Mostani bejegyzésünkben részletesebben bemutatjuk Nektek csapatunk új 21-esét, Kostantinos Tsimikast, aki a hét elején írt hozzánk alá, sajtóhírek szerint 11.75 millió fontért (plusz bónuszok) az Európa Ligából frissen búcsúzó, görög rekordbajnok Olympiakosz Pireusztól.

A görög média szerint otthon csak Kostasnak becézett (számunkra szimpatikusabb a Tsimi, mi így fogjuk becézgetni a blogon) balhátvéd  érkezése azt a Robertson mögötti űrt hivatott betölteni, ami bár skót aszisztgyárosunk elnyűhetetlen (november-december környékén folyamatosan sérülten kellett vállalnia  a játékot) tavalyi teljesítménye miatt eddig ugyan nem nagyhatott mély nyomott a nagyérdeműben, de a szakmai stáb minden bizonnyal helyesen érzékelte, hogy Robbot nem lehet minden szezonban csapágyasra hajtani.

Az előző idényben a Klopp által komolynak ítélt meccsek (bajnokság és BL) során Andy a mérkőzések 89%-án kezdett és több mint 4000 percet töltött a pályán, a maradék ütközeteken pedig a 34 éves, jobblábas, eredetileg belső középpályás (is) James Milner kellett, hogy helyettesítse. Millie egyrészt idén sem lesz már fiatalabb (bár állítólag idősebb se),  másrészt viszont ezeken a meccseken a baloldali támadójátékunk látványosan visszaesett, amikor pedig pl. az újrakezdés utáni első mérkőzésen ő is megsérült és Gomez húzódott a helyére, konkrétan meg is szűnt. Valószínűleg a vezetés is úgy látta, hogy nincs mese, feltétlenül szükség van egy gyors, ballábas, támadó szellemű, futtából is pontosan beadni tudó, viszonylag még fiatal és fejlődőképes balhátvédre, aki persze egyrészt belefér az idén nem túl vaskos büdzsésbe, mind ezek közben pedig nem csak hogy elfogadja, hanem megtiszteltetésnek is érzi, ha Robertson helyettese lehet rotációban, illetve a hazai kupamérkőzéseken.

És akkor a rövid felvezetés után ezen a ponton lép színre a görög fiatalember, akire papíron a felső jelzők mindegyike illik, papíron hiszen szerkesztőségünk tagjai is őszintén be kell, hogy ismerjék, hogy egy-egy elkapott BL- vagy EL-mérkőzésen túl mi is a azon Liverpool szurkolók veretes táborát erősítjük, akik korábban nem követtük szoros figyelemmel a játékos pályafutását. Magyarul pár héttel ezelőttig lővésünk sem volt róla, hogy ki lehet ez a görög félisten, aki az elmúlt években az európai szinten középcsapatnak számító Olympiakosz mellett olyan  alakulatoknál pallérozódott kölcsönben, mint a holland Willem II vagy a dán Esjberg.

Persze félre ne értsétek, ezek nem a csalódottság  cinikus hangjai, hiszen okosabbak és rutinosabbak vagyunk mi már annál, vakon hiszünk Klopp és a Michael Edwards sportigazgató zsenijében és biztosak vagyunk benne, hogy Tsimi nálunk is mitológiai hőssé fog válni. Ettől még persze érdemes egy kicsit a srác statisztikai mutatói mögé néznünk, hogy amennyire csak lehet átfogó képet kaphassunk, hogy ki ő és mire is számíthatunk tőle. Eredettörténet.

Az thesszaloniki születésű Tsimikas alacsonyabb osztályú helyi csapatokban pallérozódott, majd végül 18 éves korában figyelt fel rá az Olympiakosz, ahol első szezonjában még az utánpótláscsapatokban játszott, majd a következő szezonban már bemutatkozhatott a  felnőttek közt is. Már ez az átigazolás is bizonyította, hogy a görög fiú nem ijedős, a thesszaloniki és az athéni csapatok között ugyanis messze földön híres  a rivalizálás és az ezzel járó utálkodás.

Tsimikast ezzel együtt erős túlzás lenne tinédzser szenzációnak titulálni, hiszen a 15/16-os szezonban összesen három, míg a 16/17-es szezon első felében mindössze egy, azaz egy darab bajnoki mérkőzés jutott neki a nagycsapatban, így érthető módon  kölcsön is adták a  Esjberghez.

Itt ugyan végre legalább stabilan játéklehetőséget kapott (még ha a bajnokság színvonala még a görög első osztályétól is messze elmarad) és első felnőtt bajnoki találatát is megszerezte, de azért lássuk be még a görög se lehettek ekkor teljesen biztosak a sikersztoriban.

Valószínűleg ezért is döntöttek úgy anyaklubjánál, hogy az ifjú Tsimit - a mitológiai hasonlatnál maradva - amúgy Tajgetosz módjára a következő szezonban sokkal mélyebb vízbe vetik és ádáz kiesés elleni harcba küldik a holland első osztályba a Willem II-hez, nem mellesleg az ekkor szintén ott állomásozó liverpooli kölcsönjátékos Pedro Chirivella mellé.

