Az első 20 percben ötlettelenül próbáltunk magas labdákat ívelgetni a 170 cm magas Salah kupakjára, ezt követően viszont Shaqiri személyében megérkezett a különbség, azaz ’the difference’.

A svájci törpe magasan az első félidő legjobbja volt, és annak ellenére, hogy a második félidőben az egész csapat felszabadulva kezdett focizni magas színvonalon, én még így is Big Shaq-nak adnám a ’Hunfield Road Man of the Match’ titulust.

A ’This Is Anfield’ nevű konkurencia az új ’Fab Four’-nak nevezte a Bobby-Mo-Sadio-Shaq támadó négyest, ami csak bővíti Klopp taktikai opcióit.

Játékosértékelő:

Alisson                              N/A

Trent                                 7/10

Zsoé                                  9/10

VVD                                  9/10

András Róbert                 8.5/10

Gini                                    8/10

Fab                                    7.8/10

Shaqiri                              9.1/10

Bobby                               8/10

Mané                                7.8/10

Mo                                     8.5/10

Portero:

Ha már Becker úr eldöntötte, hogy nem fog hátul cselezgetni, a heti adrenalinbombát abból próbálja megszerezni mostanában, hogy teljesen indokolatlanul – de elegánsan – játszik mélységi passzokat az adott CDM-nek a saját tizenhatosunkon belül.

Ezen a 2 passzon kívül pedig, ha jól emlékszem nem ért labdához.

Mezőnyjátékosok:

Trentnek volt néhány zseniális mélységi passza külsővel, András Róbert pedig egy mesterhármast is rúghatott volna az első félidőben, ha nem lett volna túlságosan is önzetlen kétszer, illetve, ha kicsit állít a rüsztjén annál a lecsúszott lövésnél.

Zsoé Gomez már akkora király, hogy a KOP újabb pöpec nótával állt elő a tiszteletére, azaz „Ain’t nobody, like Joe Gomez. Makes me happy, makes me feel this waay…”!

Ugye senkit sem kell emlékeztetném arról, ahogy egy 30 méteres sprintben 15 métert vert az ellenfélre (helyből), és utána még a bedobást is kiharcolta…

(3:51-től érdemes nézni)

Nekem tetszik ez a nóta, talán be is fér az 5 kedvenc KOP dallamom közé a mindent felülmúló „töttöttörörörö Gini Wijnaldum”, az egyszerű (de szórakoztató) „Oh Mané Mané”, a szellemes „Merry Christmas Everton” és a klasszikus „Mo Salah running down the wing” közé valahova.

(Mondjuk nehéz ez, mert közben ott van a legendás „Allez allez allez”, a mindennél angolosabb „Bobby Firmino” és ugye a „Fields of Anfield Road… Steve Highway on the wing” című nóta, aminek meg 5 lyricsezés óta sem emlékszem a felére.)

A védelem közepén Anglia új Rio Ferdinandja mellett pedig Van Dijk csapatkapitányként a szokásos világklasszis vadállat teljesítményt hozta, ahogy azt a világ 1., 2., vagy 3. legjobb belső védőjétől illik.

De jó érzés leírni ezt a mondatot.

(Főleg miután évek óta Sakho részeges mozgáskordinációjáról, Lovren bicskanyitogató eladott labdáiról és Alberto Moreno kritikán aluli futballtudásáról kellett pötyögni…)

A 4-2-3-1-és taktikai hadrend kulcseleme, hogy a két belső középpályás megbízhatóan és labdabiztosan robotolja végig a mérkőzést, amit Gini 90 percen keresztül tökéletesen hajtott végre és szerintem teljesen véletlenül a csapat legjobb védekező középpályása lett belőle.

 Ami Fabinho urat illeti, a brazil favágó (és/vagy Regista?) pedig az első 10-15 perc tétova labdavesztései után rendesen feljavult és egészen férfias statisztikával fejezte be a mérkőzést.

Big Shaq MOTM, Firmino még a szokottnál is mélyebbre lépett vissza szervezni, Manénak pedig nagyon jól jött a gól (főleg a kihagyott tizi után) …

Mondjuk szerintünk Sadio tizije sokkal jobb volt, mint amit Mo korábban értékesített, dehát így megy ez.

Amúgy nagyon tetszett, ahogy Salah és Mane az első 20 perc után felszabadulva, grundfocit idézve kezdtek egyérintőzni Bobbyval karöltve, szerintem ilyenkor játszunk a legmenőbben.

Összességében nagyon örülünk, tökéletes időben jött ez a győzelem, mert már többen kezdtünk aggódni az elmúlt hetek gyengébb támadójátéka, és a gólok hiánya miatt.

A PSG közben az utolsó percben mentett pontot a Nápoly ellen, amiről még mindig nem döntöttem el, hogy jó-e nekünk vagy sem.

Reálisan nézve a dolgokat, a következő fordulóban érdemes lenne megint elverni a Belgrádot, utána pedig, ha nem kapunk ki a Nápoly ellen otthon akkor jók vagyunk.

Összességében a Nápoly erősebb, mint amire számítottam, a PSG pedig gyengébb, amitől most elég kiegyenlített lett a csoport, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy mi vagyunk a favoritok az első helyre.

Kíváncsian várom, hogy mire lesz képes a PSG Nápolyban, mert az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy ha valaki egy kicsit jobb az átlagnál akkor Tuchel csapata bőven verhető.

Ha ott kikap a Párizs, mi pedig kitömjük a Belgrádot, akkor mi 9, a Nápoly 8, a PSG pedig 4 ponttal állna, és akkor nekik muszáj lenne minket megverni a Stade de Francban.

Izgi lesz ennek a vége, ugyanis már most biztos, hogy az utolsó meccsnek lesz valami tétje az Anfielden a Nápoly ellen.

Élvezzük ezeket az időket.

A Bendegúz voltam.