Tulajdonképpen semmi olyan nem történt ma, ami miatt a kardunkba kéne dőlnünk. Játszottunk a közvetlen riválisunkkal egy meccset, ahol végül alulmaradtunk, és így legrosszabb esetben is csak négy pontra lesz az ötödik Chelsea tőlünk. Nyolc fordulóval a vége előtt. Ugye érezzük, hogy semmi nem dőlt még el? Sőt, szedjétek le a fejemet, de még a hasznunkra is válhat ez a vereség. Egy mondás szerint néha nyersz, néha tanulsz.
Mi történt a meccsen? Az első félidő a saját nevelésekről szólt. Rashford kétszer kihasználta annak a Trentnek a hibáját, aki ahogy az előző, úgy a mostani Derbin is végig idegesen, lámpalázasan, görcsösen játszott. Kiváló játékos lesz belőle, de mint Klopp is elmondta korábban, sokat kell még tanulnia. Ha 12 éve a Liverpoolt szolgálod teljesen természetes az egyik-másik eset, és biztos vagyok benne, hogy lesz még olyan rangadónk, ahol a fiú teljesítményét látva hálát adunk Istennek, amiért nekünk ajándékozta a fiút, és a szüleinek, amiért egy ilyen remek kölyköt neveltek fel. Én nem haragszom rá. Bosszantó hibák voltak igen, de nem haragszok. Tanul, tapasztal, fejlődik, és néhány éven belül posztján az egyik legjobb lesz nemzetközi szinten is.
Ikonikus kép a mérkőzésről. Trentnek ma nem ment, Rash pedig remekül használta ki a lehetőségeit. Személy szerint abban bízom, hogy a világbajnokságon mindkettejük csúcsformában játszhat majd, és az angolok is megmutatnak valamit magukból végre.