Itt aztán derekasan helyt is állt Kosztasz barátunk, a szezont a csapat sikeresen bent maradással zárta, újdonsült balhátvédünk pedig minden sorozatot figyelembe véve hat góllal és négy gólpasszal fejezte be az idényt. Külön érdekesség egyébként, hogy a szezonban nem mást, mint a mi Gini Wijnaldumunk öccsét, Giliano WIjnaldumot szorította maga mögé a csapatban. A legfontosabb a mi sztorink szempontjából mégis az, hogy klub közeli értesülések szerint az itt töltött ideje alatt figyelt fel rá a Liverpool FC scouting csapata és került bele követendő ifjú tehetségek listájába.

A sikeres holland kirándulás aztán az meghozta az áttörést az Olympiakosznál is, hiszen a következő szezont már Tsimikassal a kezdőcsapatban kezdte meg a végül a bajnoki címről a PAOK mögött csúnyán lemaradó athéni élcsapat.  A tavalyi  idényben aztán összejött a bajnoki cím is és Tsimi is abszolút kulcsemberre nőtte ki magát, amit mi sem bizonyít jobban hogy harmincból huszonhét bajnoki mellett a csapat mind a tíz európai kupameccsén kezdett, így olyan nívós ellenfelek ellen kellett megmutatnia tudását, mint Lucas Moura, Serge Gnabry, Nicolas Pepe vagy a legutóbb épp Adama Traoré.

  A BL-ben a Bayern és a Spurs mögött megszerzett harmadik hely a csoportban, az EL-ben pedig az Arsenal drámai kiverése pedig kellően reflektorfénybe is állította őt, hiszen ezeken a  mérkőzéseken folyamatosan csapat egyik legjobbja volt, a mértékadó whoscored.com átlagosan a kifejezetten magasnak számító 7.17-es osztályzattal illette teljesítményét.

A teljes szezont gól nélkül, de minden sorozatban összesen hét assziszttal záró játékos görög bajnoki teljesítményét még talán nem lenne igazságos összevetni bármely más topligában játszó balhátvéd teljesítményével, ugyanakkor elvitathatatlan tény, hogy gyakorlatilag minden kulcs- támadó és védekező mutatóban messze kiemelkedett a mezőnyből a posztján. A támadó statok közül a legtöbb gólpassz (4), legtöbb sikeres csel (103), a legtöbb támadásvezetés (161) az ő nevéhez fűződik, míg ahogy a lenti ábrán láthatjátok a párharcmutatói is egészen kiemelkedőek.

De hogy mégis az almát is almával hasonlíthassuk össze az alábbi összevetésben a világ jelenlegi szerintünk legjobb balhátvédje mellé állítottuk, méghozzá kizárólag az európai kupamérkőzéseken mutatott teljesítmények alapján.

 Jól látjátok, dacára annak, hogy összességében az Olympiakosz jóval szerényebb képességű és ezáltal jóval védekezőbb szellemben játszó csapat volt Európában, Tsimikas mutatói nem hogy nem maradnak el Robertsonétól, hanem több esetben fölé is emelkednek. Persze a tíz-, illetve nyolc mérkőzésszám kis mintának számít, de nem mehetünk el a tény mellett, hogy a BL idei csoportkörös küzdelmei alatt Kostasé volt a legmagasabb mérkőzésenkénti pontos beadás, 2.2-es átlaggal, ezzel pedig a Trent Alexander-Arnold, Kevin De Bruyne, José Callejon triót utasította maga mögé.

Összességében előzetesen azt látjuk, hogy új igazolásunk Robbohoz hasonlóan viszonylag későn érő játékosnak számít, ugyanakkor első ránézésre teljesen hasonló erényekkel rendelkezik, mint skót  hátvédünk és ha őszintén belegondolunk a három éve nyolc millió fontért érkező,  majdnem 24 éves korára egy  darab (az is kieséssel záruló) PL szezont a CV-jében tudó Roberston akkori ázsiója semmivel nem volt feljebb, mint ifjú görög titánunké, akinek szintén végig kellett járnia a ranglétrát, mire ide eljutott.  Azt gondoljuk, hogy nyugodt szívvel dőlhetünk hátra és várhatjuk, hogy mit alkot az új vörös (vagy óceán-kékeszöld) Nike mezben.

Amit még érdemes tudni a srácról - és ezt a klubnak adott első interjújában el is mondta – hogy az egész családja évtizedes Liverpool szurkoló és ő is gyerekként mindig nekik szurkolt (mert is volna mást mondani persze), így otthon Thesszalonikiben most biztosan népünnepélyt tartanak.

 Aki pedig esetleg továbbra is fanyalogna, hogy játékosunk a görög ligából érkezik az ne felejtse, hogy az Olympiakosznál minden játékos - még ha szerényebb képességű ellenfelek ellen is - de hétről hétre hatalmas nyomás és eredménykényszer alatt játszik, ahol a fanatikus szurkolók fejvesztés terhe mellett emésztik meg akár csak bajnoki cím elmaradását is, így ebből a szempontból joggal reménykedhetünk benne, hogy Tsimi személyében egy kötélidegzetű, közben de folyamatosan győzelemre éhes mentalitású játékost ismerhetünk meg. Mi teljes vállszéleséggel szurkolni fogunk neki!