<-- facebook plugin -->
<-- facebook plugin end -->

Hunfield

Pressingre hívott fanatizmus

Hunfield Road

Pressingre hívott fanatizmus

Jürgen jobban tudja

2019. augusztus 07. 21:54 - Crouch_15

Nem mondhatnám, hogy túlzottan elizgultam volna az idei nyarat. Sőt mondok jobbat, nekem igazán még a Bajnokok Ligája győzelmet sem sikerült felfognom. A döntőt igen, talán még azt is, hogy pár nappal később ott sétáltam azon a gyepen a Wanda Metropolitanoban, amin a játékosaink hullajtották szent örömkönnyeiket. Fejben viszont még mindig a kettes metrón állok, a Pillangó utcánál bezárulnak az ajtók, kezemben a telefon amin a meccs megy. Trent úgy tesz, mintha hagyná Shaqnek, de aztán hirtelen mégis beadja a szögletet, Origi lő, Piqué hajszállal ér bele, de már késő, már gól, már bent van, a negyedik, a mindent eldöntő, én meg hirtelen üvölteni, bőgni, a mellettem álló nyakába tudnék ugrani, mindent egyszerre. Bővebben az estéről itt olvashatsz. Én még fejben valahol itt tartok, talán ezért sem tudtam megírni a madridi útról a beszámolót. Meg persze, mert egy lusta dög vagyok.  De itt és most megígérem – talán felelőtlenül – el fog készülni.

 

img_20190604_174047.jpgSpoiler - Once red, always red.

Pont az előző bekezdésben taglaltak szerint azon sem igazán tudtam aggódni, hogy a riválisaink kiket igazolnak, és mi kikről maradunk le. Láttam, hogy jöttek fiatalok, akik néhány év múlva épp úgy Európa legjobb növendékei lehetnek, akár néhány évvel idősebb társaik. Egyetlen dolgon azért mégis elidőztem: amikor a Joe Gomez, Trent Alexander-Arnold kettősről senki nem hallott, és mi is szakavatott lapok statisztikai cikkeit „lapoztuk fel” bővebb információért velük kapcsolatban, keserű szájízzel nyugtáztuk, hogy míg mi a klubunknál továbbra is divatos „FlopOrTop” nevű játékot játsszuk, a nagyurak olyan srácok kegyeiért versenyeznek, mint Martin Ödegaard például. Ehhez képest azért nem volt olyan rossz nyugtázni, hogy az elmúlt időszakban olyan srácokkal gazdagodott a keret, mint Sepp Van Den Berg, Harvey Elliott, vagy Ki Jana Hoever. Gyakorlatilag olyan gyerekeket sikerült meggyőzni karrierjük legelején, hogy csatlakozzanak hozzánk, akikben nem csak szerintünk van elképesztő potenciál. 2019-re mi is a nagyurak asztalánál ülünk, és a bejáratnál előre köszönnek nekünk.  Elképesztő potenciál persze Martinban is volt, és sok másik fiatalban is, de ha egy ifjonc leül Jürgen Kloppal beszélgetni, akkor azt látja, hogy akiben valóban ott van a szikra, meg fogja találni a számításait a Mersey partján.

 

Régen minden jobb volt.

 

Pedig mennyi spílert el lehetett volna hozni most. Mintha mindenki vágott volna magának abból a tortából egy szeletet. A Juventus egy vagyont fizetett De Ligtért, az Arsenal kamatmentes részletre happolta el Pepét, a United csak megegyezett Harry Maguire kapcsán Rodgersékkel, sőt még a Betis is lecsapott Nabyl Fekirre, vagy az Everton Moise Keanre. A City már azelőtt gondolt Fernandinho pótlására, mielőtt aktuális lett volna. Mi pedig ilyen tejfölös szájú kölyköket kértünk meg rá, hogy ezentúl suli után hozzánk jöjjenek edzésre, cserébe szólíthatják apunak Jürgent, és elleshetnek egy kis ezt meg azt a Virgil nevű kolosszustól. Szakmai előrelépés mi? Bajnoki cím, meg címvédés a Bajnokok Ligájában. Óvodások édesgetése cukrosbácsi módjára, miközben a világ talán bármely megszerezhető játékosa szívesen játszana nálunk. Képzelem, amint Michael Edwards megkapta Klopptól a listát, és visszakérdezett: tényleg ezt akarod?

