Nem tudom mennyit meséltem nektek az életemről, de ha soha nem hallottál még róla, annyit érdemes tudnod, hogy voltak benne kemény sztorik. Egy nap például egész egyszerűen kizártak otthonról, és amikor éjszaka hazaértem egy buliból, nem tudtam bemenni a lakásba télen. Igen, én pont nem öltöztem fel alaposan, az időjárás mínuszokba fordult át, és sehogy sem tudtam bejutni a lakásba. Akkor megtapasztaltam mekkora az értéke egy éjszakai busz nem mínusz, csak pár fokos „melegének” úton vissza Pestre, vagy hajnalra virradva a Deák Téri aluljáró lágyan álmosító fuvallatának, és ismét érezni az ujjaim. Habár ma már nem tartjuk a kapcsolatot, akkor az akkori egyik legjobb barátom talán mondhatjuk, hogy megmentett attól, hogy egyszerűen megfagyjak.

Miért mesélem ezt el? Nos, talán ennek hatására, talán, mert apám, akivel öt éves korom óta nem találkoztam egy jó ideig hajléktalanként élt, és otthon évekig azzal nevelt anyám élettársa, hogy belőlem is csupán csak ennyi lesz, de megfogadtam, hogy egy nap, ha lesz rá lehetőségem viszonozom az életnek, hogy jófej volt, az akkor még barátomnak, hogy amikor odaértem hozzájuk hajnalban, egy forró teával és szabad ággyal várt. Évek óta jár a fejemben, milyen lenne egyszer valami igazán jót tenni, valami nagyot dobni. Bár ez még sok munka, idővel szeretném a Hunfielden rendszeressé tenni a klub által képviselt értékek magasabb szintre emelését, amihez sok jó emberre, összefogásra, és energiára van szükség. Példának okáért, ha jövőre nem, vagy nem csak nyereményjátékok lennének decemberben, hanem valami más-más is, amivel olyan embereknek segítünk, akik értünk semmit nem tudnak tenni, lenne kedved csatlakozni? Kezded érteni, miről beszélek?

Bő másfél évvel ezelőtt, mielőtt elkezdtem volna a mostani munkahelyemen dolgozni, az életem mélyponton volt. Veszélyben volt a lakhatásom, nem volt munkám, és még mindig egy év elejei sebet nyalogattam tudat alatt. Viszont ismét kaptam egy mentőövet, és szép lassan elkezdtem talpra állni, amit az életem jelenlegi szakaszában nagyon könnyű lenne elfelejteni, de ha bármilyen siker csak egy pillanatra is megrészegítene, egy hang azonnal megszólal a fejemben: „hahó, tavaly júliusban reggelire se volt pénzed.” – és valóban, szóval igyekszem hálás lenni mindenért, amim csak van.

Itt jön képbe, hogy ez a Hunfield Road nevű oldal egész biztos nem működhetne ilyen jól, ha mára nem lenne mögötte egy nagybetűs CSAPAT. Tehát, erről mindenképp fogok hosszabban írni szintén, de fontos tudnotok, hogy minden egyes szerkesztőnk fantasztikus munkát végez, és azért csinálja ezt az egészet, hogy örömet okozzon nektek. Én csak egy szerencsés flótás vagyok, aki elmondhatja, hogy ezt a mi oldalunkon teszik az idejüket nem sajnálva. Biztos vagyok benne, hogy van pár szerkesztőség, amelyik össze tenné a két kezét, ha ezek a srácok az ő csapatukat erősítenék.

Az idei évem egyetlen területet leszámítva nagyszerű volt, és bár kényes téma, de az őszinteség eddig is fontos volt számomra, így igen, anyagilag is sikerült egy olyan szintet elérnem, amiről egészen eddig álmodtam. Ne gondolj nagy dolgokra, képzelj el egy srácot, aki életében először olyan fizetést kap, amitől úgy érzi, megéri keményen dolgozni. Viszont megtanultam egy nagyon fontos dolgot az idei évben, amikor kint voltam Liverpoolban, és 50 fontért jutottam jegyhez egy olyan meccsen, amire a feketepiacon 1500-2000 körül lehetett hozzájutni. „Az életben vannak sokkal fontosabb dolgok a pénznél” – mondta Peti, amikor arról kérdeztem többször, miért annyira jófej velem, és segít hozzá olyan élményekhez, amiktől eldobtam az agyam.

