„Pánik Liverpoolban, távozásáról beszél Jüregen Klopp” – írta meg ma egy hazai újság online cikkében, és tett hasonlóan a legtöbb sportoldal. Tény és való, mesterünk valóban arról tett említést egy interjúban, hogy amennyiben kitölti szerződését, egy kicsit pihenni szeretne. Egy évet talán, aztán majd kiderül mi lesz. A probléma nem is feltétlen ezzel van, szerintem mindenki egyetért, ha azt mondom, a Liverpool kispadja egy idő után felemészti az embert, egyszerűen kifárasztja. Csodálatos, és nagyszerű klub, ahol a szurkolók a végletekig kiállnak a menedzser mellett. A 21. században egyetlen olyan menedzserről tudunk, akit vasvillával üldözött volna el mindenki, de ezen kívül a publikum türelmes, támogató. Még Rodgers is kapott egy utolsó esélyt azok után, hogy az utolsó fordulóban 6-1-re nyert ellenünk az azóta másodosztály darálójában őrlődő Stoke City.

Valahogy bármennyiszer is futok neki, nem sikerül megfogalmaznom tökéletesen, mennyire igénytelennek tartom az újságírás ezen formáját, és mennyire szánom azokat ezen a szakmán belül, akik kiengednek a kezük közül egy ilyen címet, és ráugranak a szenzációkeltésre. Nem adnak értéket hozzá, nem vonnak le ésszerű következtetést, csupán kiírják: „pánik Liverpolban!” – hétvégén annyira pánikba esett a csapat, hogy az Arsenal szurkolóit sikeresen hazaszállította a holdról a földre.

Így a dolog e részéről csak ennyit szerettem volna beszélni. Térjünk rá arra, miért nincs szó itt semmiféle pánikról, és a 442ons videójában a „Jürganfiled” felirat miért csupán egy frappánsan elrejtett szójáték a stadion nevére vonatkozólag.

Nem az egyik kedvenc filmem, de bizonyosan az egyik kedvenc filmjelenetem mind közül a Kémek Hidjából van, ahol az alábbi párbeszéd játszódik le:

- Maga nem aggódik?
- Miért, használna?

Túlzás nélkül állíthatom, hogy megváltoztatta az életem, és rengeteget segített. Ki tudja, hogy ezért, vagy mert Liverpoolban jelenleg minden annyira remekül hat, de a csapattal kapcsolatban sincsenek kétségek bennem. Bármi is történik, tudom, hogy a srácok mindent megtettek. Egy olyan figura alatt, mint Jürgen Klopp, egyszerűen nem teljesíthetsz a legjobb tudásod alatt. Nézd meg Divock Origit, szolidan fogalmazva imádom a faszit, a Klopp effektus klasszikus esete. De ha ennyire fontos szerepe van valakinek egy klubnál, ha néhány év alatt ilyen ikonikussá válik a kultuszra, miért nem aggódok amiatt mi lesz három év múlva?

Egyrészt, addig még három év. Nagyon sok minden történhet, de nekünk semmi más dolgunk nincs, csak élvezni az utazást. Mintha életed egyik legjobb nyaralását élnéd, és azon aggódnál, mi lesz majd, ha fel kell ülni a repülőre, és hazautazni.

Másrészt Klopp nem azt mondta, hogy biztosan befejezi, csak talán pihennie kell egyet. A mai napon volt egy eszmecsere az egyik online kocsmában, ahol egy szurkoló társam felvázolta a tökéletes opciót: alá kell íratni a mesterrel egy öt éves szerződést 2023-tól, az egy éves pihenő alatt pedig a klub pénzén mindent megadni neki, amit csak kér pihenés gyanánt.

A mostani generációnak a legfontosabb tagjai akkor fognak a 30-as éveik felé kacsingatni, ez pedig egy újabb ok lehetne arra, hogy a fent említett lap újra tollat ragadjon, és megemlítse: „Pánik Liverpoolban: egy játékosuk sem lesz fiatalabb az idő múlásával!” – szörnyű, talán illene Dumbledorhoz fordulni, és valamilyen csodaszerhez folyamodni. Vagy James Milnert elkezdeni klónozni, neki csak az alkatrészeiről kell gondoskodni. A valóságban azonban már most elkezdtünk dolgozni az utánpótláson, és olyan fiatal játékosaink vannak, akiknek ha csak a fele beválik, ismét évekre stabil gerince lehet a csapatnak. Floppokat, elkallódó tehetségeket, és formahanyatlást persze mindenhol láttunk már, de látva azt a mennyiségű, és minőségű munkát, ami Liverpoolban folyik – szintén talán csak naivitásom okán – nem tudom elképzelni, hogy ne legyen egy tudatos, sikerorientált folyamat itt is.

Ha nem Klopp, akkor két név jut eszünkbe azonnal lehetséges utódként.

