Megcsináltuk.
3-0-ra kentük el lehengerlő focival Európa legjobb csapatát egy elképesztő Európai estén.
A mérkőzés igazából körülbelül 3-4 órával a sípszó előtt kezdődött el, amikor Liverpool szurkolók nagy része az Anfield Road környéken helyezkedő “Twelfth Man”, “The Albert” és “Arkles” nevű kocsmákban gyülekeztek össze ’taktikázni’...
Az egyértelmű volt, hogy a City játékosok érkezését valószínűleg nem meleg kakaóval és sajttortával fogják vendégül látni a helyiek, de néhányan ezt kissé félreértettek amikor fémtárgyakkal dobálták meg a vendégcsapat vadonat új csapatbuszát a vörös füst közepette.
Nekem úgy tűnt, hogy Pep Guardiola nem tűnt teljesen boldognak az események következtében, miután a mérkőzés előtti interjújában kissé durcásan ráncolta a homlokát.
Utólag mindez a javunkra szolgált annak ellenére, hogy én nem támogatom az ilyen viselkedés módot – szégyelljék magukat, akik túlzásba vitték ezt a rivalizálást.
A meccs első néhány perceben mindkét csapat izgulósan játszott sok hibával, bár nekem úgy tűnt, hogy a City játékosok viszonylag jól kezelték közel 40 ezer szurkoló folyamatos fütyülését az első 5-10 percben.
Sané veszélyesen mozgott, de egy kontratámadás végén megszereztük a hőn áhított vezetést Mo Salah révén a 12. percben.
Milner ugratta ki az egyiptomi zsenit a leshatáron, aki rávezette Kyle Walkerre, majd Firminót indította, aki a védők között tört be a tizenhatoson belülre.
Bobby kis szerencsével visszatette a bal lábára, és bár a lövését Ederson meg hárítani tudta, a lepattanó után a brazil visszatámadta a szerencsétlenkedő Walkert, Mo Salahhoz tette, aki hidegvérrel vágta be ballal. 1-0.
A BT Sport stúdiójában Stevie Gerrard, Frank Lampard és Rio Ferdinand arról beszélt, hogy a gólunknál a legnagyobb hibát az előbb említett Walker követte el a szituáció legelején (aki egyébkent véleményem szerint normálisan a világ legjobb jobb védője).
Megpróbálta lesre állítani Salaht (aki talán egy hangyányit talán előrébb is volt), de az egész elkerülhető lett volna a City szemszögéből, ha Walker egyszerűen visszafutott volna villámgyors sebességét kihasználva.
7 perccel később jött a második, amikor Milner villantott meg egy Sunday League jellegű kőkemény szerelést az ellenfél térfélen, ami elemi erővel szállt Oxlade-Chamberlain irányába.
Az angol középpályásunk egy Andres Iniestát idéző első érintés után tolta meg külsővel a lövést előkészítve, a végén pedig tökéletes technikával szakította szét a kapu jobb oldalát.
Edersonnak esélye sem volt, az egész megmozdulás tele volt sebességgel, akarattal és minőséggel, nagyon Steven Gerrardra ütött – bárki emlékszik meg a Man Utd elleni bombára 2001-ből?
“The Ox, from outside the box” -
De még ekkor sem álltunk meg.
A City teljesen összeesett, mi pedig a 30. percben egy harmadik parádés gólnak örvendezhettünk.
Firmino újra egy lecsorgó labdát szerzett az ellenfél térfelén, szokás szerint kitette a jobb szélre Mo Salahnak, hátha lesz belőle valami.
Lett.
Az egyiptomi király megpróbálta ballal betekerni a hosszúba, viszont a lövését blokkolták.
Szerencsere ez újra visszapattant hozzá és az ezt követő mérnöki pontosságú beadására Klopp és Mané egyszerre bólintott, az utóbbi ezzel növelve az előnyünket 3-0-ra.
A gólban nekem az volt furcsa, hogy Salaht senki sem gátolta a beadásban, mindez leginkább a spanyol Laporte hibájának tudható be véleményem szerint.
A City bal védője Salaht a jobb helyett az életveszélyes bal lába felé terelte, számomra érthetetlen módon.
Már U11-es szinten a BLSZ 3. csoportjában is azt tanítják, hogy a szélsőt mindig az alapvonal felé tereld, főleg akkor, ha ez a gyengébbik lábára esne.
Ha Salah megpróbál befelé cselezni akkor simán a tied labda (vagy legalább is jó esélyed van blokkolni egy lövést/beadást), ha pedig az alapvonal fele viszi akkor a beadást az egyetlen opciója (Salah esetében ez pedig a sokkal gyengébbik jobb lábával kellett volna végrehajtani).
A szünetben 3-0, extázis.
Azon gondolkodtam, hogy a két edző vajon mit mondhat a játékosainak egy ilyen állasnál (kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek, ezeket a kommentekben bátran ki lehet fejteni).
Nekem az a tippem, hogy Guardiola megpróbálta megnyugtatni a “Cityzen” -eket és arra emlékeztetni őket, hogy mindig vannak jobb és gyengébb periódusok egy meccsben és türelemmel játsszák a játékukat.
Ezzel ellentétben Klopp nem hiszem, hogy túl sokat akart volna változtatni, esetleg egy “csak így tovább” vagy egy “0-0” hangozhatott el az öltözőben.
A második félidőben a mérkőzés természetéből eredően a City birtokolta a labda 2/3-át, mi pedig kontratámadásokkal operáltunk.
Sterling behozatalának nagyon örültem, mert mindig gyenge ellenünk, és a KOP évről-évre képes kitalálni eszméletlenül proletár nótákat a City jobbszélsőjének kifigurázására.
Ha jól hallottam ma este Sterling ügynöke kapta meg a magáét, bár sajnos ezt ebben a cikkben idézni nekem nem lenne szabad.
A második játékrészben a Citynek volt egy lesgólja (centiken múlott) és néhány fél-helyzete főleg Sané révén, de Kariusnak nem igazán volt dolga.
Én a 2009-és Carragher-Agger éra óta nem láttam olyan jól és szervezetten védekezni a csapatunkat, mint a tegnap esti második félidőben, különösen TAA volt kiemelkedő, akiről szerintem meg sokat fogok írni a játékosértékelőben.
Előre annyit, hogy a 19 éves jobb hátvédünk annyira kemény volt, hogy Leroy Sané – akit sokan Mbappe mögött a világ második legjobb fiatal focistájának neveznek – a meccs utolsó 20 percére átment a másik oldalra Guardiola utasításai ellenére.
Amikor a sorsolásnál a Cityt húztuk, többen csalódottak voltak, hogy nem kaptunk valaki külföldi gigászt.
Az igazság az, hogy egy Barca/Real/Bayern elleni meccset ki kell érdemelni, és ha a fiúk hasonlóan teljesítenek jövő kedden, akkor nehéz lenne elképzelni, hogy ne játszanánk BL elődöntőt ezen 3 csapat valamelyike ellen. Így legyen.
Bendegúz voltam. #YNWA
