történelem során. Nem úgy a hazaiak edzőjének, aki 50. alkalommal hozta le kapott és lőtt gólt nélkül a meccset, amivel harmadik az örök ranglistán a Premier Leagueben. Ennél is fontosabb tény azonban, hogy senki nem sérült meg, Salah vélhetően visszatérhet a City ellen, és Clyne is szerzett egy kis meccsrutint. Szerintem Solanke ziccerét eltekintve nem lehet hiányérzetünk, és innentől mindenki izgatottan várhatja a keddi Bajnokok Ligája negyeddöntő visszavágóját. Elképesztően fontos, hogy legalább olyan jól játsszunk, mint tettük azt az odavágón, és lábjegyzetben az összes játékos fejében ott KELL lennie a Paris Saint Germain tavalyi meccsének a Barcelona ellen, ha egy pillanatra is úgy gondolnák, hogy kényelmes előnyből várhatják a meccset, vagy, hogy ha szereznek egy gólt, akkor továbbjutottunk. Pokoli 90 perc lesz, ahol csak a maximális koncentráció, fegyelem, és pontosság esetén beszélhetünk továbbjutásról.