Egyikük az a Steven Gerrard, aki edzői pályája első kihívásaként a Rangers csúcsra vezetését tűzte ki céljául. Nem akkora falat, mint Jürgen Klopp számára a Liverpoolból ismét bajnokot csinálni, de első blikkre elvállalni egy ilyet szerintem tökös dolog, olyan, amit ha Steven Gerrardra gondolunk, azt mondjuk: igen, ő egy ilyen ember. Az elmúlt években láttuk, hogy az edzői pálya nem is annyira egyszerű, egy kevésbé alkalmas szakember hamar megéghet, futballistaként felépített legendás státusza ellenére is. Gerrard azonban eddig több, mint remekül helytáll skót földön, és ha van edző, akire mernénk fogadni, hogy egy nap Liverpoolban is munkát kap, az ő. Addig azonban még rengeteget fog tanulni, és egyre jobbá válhat. Ha pedig elérkezik az idő, esélyt kap rá az élettől, hogy ami játékosként nem adatott meg, edzőként valósággá érjen. Másfelől, Kloppot egyfajta mentorának tartja, akire bármikor számíthat.

A másik jelölt már most is Liverpoolban dolgozik, és a tavalyi sikereket nagymértékben neki köszönhetjük. Hiába a káprázatos támadófutball, ha az ellenfelek rájönnek, bizony a Gegen Pressing nevű anyahajó is könnyen találatot kaphat. Hol vannak már azok az idők, amikor nem egész egy éve mindenki a pánik legmagasabb skáláján kiáltott Buvac után, és mondta: halálra vagyunk ítélve. A valóságban Pep Lijnders visszacsábítása Klopp egyik legokosabb döntése volt, melynek köszönhetően sokkal inkább lettünk egy olyan csapat, ami napjainkra megtanulta: a győzelem eszenciája a módszer, semmint a szépség felismerésében rejlik. Ha szeretnétek később részletesen is foglalkozhatunk Peppel, most azonban legyen elég annyi, ha egy nap a csapat élére nevezik ki, legalább ti ne higgyétek azt, hogy csupán egy nyeretlen kétévesről van szó, akivel Klopp a meccsek alatt azt beszéli meg, milyen volt az asszonnyal este.

Nem vitás, rajtuk kívül is felbukkanhat olyan jelölt, akire most még nem gondolnánk, elvégre a futball folyamatosan fejlődik, a kemény munka kifizetődik, aki pedig hajlandó megfizetni az árát, elérheti az álmait. Elvégre, ki tudja az egyik ilyen ember épp ezen dolgozik gőzerővel. Addig azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy van még három év, Jürgen pedig mint írtam akár azt is mondhatja: rendben, pihenek és egy évet és visszajövök, addig vigyázzatok magatokra.

Véleményem szerint azért sem fordulhat elő összeomlás egy esetleges új korszak kezdetekor, mert az okos ember más kárán tanul. Nem túl könnyű megfogalmaznom, amit mondani akarok, de ha a vezetőség előtt példára van szükség mi történik, ha nem készülnek fel valakinek a távozására, és nem tényszerű számukra, hogy senki nem lehet nagyobb a klubnál, elég áttekinteniük Manchesterbe, és a Fergusson utáni korszakra.

És ha már Manchester. Szerintem Pep Guardiola fantasztikus szakember, aki egészen elképesztő dolgot művel Angliában a Cityvel. Lehet itt olajozni, és tény és való soha nem lesz olyan népszerű a klub, mint bármelyik másik riválisa Európán belül, de szakmailag olyasmit rakott le az asztalra a spanyol, ami előtt jár a kalapemelés. Éppen ezért tehetne egy szívességet, és visszamehetne Barcelonába, vagy ahova akar. Ugyanis hiába van nagyszerű kerete nekik, szerintem, ha valakinek tartania kell attól mi lesz, ha elveszti az edzőjét, az épp a Manchester City. Guardiola nem tud, és nem is akar veszíteni, talán még Kloppnál is őrültebb, és maximalistább, aki tökéletesen tudja motiválni a játékosait.

Azonban meglennék lepve, ha egy esetleges újabb európai kudarcot követően még egy évig maradna, kiváltképp, ha netalántán a pénz, hűvös profizmus kettőse felett győzedelmeskedne a szív és a szenvedély országon belül is. Márpedig, ebből a Cityből épp Guardiola profizmusa hozott ki két ilyen eszement szezont a szigetországban, és ha az emberek arról beszélnek milyen csodás, hogy épp mi láthatjuk Messi és Ronaldo versenyfutását, talán nem túlzás azt állítani, hogy a tavalyi év után idén is mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk majd a német és a spanyol párharcának végén, legyen annak bármilyen is a végeredménye.

Aggodalomra tehát szerintem semmi okunk. Egy utazás közepén vagyunk, és ha a cikknek csak egyetlen célja volt, akkor az annyi: dőljünk hátra, vagy épp kerítsen minket hatalmába a mámor, nincs más dolgunk, mint élvezni.