Újabb könyvvel jelentkezik Berei Dani, aki nem csak az álmát éli meg ezekben a hetekben ismét, hanem mint azt elmondta nekünk, immáron egy sokkal szabadabb játszótéren is tehette azt, amit szeret. Legújabb könyvében nem közvetlenül a Liverpoolról, hanem a vörösöket is bevonva az angol futball legérdekesebb történeteit foglalta magába, sajátos stílusát a sorokba csempészve.

A Danival készült interjúból a tavalyihoz hasonlóan sok érdekes dolog kiderül, például az is, mit gondol a futballban jelenleg kialakult helyzetről, melyik a kedvenc sztorija saját könyvéből, de ha már egy Liverpool szurkolóval beszélgettünk, arra is rákérdeztünk, mire lehet szükség a következő pár évben ahhoz, hogy szeretett csapatunk topklub maradhasson.

Hunfield Road: A Liverpool felemelkedéséről és tündökléséről szóló könyvednek hála azok is megismerhették a neved, akik eddig nem tudtak sokat rólad, így a jelenlegi munkád kapcsán aligha lehet kételye bárkinek, hogy a pénzéért cserébe sok órányi minőségi tartalommal gazdagszik. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy mit adott neked az első könyvbe fektetett irdatlan mennyiségű munka a megjelenést követően?

Berei Dani: Elsősorban egy gyerekkori álom megvalósulását. Valamikor 10 évesen, a Harry Potter-könyveket forgatva, az antikváriumokban az utolsó pár száz forint zsebpénzemből Stephen King-köteteket vadászva álmodtam először arról, hogy egyszer az én nevem is ott virít majd a Libriben.

A Liverpoolról olvasni, írni, tájékozódni, egyáltalán foglalkozni a csapattal egyébként is öröm, minden percben, szóval tavaly összekötődött a kellemes a még kellemesebb-el.

Az Angóóól! olvasmányosabb, kevésbé szakmaibb megközelítésű, így idén tényleg kiélhettem magam minden szempontból; már nem a minél szélesebb körben való tájékozódás, információgyűjtés volt a legfontosabb, hanem a stílus. Hogy az olvasó azt érezze a sztorit olvasva, amit én is éreztem. Ha egy történet megindított, szerettem volna az olvasónak is átadni ezt az érzést. Ezért lett a történetek zöme kissé cinikus, kritikus és önkritikus, vicces, megindító vagy felháborító.

HR: Legutóbb arról is beszéltünk, hogy vannak ötleteid, én pedig a minap örömmel láttam a Libriben, hogy már itt is van a legújabb könyved, megkönnyítve minden futballfanatikus családtagnak a karácsonyi ajándék kérdését. Miért épp ehhez a témához nyúltál?

BD: Az angol foci az Inverz Media Kiadójának vezetője, Fűrész Attila ötlete volt. Ő azonban egy nagyon tág témát határozott meg, “bármi, aminek köze van az angol focihoz” – mondta, így tényleg a fantáziámra volt bízva, mivel töltöm meg a kötetet.

Bekerültek régi, saját projektek, mint az extrém karrierváltó focisták: tudtad például, hogy PL-játékosból lett pap, felfedező, hollywoodi színész, autóversenyző vagy rapper? Illetve vannak olyan sztorik is, amikre a kiadó hívta fel a figyelmet, hogy érdemes feldolgozni őket: ilyen a 6:3, aminek kétségkívül helye van egy angol fociról szóló könyvben.

Ezeknek a feladatoknak kicsit úgy álltam neki, hogy próbáljuk úgy megközelíteni, hogy az olvasó ne 91. alkalommal ugyanazt olvassa az Évszázad meccséről.

A 6:3 kapcsán például azt vizsgáltam, hogy tényleg örökre megváltoztatta-e az angol focit és tényleg annyit tanultak tőlünk az angolok, ahogy azt mi sokszor emlegetjük. Spoiler: nem teljesen.

HR: Sztorik, sztárok, legendák, ismét egy tartalmas könyvet sikerült írnod. Köztudott, hogy Liverpool szurkoló vagy, így lehet kicsit magaslabda a kérdés, de van olyan sztori, ami egyfajta kedvencként él benned, amiről rendkívül élvezetes volt írni is?

BD: Vicces, mert ha arra gondolok, hogy Liverpoollal kapcsolatos sztori a kedvencem az Angóóólból, akkor egyből az ugrik be, amikor egy portugál edzőtáborban Bellamy részegen golfütővel nekiesett az alvó Riisének az éjszaka közepén és lilára verte.

Pár nappal később mindkét játékos betalált a Camp Nou-ban, a BL-ben, így vertük 2-1-re a Barcát idegenben. Amúgy Gerrard kocsmai bunyós sztoriját is szeretem, vagy épp azt, ami a ‘90-es évek ultravagány pool-játékosairól, a Spice Boys-ról szól.

HR: 2020 akár egy csodás év is lehetne, a koronavírus azonban mindent megváltoztatott. Van olyan dolog, amit a futball globálisan tanulhat ebből az időszakból, vagy egyszerűen csak el kell felejteni az egészet, és bízni abban, hogy hamarosan véget ér ez az egész?

BD: Elsősorban az jut eszembe, hogy volt időm írni. A viccet félretéve, a kirobbanó koronavírus-járvány elsősorban arra tanított meg, mennyire törékeny mechanizmus az, amit ma posztmodern társadalomnak és gazdaságnak hívunk.

Mennyire hajszálon, apró – szó szerint atomnyi, mikroszkóppal látható dolgokon – múlik több millió ember biztonsága, megélhetése.

A futball is nagyon megszenvedte, fájdalmas edzőmeccs hangulata van minden találkozónak, pedig ez a játék szurkolók nélkül egyébként pont semmit sem ér.

Olyan abszurd dolgok történnek, mint amikor a Napoli nem állt ki a Juve ellen, vagy hogy játékosok egymást fertőzik meg a válogatott szünetben. Ha csak a brutális sérüléshullám által sújtott Liverpoolra gondolunk, lefogadom, hogy a sérülések nagy része a járvány miatt átírt naptár és a megnövekedett terhelés miatt van. Szörnyű, persze.

HR: Több érdekes projekt is zajlik jelenleg az angol labdarúgásban. Személy szerint például rendkívül izgalmasnak találom, hogy José Mourinhonak végül sikerül-e sikerre vinnie a Tottenhamet, de itt van Brendan Rodgers és a Leicester, vagy Nuno és a portugál különítmény is. Bizonyára a sort lehetne még folytatni, és szándékosan nem a „legnagyobbakat” említettem, de véleményed szerint, ha erre van esély, hogy alakulhat át az angol labdarúgás a következő 2-3 évben?

BD: Ha valakinek nem tudok szorítani, az José Mourinho. Hiába ismerem el, hogy nagy edző, és végtelen akaratereje van, aminek köszönheti, ahová jutott, valahogy az arroganciája mindig elhomályosítja mindezt a szememben.

Ráadásul ezt azért az elmúlt években csúcsra járatta, a biztosíték valahol ott vágódott ki nálam, amikor izzadtságszagúan kezdte el bizonygatni, hogy neki mekkora tisztelet járna a három bajnoki címéért.

Akit inkább kísérek támogató figyelemmel, az Rodgers és a Rókák.

Az tényleg izgalmas, hogy miként tartja szintén és fejleszti újra magát a klub, ugyanazzal a stratégiával. Ők a bizonyíték (persze, a Liverpool mellett a másik), hogy kevesebb pénzből, jó stratégiával és annak precíz végrehajtásával hosszú távon is lehet sikereket elérni a nagykutyák között.

Ja, és ne felejtsük el, ez az a klub, melynek a tulajdonosa - és a sikerük egyik legfontosabb indikátora - meghalt egy helikopterbalesetben.

Egyébként a fent említett emberekről és történetükről mind írok a könyvben.

A kérdésre visszatérve, én úgy remélem, és azt is gondolom, hogy a Liverpool most pár évig uralni fogja a mezőnyt, még akkor is, ha lesznek hullámvölgyei. Guardiola hosszabbítása és egy esetleges újabb Manchesterbe küldött, repülőnyi pénzküldemény, illetve Lampard munkája a Chelsea-nél talán változtathat ezen.

HR: Végül, de nem utolsó sorban, Liverpool. Jürgen Klopp és stábja igyekezett a lehető legjobban gondozni a keretet, és bár az idei évben egy történelmi vereség becsúszott, összességében elégedettek lehetünk. Viszont a siker amilyen könnyen jött, úgy el is illanhat. Mire kell rendkívüli módon figyelnünk ahhoz, hogy a Liverpool mondjuk 3-4 év múlva is a világelit része lehessen, és Európa szerte rettegjék a nevét az ellenfelek?

BD: Remélem olvassa Klopp is ezt a cikket, mert most jól megmondom. (Nem).

Nehéz innen Magyarországról, gyakorlatilag nulla ismerettel, háttérinformációval okosat mondani, talán ezért is nem én ülök a német (vagy akármelyik másik stábtag) helyén.

Ha mégis mondani kell valamit, akkor azt mondanám, hogy konzisztensen ragaszkodjon a klub az eddigi bevált, működő stratégiához.

Valahogy 10 év alatt sikerült építeni egy rendkívül gyenge kerettel rendelkező, csődközeli csapatból egy PL- és BL-győztest.

Mindezt hitelek és gigabefektetések nélkül - átgondolt stratégiával, áldozatos munkával.

A koronavírus-járvány bebizonyította, hogy hetek alatt az egész világfutball megváltozhat, ilyen időkben könnyű pánikból, hirtelen dönteni, az ilyen döntések pedig általában rosszul végződnek.

Maradjon minden ugyanúgy, ahogy eddig működött: nem kellenek sztárjátékosok, fejlődjünk a taktika, a játékosmegfigyelés és -kiválasztás terén, hozzunk okos pénzügyi döntéseket, neveljünk sztárokat, fejlődjön a brand és a merchandising. Legyen jó csapatösszhang és hangulat, a játékosok bízzanak egymásban és a klubban.

Inkább legyen 20 Milnerünk és Firminónk, mint 5 Pogbánk és Mbappénk.

Amennyiben kedvet kaptatok a könyvhöz, jó hírünk van, ugyanis a hétvége során vasárnap éjfélig 40%-os kedvezménnyel tudjátok megvásárolni ide kattintva, de ha most nincs rá lehetőségetek, akkor se búsuljatok, hiszen minden bizonnyal a karácsony közeledtével számíthatunk leárazásra, és ahogy már jeleztük nektek, nálunk megnyerhető lesz a könyv néhány játék során!