Tudtam, hogy egy olyan volumenű dologra, ami a legnagyobb céljaim egyike még nem állunk készen, nincs meg hozzá a háttér, lásd a második bekezdést. Tudtam azonban azt is, hogy összehozhatunk valami olyasmit, amivel azoknak, akiknek az oldal szívének dobbanásait köszönhetjük, tehetünk egy gesztust, és pár embernek szebbé tehetjük a karácsonyát. Természetesen mindenkinek nem tudjuk, ahogyan Jürgen Klopp sem mehet oda mindenkihez egy meccsen közös képet csinálni és megölelni, de párnak igen. Egyeztettünk a srácokkal, és arra jutottunk, hogy a nyereményfeszt kellően őrült és magabiztos lépés egy magunktól elvárt és vágyott szint felé, amit az Inverz Média és Berei Dani megkeresése még határozottabbá tett.

Fogalmunk sem volt mi lesz ennek a vége, és hogy fogjuk végigcsinálni, de hittünk a sikerben. Egy mondás szerint, „Tudd, hogy mit akarsz, menj és csináld, a többi pedig jön majd magától” – tényleg jött. Vik összeállította a nyereményjátékok koncepcióját és menetrendjét, én a lebonyolítással foglalkoztam csak, és itt jön a lényeg, mert eközben a srácok minden nap dolgoztak a posztokkal, és kiváló tartalmakat hoztak létre. Az már más kérdés, hogy az egyik játékban például a 2020-as év gólját kérdeztem, de a lényeg, hogy mindez azért mehetett ilyen gördülékenyen, mert nagybetűs csapatmunka folyt végig mindenki részéről.

Minden játékot szörnyen élveztünk, mert rengeteg esetben a „szorgalmi feladatra” is szép számú komment érkezett, és a rohanó december perzselő tüze hiába csiklandozta a hátunk, sokszor mondtuk: „ezt a hozzászólást még akkor is elolvasom”. Berei Dani a vele készített interjúban feszített tempóról mesélt a könyv kéziratának leadását illetően, de ha véletlen bármikor is felmerülne benne megérte-e, szívesen megmutatjuk neki a nyerteseinktől kapott üzeneteket a határozott igen érdekében.

Az utolsó játékban pedig szerettük volna megkoronázni az egészet. Legyen hét nyertesünk, és mondjuk azt a nálunk lévő ajándékokra: all in. Az időzítés is remekül jött ki, hiszen az utolsó játék másnapján szabad voltam, így fel is tudtuk mindet adni, ha a posta is úgy akarja, karácsonyra odaérnek.

Mikor ezeket a sorokat írom, kicsit üresség van bennem. Hirtelen véget ért a szó legszorosabb pozitív értelmében vett őrület, és pár nap múlva a nyugalom és a pihenés köszönt be helyette. Akik eddig utáltak minket, nem most és nem emiatt fognak megszeretni, sőt, de nem is ez volt a cél a játékkal. Két lényeges üzenete van ennek a decembernek.

Az egyik a köszönet felétek, amiért itt vagytok velünk, és olvastok minket, aktívan részt vesztek az oldal mindennapjaiban. Mi, bár valamilyen szinten naiv szenvedéllyel tesszük, amit, de szentül megvagyunk róla győződve, hogy kiváló értékekkel rendelkeztek, és remek potenciál rejlik a hazai Liverpool szurkolók közösségében. Szeretnénk, ha ebből az évek alatt valami fantasztikusat építhetnénk fel veletek, életre szóló élményekkel.

A másik egy újabb tanulság, ami számomra decemberben csúcsosodott ki, és új megvilágításba helyezte a karácsonyt is, egyfajta új értelmet adva neki. „A pénzed semmit nem ér, ha nem okozol belőle örömet másoknak” – 15 éves korom óta rengeteg ember segített, hogy ma az lehessek, aki, és nagyon szerettem volna ebből visszaadni, a játék pedig pont arra tanított meg, hogy ha van pénzem és lehetőségem, akkor segítsek másoknak egy kis örömet csempészni az életükbe. Talán egy kis formáló célzata is van a játéknak, ami azt üzeni: merj jó ember lenni, ha lehetőséged van rá, mosolyt csalni a másik arcára. Ha teheted, lepd meg egy rég vágyott ajándékkal, de alapvetően néha elég, ha odamész az illetőhöz, és azt mondod: szerintem nagyszerű ember vagy, örülök, hogy ismerhetlek. Az ország ugyanis hiába jár élen abban, hogy a legkisebb hülyeség miatt is a másik torkának ugorjon, hiába szakadt teljesen két részre politikailag, és dobálja óvodás módon a homokozóban a lapátot a másik tábor fejéhez, vagy ragadja meg azonnal a lehetőséget egy kis rosszindulatú megjegyzéshez, még mindig vannak jó emberek, akikre büszkén gondolunk. Ha megtanultál hinni, bízni, és szeretni Jürgen Klopp érkezése óta, miért ne vihetnéd még tovább a klub értékeit az életedben? Soha ne feledd…

We are Liverpool
This means more