„Pánik Liverpoolban, távozásáról beszél Jüregen Klopp” – írta meg ma egy hazai újság online cikkében, és tett hasonlóan a legtöbb sportoldal. Tény és való, mesterünk valóban arról tett említést egy interjúban, hogy amennyiben kitölti szerződését, egy kicsit pihenni szeretne. Egy évet talán, aztán majd kiderül mi lesz. A probléma nem is feltétlen ezzel van, szerintem mindenki egyetért, ha azt mondom, a Liverpool kispadja egy idő után felemészti az embert, egyszerűen kifárasztja. Csodálatos, és nagyszerű klub, ahol a szurkolók a végletekig kiállnak a menedzser mellett. A 21. században egyetlen olyan menedzserről tudunk, akit vasvillával üldözött volna el mindenki, de ezen kívül a publikum türelmes, támogató. Még Rodgers is kapott egy utolsó esélyt azok után, hogy az utolsó fordulóban 6-1-re nyert ellenünk az azóta másodosztály darálójában őrlődő Stoke City.

Valahogy bármennyiszer is futok neki, nem sikerül megfogalmaznom tökéletesen, mennyire igénytelennek tartom az újságírás ezen formáját, és mennyire szánom azokat ezen a szakmán belül, akik kiengednek a kezük közül egy ilyen címet, és ráugranak a szenzációkeltésre. Nem adnak értéket hozzá, nem vonnak le ésszerű következtetést, csupán kiírják: „pánik Liverpolban!” – hétvégén annyira pánikba esett a csapat, hogy az Arsenal szurkolóit sikeresen hazaszállította a holdról a földre.

Ó, hát ide is elérkeztünk. Volt már veletek olyan, hogy valamit szerettetek volna, csak épp elkezdeni volt nehéz, aztán rájöttetek, hogy a cselekedeteink végül meghatározzák a dolgok későbbi alakulását? Nem fogok nektek hazudni, mert nem egy tökéletes képet akarok lefesteni, hanem a valóságot. Néha szörnyen lustának érzem magam, és hiába van egy jónak tűnő ötlet a fejemben, vagy mondanék el valamit, valahogy a folyamatos munka mellett nincs ingerem írni. Pedig igazából imádom, mint ezt az egészet is. Csak tudom, hogy részemről lehetne sokkal jobb is, és ha a mai napra gondolok, ismét az jut eszembe, a lustaság kishíján győzedelmeskedett. De csak majdnem, leginkább úgy tudnám jellemezni, mint Adrián hibáját: fájdalmas, mégsem végzetes.

Erőd.

Két forduló elteltével már csak két 100%-os csapat van már csak a Premier League-ban, de holnap délután ezt már csak egy csapat mondhatja el magáról, rosszabb esetben egyik sem. Holnap az az Arsenal érkezik hozzánk vendégségbe, akiknek újabban nem sok babér terem az Anfielden.

Ma este az Európai Szuperkupa döntőjében, amit a számunkra oly kedves Isztambulban rendeznek meg a Besiktas otthonában a Vodafone Parkban, az EL győztes Chelsea gárdájával mérkőzünk meg. 

Türelmetlenül vártuk ezt a napot, de végre eljött. Holnap kezdődik a Premiere League 2019/20-as idénye, amit Jürgen Kloppék nyitnak meg, ráadásul az Anfield közönsége előtt léphetnek pályára a frissen feljutott Champo bajnok Norwich City ellen. 

Nem mondhatnám, hogy túlzottan elizgultam volna az idei nyarat. Sőt mondok jobbat, nekem igazán még a Bajnokok Ligája győzelmet sem sikerült felfognom. A döntőt igen, talán még azt is, hogy pár nappal később ott sétáltam azon a gyepen a Wanda Metropolitanoban, amin a játékosaink hullajtották szent örömkönnyeiket. Fejben viszont még mindig a kettes metrón állok, a Pillangó utcánál bezárulnak az ajtók, kezemben a telefon amin a meccs megy. Trent úgy tesz, mintha hagyná Shaqnek, de aztán hirtelen mégis beadja a szögletet, Origi lő, Piqué hajszállal ér bele, de már késő, már gól, már bent van, a negyedik, a mindent eldöntő, én meg hirtelen üvölteni, bőgni, a mellettem álló nyakába tudnék ugrani, mindent egyszerre. Bővebben az estéről itt olvashatsz. Én még fejben valahol itt tartok, talán ezért sem tudtam megírni a madridi útról a beszámolót. Meg persze, mert egy lusta dög vagyok.  De itt és most megígérem – talán felelőtlenül – el fog készülni.

Spoiler - Once red, always red.

Sorozatunkban elérkeztünk a táblázat első felébe, ma az általunk a 10. helyre rangsorolt a másodéves szindrómával megküzdő háromszoros bajnok, Wolverhampton Wanderers otthonába és nyarába látogatunk el. 

Sorozatunk 10. részében a "B"  csapatunkhoz, a Southampton csapatához látogatunk. Ahhoz a Southamptonhoz, akik az elmúlt években a kieséssel vívtak macska egér harcot, de most a megfelelő emberrel visszatérhetnek a arra az útra ahonnan pár éve letértek. 

Ellenfeleinket bemutató sorozatunk kilencedik részéhez érkezett. A mai részben Londontól csak egy kőhajításra található Watfordhoz látogatunk el, akik a feljutásuk óta folyamatosan fejlődnek és lépkednek előre a tabellán.  

PL ellenfeleinket bemutató sorozatunkban elérkeztünk a középmezőny alsó régiójába, ahol elsőnek Londonba látogatunk a Crystal Palace otthonába, ahol nem csak Hodgson borzolja a kedélyeket.