Egy pillanatig nem volt kérdéses...

Őszintén szólva én ilyen jellegű Zen nyugalomban nagyon régen néztem Pool meccset.

Biztos ilyen érzés Barca szurkolónak lenni hétvégente…

Csak az a fura, hogy ez egy BL negyeddöntő visszavágó volt a portugál bajnok ellen (bár azt meg kell hagyni hogy a versenysorozat szempontjából egy ennyire egyoldalú párharc nem egy jó dolog).

Valahogy egy pillanatig nem éreztem úgy hogy itt bármilyen problémánk lehet, és ez az odavágón is így volt.

Pedig azért láttunk már annál sokkal furcsább dolgot a futballban, mint hogy egy Porto minőségű focicsapat kiverje a Poolt…

Na mindegy.

Itt a focistaértékelő:

Alisson                                            8/10

Trenti                                               9/10

Matip                                               8/10

VVD                                                10/10

Robbo                                             8/10

Gini                                                  7/10

Blind Side                                        8/10

Milly                                                 8/10

Mo                                                   8/10

Mane                                               9/10

Origi                                                8/10

Cserék:

Bobby                                             9/10

Henderson                                      9/10

Zsoé Gomez                                   Extázisban vagyok, hogy visszatértél /10

Nálam a meccs embere Virgil Van Dijk (sokaknak Szörnyeteg Lajos), mert egy tökéletes férfiember aki ma is parádézott, ráadásul már egy ideje (legalább egy hete) nem neki adtam ezt a címet, úgyhogy úgy éreztem van mit bepótolnom.

Gyengén kezdtünk, jóval többet volt a Portonál a labda az első játékrészben.

Kívülről picit úgy tűnt, hogy a srácoknak 25 perc bohóckodás után hirtelen megjött a kedvük átmenni a félpályán, és aztán gondolták, hogy ha már átmentek akkor rúgnak is egy focigólt a biztonság kedvéért.

A VAR persze segített.

A második félidőre mindkét csapat változtatott:

Nálunk taktikai okokból Bobby érkezett Divi helyére, az ellenfélnél pedig az a Tiquinho Soares érkezett, aki engem új divízióba segített a FIFA19 Ultimate Teamben – 190 cm magas csávó brutális fizikummal.

Hosszú kapufára íveled és ott a gól.

Klopp azért is húzhatta meg ezt a tőle kicsit szokatlanul korai cserét, hogy a csapat presszingje jobban szinkronban legyen, illetve a támadások építésénel gyakran nem volt elég opciója a labdás játékosnak, ezt pedig kiválóan segítette a mélységből visszalépő sakkmester Bobby személyében.

Meg is látszott a második gólon Jürgen elképzelése: Firmino bal védő poszton szerzett labdát, onnan indítottunk egy klasszikus Mainz-Dortmund-Pool kontrát aminek a végén Trenti mérnöki pontosságú indítása után Salah kegyetlenül eldöntötte az egész dolgot.

Ezek után még Firmino és VVD is fejjel volt eredményes két teljesen más játékhelyzetből ami jól jelzi, hogy ez a csapat bármilyen gólt képes szerezni (egyébként ezt érdemes összevetni a Cityvel például akik kis túlzással mindig ugyanolyan gólokat rúgnak… egyik se jobb a másiknál, ez szimpla összehasonlítás).

Ha már City…

Egy pillanat erejéig had emlékezzünk meg a szezon egyik legmesésebb pillanatáról, ahol habár csapatunk nem is vett részt, de mi (Pool szurkolók) igenis vegyünk részt.

Vagyis.

Nem EGY pillanatról van szó.

Hanem.

42 másodpercről.

Arról a 42 másodpercről beszélek, amikor Eriksen elveszíti a labdát, Aguero lepasszolja Sterlingnek, aki hidegvérrel begurítja Lloris mellett a kapuba, majd teljes extázisban ünnepel a szurkolókkal és az egész csapattal.

A televíziós kamera Pep Guardiolát mutatja, aki Andrés Iniesta 2008-as Chelsea elleni továbbjutást érő gólja óta nem örült így.

Még nincs vége…

Fél perccel ezt követően, Cuneyt ’még mindig nem tudom hogy a vérbe engednek téged meccset vezetni’ Cakir ekkor széles mosollyal meghallgatja az asszitenst a fülesével aki a légkondicionált VAR szobában üldögél, majd befújja a lest, mégse ér a City találata, és ezzel kiesnek.

Nálam ez ott van fent a legmesésebb pillanatok listáján Origi fejesével és Toby gyeptéglás öngóljával egy szinten.

Szeretlek, futball.

Erről ennyit.

Most, hogy Pep brigádja is kiesett, úgy tűnik a Barca-Pool elődöntő győztese a lesz a végső bajnok, vagy legalábbis nagyon jó esélye lesz ennek a párharcnak a továbbjutójának akár az Ajax, akár a Spursy ellen.

Igen, imádom az Ajaxot és igen, nagyon pöpec ahogy fociznak.

A Spursy meg ugye most ütötte ki (az év meccsén) Európa legjobbját.

De azért legyünk itt őszinték.

Ez a nyári VB elődöntőjére kísértetiesen hasonlító helyzet: van a két zseniális csapat tele világsztárokkal az egyik meccsen, a másikon pedig a két szimpatikus underdog.

Coutinho és Suarez hazatér, Messit végre láthatjuk az Anfielden, VVD pedig kipróbálhatja magát álmai csapata ellen – jó sok érdekes narratíva lesz ezzel a meccsel kapcsolatban.

A lényeg viszont az, hogy bőven van esélyünk (én legalább 40%-ra tenném hogy továbbmegyünk), ami meg azt jelenti hogy a végső győzelem is abszolút reális.

Az egyetlen dolog amitől egy csöppet tartok, az az hogy a City simán lehet hogy mégjobban föltüzeli magát a bajnokságra és dühből az összes meccsét megnyeri 5-0-ra, főleg a jelenleg menyországban bulizó Spursy ellen.

Bár az is előfordulhat, hogy ettől a BL kieséstől teljesen összeesnek és a PL-t is elbukják, bízzunk benne hogy az utóbbi végkimenetel fog megvalósulni.

Bárhogy is lesz, ma ismét beleszerethettünk ebbe a csodálatos játékba, ráadásul hajrá Pool.

#TheBeautifulGame