Két hét várakozás után újra bajnokit játszanak Hendersonék! Az ellenfél ezúttal a régi liverpooli ismerősünk vezette WHU, akikkel szombaton az Anfielden játszunk egy feltehetően egyoldalú mérkőzést.

Havi rendszerességgel jelentkező rovatunk ismét jelentkezik, ezúttal is nyakunkba vesszük Európát, hogy megnézzük hogyan teljesítettek kölcsönben lévő játékosaink. 

Igazi csapatként domináltuk a Portot. Akár azt is mondhatnám, hogy elvertük őket, mint zsugás a családi pótlékot. Az alábbiakban felfedjük, ki miként teljesített Szerda este, illetve hogyan adjunk be úgy a FIFA-ban, mint Trent Alexander-Arnold a portugál esőben.

Kilenc hosszú év után újra megmutatkoztunk a Bajnokok Ligájának kieséses szakaszában, nem is akárhogy. Akkor a Real Madridot múltuk felül egy Benayoun fejessel az első meccsen Spanyolországban, most pedig a portugál bajnoknak mutattuk meg, hogy focizunk a Mersey-parton. 

Közel két hónap múltán a Szerelmesek napján szeretett csapatunk újra a BL-ben vitézkedik, ahol a Porto gárdájával küzdünk meg a negyeddöntőbe jutásért. A párharc első mérkőzését Portugáliában az Estadio do Dragao-ban vívjuk. 

Új rovattal jelentkezik a Hunfield Road. A "Our Red Glasses" a szubjektivitás kényelmes francia ágyán elterülve igyekszik állást foglalni az egyének mellett egy a Klopptól megszokott öleléssel egybekötve, vagy épp az asztalra csapva az égbe kiáltani a gyenge teljesítmények láttán.

A mai meccs igazából se nem volt szórakoztató, se nem volt izgalmas. Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, szükség volt egy maximálisan koncentráló csapatra, egy kiválóan működő védelemre, és egy kapusra, aki a legutóbbi meccshez hasonlóan ismét bemutatott pár nagy védést.

A mérkőzés előtt Rafa tett nekünk szívességet, és a szarkákkal legyőzte Mourinhoékat, így ha mi nyerünk, két pontra közelítjük meg a második helyet. Különösen pikáns összecsapás volt ez, hiszen csak a keretben öt darab egykori Southampton játékos kapott helyet, amiből négy közvetlen tőlük érkezett. Gyakorlatilag felküldtük a lehető legerősebb kezdőnket, amit csak tudtunk. Henderson még a keretbe se lett nevezve, ellenben Lallana ott volt a padon. Változás inkább a középpályán történt, ezúttal Oxlade – Can – Wijnaldum hármas feladata volt a szentek támadásépítését megzavarni, és a félelmetesen teljesítő hármasunkat támogatni.

"De több játékost nem kaphattok tőlünk, Virgil volt az utolsó!" - Mondhatta Mauricio Jürgennek, aki játékosként fél évet töltött az Anfielden, Rafa segítőjeként pedig két évig állt klubunk szolgálatában 2008-2010 között.

Lassan célegyeneséhez érkezik a Premier League, már folynak a számolgatások, hogy még hány pont kell a célok eléréséhez, esetleg azok túlteljesítéséhez. Jürgen Klopp ugyan nem az a számolgatós fajta, de az elmúlt hetek instabilabb teljesítése miatt nagyon is szeretné a 3 pontot elhozni a St. Mary's-ből. 

„Egy jó kapus a vasvillába is belevetődik” – mondta Horti Gábor, a Sportklub valamelyik kevésbé értéktelen közvetítésén éjjel 4-kor egy Libertadores Kupa meccs 42. percében.

Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy Wanyama rakétája védhető volt, csak egy témába eső modern klasszikussal akartam elindítani az első alkotásom a Hunfield Road blogján.

Klopp a City elleni meccs előtt kijelentette, hogy a német szőke herceg lesz innentől az első számú kapusunk, ami a fiatal Liverpooli hölgyeken kívül sokakat nem hozott igazan lázba.

Bár még szó sincs róla, hogy Karius az eddigi teljesítményeivel bárkit is meggyőzött volna, én őszintén szólva támogatom ezt a döntését a mesternek és az alábbiakban megpróbálom kifejteni, miért.

Mignolet a 2013-14-es szezon óta védett nálunk, ahol többen – például Gary Nevillel es Jamie Carragherrel is egyetemben – úgy vélték, hogy ha Simon igazán a klasszis kategóriába tartozna, akkor az igazán fontos pillanatokban képes lett volna megmenteni a csapatot. Vagy Steven Gerrardot. (Bár nem vagyok biztos benne, hogy a kettő között van-e különbség.)

Miközben Hart parádézott az utolsó öt mindent eldöntő meccsen, Mignolet-nak sem volt túl sok igazi bakija, viszont van egy olyan érzésem, hogy ha Demba Ba De Gea-val vagy éppen Harttal nézett volna farkasszemet azon a tavaszi délutánon, akkor más végkimenetele lett volna a Liverpool szezonjának.

Egy alternatív univerzumban Mignolet véd, Gerrard a nyakába ugrik, a második félidőre újult erővel érkezünk, győzünk, és miénk a bajnoki cím. A valóságban? Nem így lett.

Nehéz bármit is mondani higgadt fejjel a mai meccs után, már csak azért is, mert nyilvánvalóan elvettek tőlünk két pontot. Nem kenyerem a bírózás, ahogyan a való életben is általában arra a kérdésre próbálok meg válaszolni, hogy én magam mit csinálhattam volna másképp, és, mert a szurkoló a saját csapatával szemben képtelen teljes mértékben objektív módon véleményt formálni, fenntartom a lehetőséget arra, hogy rosszul látom a dolgokat. Mégis, kimerem jelenteni, hogy a bírók teljes mértékben elvették tőlünk a lehetőséget arra, hogy most arról beszélhessünk: miért ez volt az egyik legnagyszerűbb győzelmünk az idei szezonban.