Ebben a cikkben kifejtem a véleményem a nagypályás futball egyik legnagyobb technikai problémájáról, amiről eddig még senki sem beszélt. Ezen kívül főleg taktikai szempontból fogom elemezni legjobb 16 csatáját, főleg az izgibb meccseket.

Tovább vizsgáljuk a 8 focistánkat akik kijutottak a VB-re.

Ezúttal a mágikus támadó triót és Grujicot vesszük górcső alá.

Két nap múlva startol az oroszországi vb és mi ennek apropóján megvizsgáljuk a 8 kijutott játékosunk lehetőségeit és szerepét hazájuk csapatában, illetve, hogy az adott válogatottak meddig juthatnak. 

Az első részben Hendo, Trent, Mignon és Lovren lesz terítéken. 

Vége. Pedig emlékszem, amikor az első forduló után voltunk csupán, és az emberek azt mondták mi lesz velünk, ha még egy Watfordot sem tudunk megverni. Jött a City és a Spurs elleni zakó, utóbbi után egy kissé kellemetlen érzés futott végig rajtam. Tudtam mennyire fantasztikus a csapatunk, és pont emiatt volt bennem egyfajta csalódottság. Bíztam a legjobbakban, az élet arra tanított, hogy ha még egy káosz közepén is állok, akkor se felejtsem el: végül minden helyre fog jönni, és csodás dolgok várnak ránk. Ha hajlandóak vagyunk tenni ezért. Nem tudom ki melyikre fogadott volna inkább a szezon két különböző pontján: arra, hogy az andalúzok ellen három gólos előnyből elszórakozott meccs után bejutunk a Bajnokok Ligája döntőjébe, vagy, hogy a lőtt gól és pont nélkül álló Crystal Palace végül mégis bent marad, Roy Hodgson kinevezésének pillanatában. Anélkül, hogy a kettő között messzebbre menő szakmai következtetéseket vonnánk le, a két történetben egy közös nevező van, ami nélkül egész biztos vagyok benne nem jöhetett volna létre egyik sem: a hit, hogy sikerülni fog.

Harmadik napja ért véget a döntőnk, én pedig még mindig nem értem az egész történtet. Próbálom a darabkákat összerakni, de valahogy nem illenek egymásba. Ahogyan faltuk a kilométereket az ukrán szerpentinen hazafele, értelmetlenül bambultam magam elé kisírt szemmel, és az önsajnálat legmélyebb bugyraiban próbáltam választ találni egy egyszerű kérdésre: miért így?

1. INDUL AZ UTAZÁS, CSAK ERRE VÁRTÁL

A Róma elleni elődöntőnek a végén szörnyen boldogok voltunk, mert tudtuk, hogy megyünk Kijevbe. Mint gyorsan kiderült, a szerkesztőségből ketten. Volt néhány nyitott kérdés, de ezek összességében csak arról voltak hivatottak dönteni, hogy jó, vagy fantasztikus lesz az utazásunk. Mi úgy gondoltuk, hogy életünk túrája előtt állunk, és ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy hetekig ezzel keltem és feküdtem: megyünk Kijevbe!

Szombaton szilánkosra tört a szívem.

Nem emlékszem mikor voltam annyire izgatott majd annyire csalódott, mint a BL-döntős érzelmi hullámvasúton.

Pedig semmi befolyásom nem volt az eseményekre.

Nem álltam készen futballról beszélni senkivel sem az elmúlt napokban, egészen addig, amíg a szeretett futballcsapatunk gondolt egyet, és bejelentette az első nyári igazolást.

Semmi értelme keseregni.

Nyilván szar érzés.

Szóval nem kell úgy tenni, mintha nem fájna ez a vereség.

Viszont én arra buzdítanám az összes - igazi - szurkolótársamat, hogy ne sajnáltassuk magunkat, ne küldözgessünk halálos fenyegetéseket Kariusnak, hanem használjuk ezt a szar érzést extra motivációnak a munkánkhoz, bármivel is foglalkozzunk.

Az idei szezon legutolsó és egyben legfontosabb mérkőzése következik. Nem is olyan messze tőlünk Kijevben a Bajnokok Ligája fináléjában Zidane Real Madridjával néz farkasszemet szeretett csapatunk.

Remélem Salah és Mané nem vette túl komolyan a böjtöt az elmúlt héten.

Kloppnak öt egymás után elveszített kupadöntő után most már tényleg itt lenne az ideje nyerni is valamit.

Ideális lenne, ha Lovren jó napot fogna ki és ha Trent anyukája finomat főzne tele fehérjével és vitaminnal.

Bobby pedig kitalálhatna egy épkézláb gólörömöt.

BL döntő, mi készen állunk!