Valami igazán különleges dolgot kéne írnom, olyasmit, amit még nem írtam le nektek, nem mondtam el a szerkesztőtársaimnak, és ha ott állnék most mind a 2000 ember előtt, akik kedvelitek az oldalunkat, elég hülyén érezném magam, mert nem is igazán nekem kéne.  Sőt, ha elakarnék követni egy gyermeteg hibát, akár azt is mondhatnám, ez a 2000 ember nem olyan sok, lévén egy általam egészen nagyra becsült hölgy nemrégiben köszöntötte a 20000. követőjét, és számos oldal még ennél is többel rendelkezik. Mégis, itt ülök a monitor előtt, kimondom magamban ezt a 2000-es számot, és az első szó, ami eszembe jut az egy határozott váó, majd tapsolni kezdek nektek, miattatok.

Többször leírtam már mennyire akartuk ezt az oldalt, azt a mágikus éjszakát a deák téren, amikor eldöntöttük Vikkel, hogy fél év tervezgetés után indulhat a történet, valamint a délelőttöt az indítás estéjét követően a mágikus számmal követőinket illetően: 47! Teljesen őszintén ki tudtam volna menni az utcára, és mindenkinek elmondani a jó hírt, hiszen írjátok és mondjátok, negyvenheten voltunk már! Van egy jó, és egy rossz hírem. A rossz, hogy ha nem tudsz akár csak öt embernek így örülni, amiért hisz abban, amit csinálsz kezdetben, már azelőtt halott az egész, mielőtt igazán elindulhatna. A jó viszont, ha teljes izgatottság jár át ettől, és alig várod, hogy adhass valamit a szívedből ezeknek az embereknek, az egyik legfontosabb tényező adott a sikerhez. Mindig próbálok figyelni rá, hogy ne csapjak át egy Szabó Péter féle közhelygenerátorba tíz év személyiségfejlesztést követően sem, de aki embereknek szeretne bármilyen tartalmat gyártani, rendkívül fontos, hogy az első pillanattól a szívét is belerakja. Szív nélkül ugyanis nem lehet, úgy minden megtorpan. Ezért imádom ezt a negyvenhetes sztorit, az éjszakát a Deák Téren, és mindazokat, akik hittek bennünk, nem pedig hazudozni kezdtek rólunk.

A kezdetektől viszont nagyon sok minden történt, és napjainkban a Hunfield Road nem működhetne két elképesztően lényeges összetevő nélkül: Nélkületek, és a Szerkesztőség tagjainak hiányában. Minden egyes nap azon dolgozunk, hogy amit csinálunk egyre jobb, szenvedélyesebb, fanatikusabb legyen, és szolgáljon titeket reggeltől estig. Továbbra is egy szerencsés hülyegyereknek tartom magam, mert a „műhelyben” minden srác arra törekszik, hogy a legjobbját adja, és fejlődjön. Pontosan tudjuk, néha előfordulnak hibák, de épp azért adunk lehetőséget szinte bárkinek, aki szeretne valóban a csapatunk része lenni, mert ez az egész egy utazásról szól. Egy utazásról, ami nem tudjuk pontosan hova tart, mi lesz a vége, de mert magát az utat is maximálisan élvezzük, ez egyelőre nem is fontos. Szerintem Jürgen Klopp sem azt mondaná napjainkban a tavalyi megnyert Bajnokok Ligája cím kapcsán, hogy a kupa felemelésének pillanata volt a legélvezetesebb, hanem az út, ami oda vezetett több év kemény munkájával.

Szeretjük olvasni a kommenteket, amiket írtok nekünk, és örömmel tölt el minket, amikor sikerül egy kicsit jobbá tenni a napotokat. Véleményünk szerint remek közösségünk van online, többek között ezt is szerettük volna nektek megköszönni a decemberi játéksorozatunkkal. Mindig van egy út a fejünkben, ami mentén haladni szeretnénk, így idén például remek lenne néhány alkalommal találkozni veletek személyesen is, és közösen elkezdeni felépíteni valami olyasmit, amit az oldalra fellépve a virtuális térben már most is bárki láthat. Tudjuk, hogy részünkről ehhez szintén kemény munkára és elhivatottságra van szükség, de nem írnék ilyesmiről, ha nem érezném azt, képesek vagyunk rá veletek együtt. Addig is terveinkben szerepel számos újdonságot megmutatni nektek, a meglévőket kicsit magasabb szintre emelni, valamint szeptembertől egy hatalmas kaland veszi kezdetét egyikünk életében, ami természetesen az oldal életére is hatással lesz, de erről egyelőre csak ennyit.

Pontosan tudjuk azt is, hogy az oldal sikeres működésében a csapatnak is óriási érdemei vannak, lévén napjainkban egy Manchester United szurkolónak például sokkal nehezebb dolga van, ha lelkesítő tényezőt szeretne említeni, és egy AC Milan drukker sem feltétlen félig telinek látja jelenleg a poharat. Ahogy ezek a csapatok is jártak a csúcson, és mi is a pokol legmélyebb pontján, jól mutatja a futball szeszélyes változását, mellyel kapcsolatban idétlen dolog lenne azon gondolkodni, fontos-e veretlenül bajnoknak lenni, kudarcnak tekinthető-e, ha ez nem sikerül. A futball iránti áhítat közepette nekünk csupán élvezni kell minden pillanatát ennek az egésznek, tartson akármeddig is.

Mit mondhatnék a végén? Több hete jár az agyam, és most sem igazán tudom, jól írtam-e le mindent. Annyit szerettem volna csak mondani, hogy a szerkesztők miatt, és általatok ez egy kiváló oldal, ami immár 2000 kedvelővel rendelkezik, instagramon is túl vagyunk az 1000-en. Bizalmat kérünk a jövőbeni terveinkhez, hogy maradjatok velünk továbbra is, mi pedig azon leszünk, hogy idővel olyan élményeket okozzunk nektek, amiket az életetek végén legalább akkor örömmel idéztek fel, mint azt, hogy: „Corner…taken quickly… ORIGIIIIIIIII!”

Apropó még egy nagyon fontos dolog:

köszönjük nektek!

YNWA