Optimistán vághattunk neki a mérkőzésnek, mégis ha az ember fia Liverpool szurkoló, az átlagosnál is óvatosabban kezeli a kérdést. A magam részéről természetesen azonban győzelmet vártam, személy szerint úgy gondoltam, hogy egy a hét közben is látott magabiztos sikerre van szükségünk ahhoz, hogy a céljaink felé vezető úton újabb lépéssel kerüljünk előrébb a még mindig teljesen kiegyenlített élmezőnyhöz.

Dávid és Góliát harca várt ránk

A kezdőre pillantva azonnal mosolyra húzódhatott a szánk, hiszen az utóbbi időben – andalúziai kisiklását leszámítva – remek teljesítményt nyújtó Moreno helyett Robertson kapott lehetőséget a pincéből kieresztve. A védelem másik szélén két fiatal tehetségünk közül ezúttal Alexandor Arnold került a csapatba. A „fekete gyémánt” – ahogyan hazájában becézik – a kispadon pihenve fejben talán már sorsdöntő bajnokok ligája meccsünkkel kapcsolatban álmodozott egy csoportelsőséget jelentő találatról, mely épp a nevéhez fűződik.  Coutinho és Salah is ismét kombinálhatta a brazil szamba fülledt táncát az afrikai expressz szélsebes lüktetésével, középen pedig Bobby reménykedett ezeknek a jótékony hatásaiban olyan szavakat kiáltva gyermeki lelkesedéssel futkorászva, mint a gegen, meg a pressing.
 

A Fiú a pincéből. Szeptember 19-én kezdett utoljára a nyáron 10 millió fontért szerződtetett skót ifjú, Robertson.

A negyedik percben rögtön jött is az első helyzetünk, Salah csapott le egy védőről lepattanó labdára, szélről érkező lövését azonban a kapus hárította. Egy percet kellett várni arra a szögletre, ami Firmino fejére érkezett, a labda pedig onnan a kapu fölé. Aztán a hatodikban Trent merészkedett előre, szélről kínálta meg egy beadással Firminot, aki fejelt is, csak épp a labda akadt el egy őt zavaró védőben. 16. percet kellett várni az első Brighton helyzetre, egy oldalról begurított labdát sikerült sután a kapu felé lőnie a hazaiaknak.

Can nem csak a csapat első gólját fejelte, de a bajnokságban is első alkalommal volt eredményes a szezonban.

Fél óra telt el a mérkőzésből, Coutinho a jobb oldalról adott be szögletet, Can pedig két játékos között is a kapu felső részébe bólintotta a labdát. A kapusnak már csak arra maradt ideje, hogy tehetetlenül széttárja karjait, hogy aztán egy perccel később egy klasszikus kontratámadás végén immáron a földre huppanva tudatosíthassa magában az előadást néhány centiről csodáló védői gyűrűjében: Brigthon nulla, Liverpool kettő.Nem sokkal tőlük távolabb a mintaszerű befejezést követően Bobby perdült táncra, a köznyugalom megóvása, és egy a Klopptól félidőben kiosztott tasli elkerülése érdekében a mezét is igyekezett magán tartani. Hat lövésünkből három kaput talált, két gólt szereztünk. Mignoletnek túl sok dolga nem akadt az első félidőben.

150. alkalommal védte kapunkat a képen látható fiatalember. 

Nem úgy a második félidő elején. A „változatosság kedvéért” ismét szélről jött a beadás a Brighton részéről, portásunk azonban remek mozdulattal óvta meg csapatunkat a góltól a közeli lövést követően. Az ebből a védésből induló kontratámadás végén Salah csak Saladht, hogy igazi porondmester legyen megint bohócot csinált a védelemből, a rohamléptekben vágtázó Bobby pedig elegánsan kérte meg a bal felső sarokba pihenő pókokat a távozásra, amikor megkapta a lasztit.

Salah tündöklése mellett könnyű lenne elsiklani afelett, hogy Firmino is szorgosan lövi a gólokat. A bajnokságban öt, a Bajnokok Ligájában hat találat fűződik a nevéhez.

A mozgalmasan induló második félidő első öt percébe még az is belefért, hogy egy teljesen érthetetlennek tűnő tizenegyest kapjon a Brighton, a spanyol bajnokságban dolgozó kollégák is megirigyelték volna Graham Scott döntését. Bár Mignolet remekül érezte az irányt, ezúttal nem sikerült hárítania, így ismét kétgólosra fogyott az előnyünk. Ahogy csordogált a mérkőzés előre, 1-1 helyzet akadt mindkét oldalon, de érezhető volt, hogy ezt már illene megnyernie a srácoknak. Az utolsó öt percre aztán kicsit megráztuk magunkat ismét, és a gólpasszal már jelentkező, ám góllal még adós kicsi varázsló maradt hű nem csak nevéhez, hanem az egykori labdazsonglőrhöz és honfitársához Ronaldinhohoz. Hogy a góllal neki tisztelgett-e, vagy csupán csibészségből lőtte-e így jó kérdés, az azonban biztos, hogy a sorfal alatt ellőtt szabadrúgása mindenkit meglepve landolt a kapuban.


Egy művészt gyakran...

...csak egy másik művész tud igazán értékelni.

Ritkán fordul elő egy csapat életében, hogy kétszer is perceken belül szerez két gólt, de tény, ami tény, a 89. percben már újabb támadás robogott a darabjaira hullott hazaiak kapuja felé, Coutinho lövését követően pedig nem neki, hanem Dunknak sikerült dupláznia. Igaz erről talán szívesen lemondott volna, hisz egy hét leforgása alatt balszerencsés módon második öngólját hozta össze, az ezen a napon amúgy sem túl meggyőzően teljesítő védő. Brighton egy, Liverpool öt.
 

Az arcod, amikor meglátod a csapatod az első négyben ismét.

Magabiztos győzelemmel térhetünk haza Liverpoolba, ha pedig az utóbbi öt bajnokinkat vesszük szemügyre, akkor nem csak egy veretlen szériát láthatunk négy győzelemmel és egy döntetlennel, hanem a gólarányunk is a példás irányba mutat a mindössze három kapott, és 16 lőtt góllal. A kemény és hatékony munkának eredménye a tabellán is kezd látszani, immáron a „Wenger kupa” fülét szorongatva a negyedik helyen várhatjuk a folytatást, mindösszesen három pontra a harmadik, hattal a második helyezettek mögött. Legközelebb bajnoki meccsen az év egyik legfontosabb mérkőzése következik „Liverpool 20. legjobb csapata” ellen egy városi rangadó keretein belül hazai pályán, a télapó zsákjában pedig reméljük december hatodikán nem csak piros alma és mogyoró, hanem egy csoportelsőséggel egybekötött továbbjutás is lesz csapatunkat illetően.