A három null csalóka, jóval nehezebb volt megnyerni ezt a meccset, mint amit a végeredmény sugall.

Az első félidőben elején a hazaiak voltak aktívabbak: Először Deulofeu rúgott egy lesgólt, majd rontott el egy helyzetet Alisson hibája után.

A félidő végére összeszedtük magunkat és Salah révén veszélyeztettünk egy ügyes szögletvariáció folytán, mielőtt Mane próbált látványos gólt lőni fél-ollóból.

A szünetben 0-0.

A második játékrészben kijött a két csapat közötti minőségbeli különbség, ami egy óra játék után már az eredményjelzőn is meglátszódott. Firmino adott nagy labdát a bal szélen elviharzó Sadio Manénak, akinek a bepasszát Salah kötényből rúgta be Ben Fosternek.

Aztán a 70. perc magasságában érkezett az ügyintéző. A fiatal scouser 25-ről tekert tanárian a bal felsőbe egy szabadrúgást, mindenki imádta.

Az ’i’-re Bobby tette fel a pontot miután Robertson ment nagyot bal szellőben, a keresztezését Mane pont Foster kezei közé rúgta erőből, a kipattanót pedig Firmino fejeli be. 3-0, vége.

Játékosértékelő:

Alisson                7/10

Trent                   8/10

Lovren                7/10

VVD                     8/10

Robert                9/10

Gini                      8/10

Hendo                 5/10

Shaqiri                8/10

Bobby                 7/10

Mane                  6.5/10

Mo                       7/10

Gyengék voltunk az első félidőben, semmi átütőerőt nem vittünk a játékba.

Alisson majdnem ajándékozott egy gólt a hazaiaknak a 20. perc környékén amikor bepasszolta gyengén középre Bobbynak csínybe. Hála Istennek Deulofeu nem büntetett.

Ezt a 38. percben javította amikor nagyot védett Pereyra bal külsős lövésénél.

(Amúgy a múltkor már láttam Pereyrát bal küllővel nagy gólt rúgni… elég fura technika, jobb lábas focisták ritkán használják a bal lábuk külső oldalát bármilyen célra, de a Watford játékosa láthatóan jól elsajátította ezt a dolgot.)

Trent az átlagosnál keményebb volt védekezésben és meg a beadásai sem voltak olyan gyengék, mint az elmúlt 10-12 meccsen. Bár ezek a nüanszok nem számítanak semmit amikor a 73. percben egy irdatlan nagy szabadrúgásgólt lő 25-rol a sorfal felett.

András Róbert szokás szerint a meccs embere.

Kiválóan jelezte az egyik országos baratom, hogy már-már Szalai Ádámot idézte, ahogy nagyon rosszul és hosszan tolja meg a labdát a harmadik gól előtt, de aztán nagy küzdéssel mégis megoldja a helyzetet.

Ezen kívül a legtöbb támadás rajta ment keresztül, ami azért is érdekes, mert egyrészt ugye bal védőt játszik, másrészt pedig azért ő nem az a Marcelo szerű kreatív mágus, aki csak a véletlen folytán lett balbunkó.

Lovren elpasszolgatott hátul, amúgy nem láttam, hogy hibázott volna.

Volt egy jelenet az első félidőben, amikor rutinosan beijesztett Deulofeunak, mielőtt a spanyol szélső megpróbált légstoppal lekezelni egy ívelést, amitől kicsit meg is ilyedt a Watford játékosa, Lovren pedig simán elvitte a labdát. Az tetszett.

VVD tudjuk milyen volt.

Gininek akadt néhány férfias megindulása, de sokszor eltűnt / beleszürkült a meccsbe Hendoval egyetemben, akinek a piros lapján kívül sok számottevő megmozdulására nem emlékszem.

A támadó kvartettből Shaqiri volt a legélénkebb (megint), főleg az első félidőben.

Elsőre úgy tűnhet, hogy Salahnak alapvetően nem fekszik ez a direkt csatár, azaz #9 szerepkör, de a gólérzékenysége és kiváló helyezkedése miatt mindig sok helyzetbe kerül.

A 4-2-3-1 Bobbynak se az igazi, de ő meg a 26 éves Steven Gerrardhoz hasonlóan képes kihozni a csapattársaiból a maximumot, anélkül, hogy kiabálna, vagy hogy kiemelkedően jól játszana (bár utóbbi nem feltétlenül fordult elő gyakran Pistivel).

Mane próbálkozott, küzdött, és annak ellenére, hogy a gól nem jött össze neki, oroszlánrészt vállalt az első és harmadik gólunkban, szóval well done Sadio.