 

67404166_961830590654369_8127401510830080000_n.pngMa meg csak a hűvös profizmus. Bal szélen az ember, aki az eszkimóknak is eladja a jeget.


De legalább van valaki, akibe belekapaszkodhatunk, aki miatt az eddigieken túl még egyet dobbanhat a szívünk. Az isteni tehetség, aki végre elereszti távolról, aki a Lyon ellen is újfent jelezte, hogy nem csak Torres babaarcát örökölte, hanem Coutinho lábait is, a szíve pedig klubunkért dobog. Látjuk magunk előtt, amint a 89. percben odaáll egy szabadrúgás mögé a Manchester United ellen, és 27 méterről a jobb felsőben köt ki a laszti. Az Anfield felrobban, kezét az égbe emeli, ujjaival ötöst formál, majd mutató ujjával egyest, végül a vendég szurkolók előtt fut el, és ujját széles mosollyal a szája elé tartja, és üzen nekik: „sssshhhh” – Harry Wilson mennybemenetele valahogy így festene a mesekönyvekben, ha azok a következő szezonra íródnának. Az élet azonban közbeszól, a vezetőség pedig kölcsönadja a fiút. Az internet egy része pedig egy emberként emeli fel középső ujját, és kérdezi reflexből: „Hát noormállliiissss???”


A másik fele nem ér rá, mert azzal foglalkozik, hogy egy kolumbiai újságíró kiírta twitterre, hogy egy brazil játékos a spanyol csapatba igazol Angliából, és elétette roppant frappáns módon csupa nagybetűvel: EXKLUSIVA! Két nappal az átigazolási ablak vége előtt úgy, hogy a szóban forgó játékos a világ egyik legjobb védekező középpályása már most is, a másik meg – ugyancsak brazil – épp ugyanott játszik ahol a „megállapodás” született. Továbbá játékosunk egy éve került hozzánk, tavasszal épp úgy berobbanva a csapatba, mint a leigazolásakor kinevetett balbekk a kiesett tigrises csapatból. Persze ezen kevésbé lepődtem meg, inkább csak amolyan emlékeztetőként ugrott be, hogy az emberek egy része kompletten hülyének nézhető, megvezethető, és ehhez jelen esetben még azt sem kell leírni, hogy stop soros, vagy oegygé. Nyilván nem várhatom el mindenkitől, hogy vicces kutyás videók helyett a kész tényként közölt, majd helyenként vatikáni füstként elszálló átigazolási pletykákkal indítsa a napját munka előtt, mint én teszem azt időnként és röhögök fel kómás tekintettel, de véleményem szerint a józan ész használata nem egy extra dolog, az elit egy kiváltságos szórakozása kéne legyen, hanem legalább a többség alapkelléke. Elvégre, ha valaki azt mondja, hogy egy megosztással Tesla autót nyerhetsz, annak sem dőlsz be. Vagyis… várjunk csak?! Tesla autó egy megosztással? Ez legalább annyira életszerű, mint Fabinho távozása a Real Madridhoz a zárás előtt két nappal, igazi helyettes nélkül, Casemiroval a posztján, de majd jön Pogba vagy Kanté, úgyhogy ide azzal az autóval!

 


Hit, harc, győzelem - meg egy kis cseresznye. A cseresznye fontos.


