Érkezik szombat este a harmadik forduló számunkra és vele együtt a tavalyi év egyik legkellemesebb csalódása, a Sirályok, azaz a Brighton & Hove Albion F.C. Tavaly 34 év után jutottak fel Anglia legjobbjai közé. Mindenki sima kiesést várt tőlük ellenben ők megmakacsolták magukat és, mint sirály a kikötőhöz, úgy ragaszkodtak ők is az első osztály beli tagsághoz egy 15. hellyel. Idén is már letették a névjegyüket, a Manchester United 3-2-es legyőzésével ismét jelezték, hogy maradni kívánnak a legjobbak közt. Rutinos olvasóink sok párhuzamot fognak felfedezni, a rovat előző szereplőjével a Crystal Palace-szal. Hiszen pont az „M23 Derby” két résztvevőjével játszik egymás után a csapatunk.

Egy igazi szimpatikus kis csapatról beszélünk. Legnagyobb sikerük egy 1983-as elvesztett FA kupa döntő amit a Manchester Uniteddel szemben buktak el, újrajátszás után. Lehet ezért vágtak vissza múlthéten és tavaly is.. hmm... Ráadásul tavalyi feljutásuk előtt is mindössze 4 évet töltöttek az elsőosztályban, 1979 és 1983 között. A magyar szurkolók is leginkább csak kupa meccseken találkozhattak velük vagy a FIFA játékokban egészen tavalyig. Előző idényben viszont Knockaert-ék begyűjtötték többek közt az Arsenal és a már említett Man United skalpját is. Ezzel egy elég magabiztos teljesítménnyel maradtak bent.

Története:

A csapatot a kelet-susexxi Brighton and Hove városában alapították 1901-ben, ami a szigetország egyik legdélibb pontján található. A város Brighton része , Anglia egyik leglátogatottabb nyaraló helye, köszönhetően tengerpartjának és kellemes időjárásának. 19 évvel később alapító tagjai voltak a harmadosztálynak. A 20. század elején többnyire alsóbb osztályokban tengődtek, míg a legendás Brian Clough át nem vette a csapatot 1973-ban és erre az alapra építve az Albion 1979-ben feltudott jutni az első osztályba.

Becenevei:

A tenger motívuma több helyen is visszaköszön a klubnál, alapításkor még „delfinek” volt a csapat beceneve, és a csapat színei is a tengerre utalnak. Most a kedves olvasó joggal kapja fel a fejét, hogy akkor miért és hogyan is lettek ők a „sirályok” végül? A választ a már említett Palace elleni derbik kapcsán kell keresni.

Szukorlók, rivalizálás:

Ismételni nem ismételném önmagam, ezért beilleszteném előző K.Y.E. részből az idevágó részt:

„CPFC-Brighton meccseket Angliában csak a M23 Derby-nek nevezik, a Sussex és Dél-Londont összekötő autópálya után. A rivalizálás eredete, hogy mindkét klub alapító tagja volt az angol harmadosztálynak 1920-ban. Emiatt az 50-es évekig több mint hússzor találkozott egymással a két csapat. A derbi a 70-es évekre éleződött ki igazán, amikor is mindkét együttesnek reális esélye volt a hőn áhított feljutásra ezért, igazi vérre-menő csatákat vívtak egymással, de mégis egy FA kupa meccs újrajátszása alapozta meg igazán. Amikor is a megismételt meccsen egy óriási bírói bakinak köszönhetően, a Brighton sikeres büntetőjét visszafújta a spori, mert egy PALACE játékos befutott a 16-oson belülre, így a Palace tovább ment, a gyűlölet pedig igazán elmélyült.”

75-76-os szezonban mindkét csapatnak komoly sansza volt végre feljutni a másodosztályba, az az évi harmadik meccsükre meg is telt a Brighton korábbi stadionja. A mérkőzést 2-0-ra nyerte a Birghton és ekkor született meg a „sirályok” becenév, amikor is a „Palace’s Eagles”-re elkezdték vissza skandálni a sas ellentétét azaz „Brighton’s Seagulls”. Később amikor 1977-es szezon végén feljutottak (a Palace-szal együtt) a másodosztályba, a klub hivatalosan is a „sirályok” becenevet kezdte használni. Innen a ma közismertebb becenév.

Induló:

Bár van egy kifejezetten a csapatra költött szám de minden fórumon tagadják a szurkolók, hogy ez az ő nótájuk lenne. Az igazi egy „Sussex by the Sea” című hazafias induló, amit 1907-ben írt William Ward-Higgs angol ügyvéd-író-dalszerző. Ez a dal Sussex megye nem hivatalos himnusza is egyben ami minden helyi nagyobb eseményen felcsendül, így a Brighton szurkolói is átvették és éneklik teljes lelkesedéssel minden mérkőzésük előtt.

VIP szurkolóik:

Mint minden angol csapatnak nekik is vannak híresebb szurkolóik, maga Fatboy Slim (sza-sza-sza-szabószilvi), azaz Norman Cook angol DJ is talán a leghíresebb szurkolójuk.

Nyári mozgások:

Chris Hughton manager igyekezett eddigi stabil keretét érdemileg megerősíteni, amit közel 70 millió euró elköltésével sikeresen meg is lépett. Hatalmas, meglepő nagy nevek nem érkeztek a csapathoz mint pl. Max Meyer a Palace-hoz. De az iráni válogatott Alireza Jahanbakhsh (nem, nem tenyereltem rá a billentyűzetre), kifejezetten komoly erősítésnek számít. Előző idényben a holland élvonalban 21 bajnoki góljával az első ázsiai futballista lett aki Európában gólkirály tudott lenni.

Gyengülni lényegesen nem gyengültek. A klub megtudta tartani alap játékosait, akik jócskán kivették a részüket a tavalyi bentmaradást eredményező szezonból: Groß, Knockaert, Kayal és a veterán Murray egyaránt maradtak.

Kedvenc meccsem ellenük:

Bevallom itt nem kell nagyon vakargatnom a fejem, miután a 2001-től számított Liverpool fanatizmusom óta négyszer találkozott a két csapat, ebből az előző két bajnokit volt szerencsém látni.

Ezek közül is inkább a tavalyi utolsó fordulót emelném ki. Itt dőlt el végleg, hogy BL induló lesz a csapat a 4. hellyel és nem csak Solanke szerezte meg első bajnoki gólját vörös mezben, de személyes kedvencem Andy Robertson is meglőtte maga első liverpooli találatát.

Én nagyon szívelem a szimpatikus „kis csapatokat” és a „sirályok” ebbe a kategóriába tartoznak. Ám TILOS leírni őket, hiszen láthattuk, hogy a Man United-et is simán verték. Mindenképp egy gól-gazdag találkozót várok de erről részletesebben a szokásos felvezető cikkünkben lesz majd szó.holnap reggel.