Folytatjuk újdonsült sorozatunk, a Kukkert, melynek első részében az Atleti elleni meccs utózöngéit emésztettük meg végleg, és hagytuk magunk mögött. Ezúttal egy kicsit merészebb témát boncolgatunk, a tékozló fiúét, akinek eligazolásakor talán senki nem gondolta volna, hogy bármikor felmerül a visszatérése. A helyzet azonban az, hogy az idei évben folyamatos jelleggel bukkan fel a téma, és Raheem is több alkalommal adott hízelgő hangvételű választ a klubunkkal kapcsolatos kérdésre.

Új rovat indul a Hunfield Roadon, hiszen nálunk továbbra sem áll meg az élet, a célunk folyamatosan olvasnivalóval jelentkezni számotokra, és szórakoztatni titeket. A meccsek nekünk is hiányoznak, hiszen mostanra már vélhetően ismét mi lennénk a legboldogabb szurkolók a bolygón, Henderson meg messzi földön híres toporgását fejleszthette volna tökélyre angol földön, bezsebelve ezzel a szezon harmadik trófeáját. Ehelyett azonban a futball lélegeztető gépen, a világot egy gyilkos kor sanyargatja, mi nekünk pedig utolsó emlékünk a kép, amin európai duplázásunkról szőtt álmainkat a csontig hatoló valóság szakítja szét.

Mégis, azóta immáron eltelt közel egy hónap, valahogy mindenki igyekezett berendezkedni a lakásában, és az akkor még égetően ható fájdalom is enyhülhetett. A szerkesztőségben ennek megfelelően indítjuk útjára a Kukkert, amivel hétről hétre vesézünk ki írásos formában egy-egy témát. Mivel mással kezdhetnénk, mint a kérdéssel, ami karantén alá helyezi a legismertebb közhelyek egyikét: ne sírj, mert vége lett, mosolyogj,  mert megtörtént.

Kissé álmos fejjel ébredtem fel, és kaptam a telefonom után, hogy megnézzem, mennyi az idő. Az a baj az ilyen "korai kezdésekkel", hogy az ember egy hosszúra nyúlt - reggelig tartó - éjszaka után hajlamos elaludni a kezdést, ami problémás, főleg, ha amúgy ő csinálja a közvetítést is. Szerencsére azonban az ébredéstől számítva még nettó 25 perc állt rendelkezésemre, ami nem csak a reggeliebédem beszerzésére volt elegendő, de arra is, hogy nyugtázzam: a mai kiváló alkalom elindulni felfelé egy hegyen, és tudatni a világgal: a Liverpool hivatalosan is visszatért a téli szünetről.

Holnap kora délután ismét egy kiesőjelölt csapat ellen mérkőzünk meg. Az a Bournemouth látogat az Anfieldre, akik már az ötödik évüket tapossák a PL-ben és rendre a kiesőjelöltek között tarják őket számon, de ők mindig rácáfoltak a kétkedőkre, egészen eddig. 

A héten már második PL meccsét játssza csapatunk, a 28. fordulóban Watfordba látogat csapatunk és a tabella 19. helyén szerénykedő Lódarazsakkal mérkőzünk meg a Vicarage Roadon. 

Újabb rekordokat döntöttünk meg a téli szünet utáni első bajnoki győzelemmel, amit azonban nem volt könnyű megszerezni. A viharos széllel nehezített mérkőzésen végül két zseni összjátékának és a stabil kapusteljesítménynek köszönhetően nyertünk. 

Fotó: liverpoolfc

Egy kisebb pihenő után újra folytatódik a világ legerősebb bajnokságának a Premier Leaguenak a pontvadászata. Csapatunk szombat délután kelet-Angliába a Norwich városába utazik, hogy a Carrow Roadon megmérkőzzünk a Kanárik csapatával. 

Sokan tették már fel nekem a kérdést: “Mitől olyan különleges Henderson?” Ilyenkor mindig Jordan mentalitása ugrott be. Az attitűdje mindig is megkérdőjelezhetetlen volt. “Jó, jó, de ezenkívül mégis mi az, amiben jobb, mint a többi játékos? Mitől klasszis számodra Jordan Henderson?” Kíváncsi vagy a válaszra? Akkor tarts velünk!

“Here’s to you Jordan Henderson!” 

Szerdán meccsszámban beértük a mezőnyt, akiknek ez rossz hír, hiszen az üldözőknek még nagyobb szakadékot kellene átugraniuk, hogy utolérjenek minket. Viszont továbbra sincs megállás, mert holnap délután újabb megoldandó feladat vár a csapatra. Szombat délután az a Southampton vár Robertsonékra, akik december közepén még a kieső helyeken voltak megtalálhatóak, mostanra pedig már a táblázat első felében foglalnak helyet. 

Van valami érdekes abban, ahogyan ezt a januárt abszolváltuk. A múltkori kupameccset követően azon gondolkodtam, mennyire piszok szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen talán az első olyan meccsünk volt, amin joggal lehettünk mérgesek… nem is a csapatra, inkább arra a rutintalanságra, ami egy harmadosztályú ellenféllel szemben – mondjuk ki – ciki, kétgólos előny elszórakozását eredményezte. Rutintalanság alatt persze nem a felnőtteket értem, az ő hibáikat inkább fognám egy rossz napra, sokkal jobban írnám fiataljaink tehetetlenségére, akik komoly leckét kaptak abból milyen, ha egy ponton eltűnik a koncentráció, és több gólos előny birtokában azt hiszik, vége a meccsnek az 50. percben. A visszavágón nem tudom mi lesz, és egyelőre nem is érdekel, de pár mondatban szerettem volna róla beszélni, hiszen ha át szeretném vezetni a mai találkozóra, egy dologban voltam biztos: ma már egy teljesen másik Liverpoolt látunk, a kijelentésem pedig legkevésbé sem a kezdő teljes cseréjére vonatkozik.