Tudom, hogy egy cinikus szemétláda vagyok, de az emberi butaság valahogy mindig azon dolgok közé tartozott a kétszínűség és a hazugság mellett, amit cseppet sem tudtam tolerálni. Lehet talán ezért is néztem Madridban a döntőt, és nem máshol. Visszatérve az eredeti témára, Wilson kölcsönadása kapcsán azt láttam, hogy az emberek már megint okosabbak akarnak lenni Kloppnál. De nem csak Kloppnál, hanem mindenki másnál is, aki vezető pozíciót tölt be a klubnál. Egy olyan szakemberekből álló csoportnál tudják jobban, akik egy angol középcsapatból Európa királyát építették fel. Ha ez nem lenne elég, akkor egy nap gondolkodás után is egyetlen hibás döntés, ami eszembe jut, de az is korrigálva lett. Dominic Solanke talán az egyetlen floppja Kloppnak az általa igazoltak közül, mégis áron felül passzoltuk el később. A klub az összes olyan esetet követően erősebbé vált, amiről azt gondolták az emberek egy szépen íródó mese morbid befejezése. Coutinho katalán álmai, Karius döntője, vagy épp Buvac távozása. És bár Van Dijk lehetett volna a Manchester City játékosa, Alisson a Chelseaé vagy a Real Madridé, ahogyan Fabinho is a Manchester Unitedé, mi kételkedünk a stáb döntésében. Ennyiszer nem lehet véletlen jól dönteni, ennyi jó játékos nem jöhet csak a Liverbird két szép szeméért Liverpoolba, és ennyiszer nem tudunk csak azért nyerni, mert mindig szerencsénk van. Mégis vannak még emberek, akik nem tudnak nyugodtan hátra dőlni, és azt mondani: nyugodjunk meg, majd Jürgenék tudják.

Wilson kölcsönadása az egyik legprofibb manőver volt, amit nyáron csináltunk, és szemernyi kétségem sincs, hogy a fiú nagyon fogja élni ezt a kölcsönjátékot, jövőre pedig azok is piszkosul irigyek lesznek a játékjoga miatt ránk, akiknek most még fogalmuk sincs róla, kicsoda ő. Pedig milyen remek lett volna megtartani, és 2-3 meccsenként 15 perc játékidőt adni neki. Az egy 22 éves bizonyítási vágytól fűtött fiatal álma. Nem a darálóban fejlődni egy stabil háttérrel rendelkező, tehetséges srácokból álló keret tagjaként, és az anyaklub szeme előtt bizonyítani. Oké, látom, ott a negyedik sorban az egyik ember nagyon szeretné bedobni a hazai kupakártyát, mégsem érzem úgy, hogy Harry Wilson számára a folyamatos Premier League játéklehetőséggel szemben konkurencia lenne, a ki tudja idén is mennyire komolyan vett kupasorozatok bármelyike. Nagyobb tételben mernék rá fogadni, hogy ameddig nincs bajnoki cím, Kloppot nagyjából annyira fogja izgatni ez a két sorozat, mint az egy csokorba szedett millió futballszakértő gondolata arról, mit, hogyan, mikor, kivel, miért kéne csinálnia.

 

juergen-klopp.jpgKételyek? Milyen kételyek?

 

A poszt folytatódhatna még, a célja azonban csupán annyi volt, hogy rájöjjünk: az égvilágon nincs okunk semmiért aggódni. Klasszis csapatunk van, remek játékosokkal, akik idén is megfognak tenni mindent, és míg Guardiola fiainál keményebb ellenfelünk aligha lehetne, lévén a 21. század egyik legjobb csapatáról beszélünk, akiket - ahogy minket a bajnoki cím – a Bajnokok Ligája győzelem választ el a teljes szakmai elismeréstől, egy pillanatig se gondoljuk úgy, hogy a mieinknél nem azért folyik az íróasztaltól a konyhán át egészen a futballpályáig a munka, hogy utolérjük őket.

Minden másra ott van a kétkedés, és az értetlenkedés.

De te nem vagy ilyen.

Te már több éve megtanultad az első Klopp interjút követően a legfontosabb dolgot, amit mondott nekünk:

„We have to change doubsters to believers. Now!”

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hunfieldroad.blog.hu/api/trackback/id/tr6115000210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása