A vasárnap esti szenvedős Fulham elleni döntetlen után egy új, sokkal nehezebb feladat vár az eléggé megtépázott csapatunkra. Holnap este a velünk együtt holtversenyben a bajnokságot vezető Tottenham Hotspur látogat az Anfieldre.
José Mourinho bő egy éve vette át a stafétát Mauricio Pochettinotól és sikeresen kivezette a Spurst a tablázat második feléből egészen az EL szereplést érő 6. helyig. Hogy Mourinho érkezése jelentette-e az instant sikert az nem egyértelmű. Az már sokkal inkább, hogy amíg a kötelező győzelmeket rendre sikerrel abszolválták, addig a TOP6 ellen már egészen változatos eredmények születtek. Nagy fegyvertény volt Guardiola City-jét legyőzni, de ezt szinte azonnal követte Lampard Chelsea-jétől egy kiábrándító vereség. Ennek az idénynek egy erősebb kerettel, lényegi távozó nélkül sokkal nagyobb reményekkel indultak neki. Ezek a remények pedig a bajnokság harmadánál kezdenek erősen valósággá válni, amihez nagyban hozzájárul a City és az Arsenal legyőzése, és a Manchester United leigázása. Mindössze egy vereséget szenvedtek el, még a nyitófordulóban az Evertontól, azóta viszont 11 meccset hoztak le vereség nélkül.
Még Mourinho számára is meglepő a Spurs jó szereplése
Az utóbbi években, ha szóba kerül a Tottenham, szinte mindenki kapásból Harry Kane-nel köti össze a klubot, és ezek az emberek nem is alaptalanul teszik ezt meg. Az angol válogatott támadója évek óta konstans jó szerepléssel húzza a Tottenham szekerét. Kane szinte majdnem minden szezonban instant várományosa a Premier League aranycipőjéért, amit egyébként kétszer meg is nyert. A tavalyi idényt 18 góllal és 2 gólpasszal zárta, míg a jelenleg futó szezonban szinte kirobbant a rajtgépből, 9 gólt és 10 gólpasszt jegyez, ami a Spurs idei sikerének a abszolút a kulcsa. Mint ahogy Kane mellett évről évre egy jobb teljesítményt hozó Heung -min Son. A dél koreai szélső évről évre építette fel magát, amivel mostanra a PL egyik meghatározó játékosává vált. Son tavaly 11-11 góllal és gólpasszal segítette Európába a Spurst, míg idén csavart egyet a tempón és 10 gólt és 4 gólpasszt jegyezve bejelentkezett az Év játékosa díjra. A Kane-Son páros legjobb teljesítménye a második fordulóban volt esedékes, ahol Son 4 gólt szerzett Kane gólpasszaiból, míg a csatár saját maga is vállalt egyet a Soton 5-2-s legyőzéséből. Mourinho érkezésének van vesztese is, aki nem más, mint Dele Alli. A még mindig csak 24 éves középpályás az előző idényben még 25 mérkőzésen kapott lehetőséget, addig idén összesen csak háromszor léphetett pályára mindössze 71 percért. A kevés játéklehetőség miatt frusztrált Allinak a PSG nyújthat mentőövet, ugyanis a párizsi alakulat szívesen látná soraiban az angolt.
Son és Kane kiválóan inspirálja egymást
A két klub a mögöttünk hagyott idényben csak a bajnokságban találkozott egymással és mindkétszer a Liverpool hagyta el győztesen a játékteret. Az első összecsapásra az Anfielden került sor, ahol a Tottenham már az első percben megszerezte a vezetést. Son húzott a balszélről befelé és jó 20 méterről leadott lövésébe Lovren fejelt bele, ami kapufán csattant, a kipattanó labda pedig pont Kane elé érkezett, aki senkitől sem zavartatva fejelt a kapuba. A gól alaposan felrázta a mieinket, akik egymás után dolgozták ki a helyzeteket, de Gazzaniga minden lövést nagyobbnál nagyobb bravúrral hárított. A második félidőben aztán megint a Spurs előtt adódott a gólszerzés lehetősége, de Son aki már Alissonon is túljutott csak a felső kapufát találta el. Ezt követően azonban ismét a Pool kezdeményezett és az 53. percben Henderson váltotta gólra Fabinho labdáját, igaz a szerencse is kellett ahhoz, hogy a kapitányunk elé pattanjon a labda. Az egyenlítés még több erőt adott Salahéknak, akik a 75. percben meg is fordították az eredményt. Salah talált be 11-esből, amit Mané buktatásáért ítélt meg Anthony Taylor. Ezzel pedig el is dőlt a 3 pont sorsa.
Hendo és Salah megfordították a mérkőzést
A második összecsapásra januárban került sor Londonban, a csapatok pedig ott folytatták, ahol októberben abbahagyták. A Liverpoolt játszott fölényben, de Gazzaniga állta a sarat. Ezen a mérkőzésen azonban jóval hamarabb gólt szerzett csapatunk, Firmino révén már a 37. percben megszereztük a vezetést, miután Salah labdáját Tanganga mellett a hosszúba lőtte. A folytatásban mindkét csapatnak volt esélye gólt szerezni, de a kapusok már nem hibáztak, illetve a Tottenham játékosainak a legnagyobb helyzetekben sem sikerült eltalálni a kaput.
Londonban Firmino és Alisson volt a győzelem kulcsa
Jürgen Klopp feje felett egyre csak gyülekeznek a sötét fellegek, ugyanis a Fulham Matip is újra feliratkozott a sérültek hosszas listájára. További rossz hír, hogy a Midtjylland ellen Jota és Tsimikas is sérülést szenvedett és mindketten közel két hónapos kihagyásra számíthatnak. Matipot pedig Rhys Williams vagy Nate Phillips helyettesítheti. Az LFC várható kezdője: Alisson - TAA - Fabinho - R. Williams - Robertson - Henderson - Wijnaldum - Jones - Salah - Firmino - Mané
A Tottenham sokkal jobban áll, náluk csak Erik Lamela nem áll José Mourinho rendelkezésére. Míg a betegség miatt a Palace elleni meccset kihagyó Gareth Bale minden bizonnyal visszatér. A Spurs várható kezdője: Lloris - Aurier - Alderweireld - Dier - Reguilon - Sissoko - Höjbjerg - Bergwijn - Ndombele - Son - Kane
A Liverpool az utóbbi években uralta ezt a párosítást, a két csapat utolsó öt találkozóját egyaránt győzelemmel zárta, beleértve a tavaly BL döntőt is. Mourinho nagy nyomást fog helyezni a védelemre, hiszen ez az egyetlen esélyük, hogy ponttal/pontokkal távozzanak az Anfieldről. Míg a mieinknek ismét nagy segítséget fog jelenti a 12. játékos a lelátókról.
