Holnap szombat és visszatérnek a Premier League küzdelmei a válogatott meccsek miatti szünet után. Csapatunk rögtön egy rangadóval folytatja a szereplést és a Tottenham vendégeként fog pályára lépni.

Túl vagyunk a válogatott szüneten, ami számunkra mindig körömrágós, de most sikerült sérülés nélkül lehozni - khmmm Lallana. A Premier League 5. fordulójában a Tottenham gárdájához látogatunk a Wembley-be. Ezzel a mérkőzéssel egy hosszú sorozatot kezdünk kezdünk meg. 

A Fenway Sports Group 2010 októberében vette meg szeretett csapatunkat kb. 300 millió fontért.

Ekkor a Pool már éppen leszálló ágon volt a Benitez éra sikerei után, és épp most jött 6 olyan év, ahol az átlagos helyezésünk valahol a hatodik és a hetedik között lehetett, persze a 2013/14-és második helyezéstől eltekintve.

Nézzünk utána, hogy a jelenlegi tulajoknak mi volt a 10 legjobb igazolása…

Csak a vak nem látja, hogy Alisson Becker személyében minőségi hálóőr érkezett az Anfieldre. Úgy kellett a kapusposztra, mint Virgil anno a védelem tengelyébe, újabb építőelemként Kloppó impozáns Lego-kastélyába. És bár a Liverpool négyből négyes mutatóval kezdett először, amióta Premier League-nek hívják a sorozatot, és mindössze egy gólt kapott eddig (ami a legalacsonyabb érték idén természetesen), mindenki azzal az egy góllal és a brazil kapus cseszegetésével van elfoglalva. De mire a filléres irónia?

Az Erasmus cserediák programban lévő játékosainkat nyomon követő rovatunk újra jelentkezik. Szezon végéig havi rendszerességgel leosztályozzuk teljesítményüket. Első alkalommal nem is hagyjuk el a szigetországot. 

Nem olyan rég felröppentek olyan hírek, hogy a Liverpool majdnem a Chelsea, Manchester City és a Paris Saint-Germain sokak által ””kedvelt”” könnyebb útját követheti, ugyanis a manchesteri kékek tulajdonosának, Mansour sejknek unokatestvére, Khaled Bin Zayed Al Nehayan meg akarta venni a Liverpool FC-t közel 2 milliárd fontért még 2017 végén. Maga a hír csak most Augusztus végén került a nyilvánosság elé, sok-sok szurkolót megijesztvén, hogy szeretett csapatuk majdnem egy sejk kezébe került.

Tökéletes mérleggel, bár közel sem tökéletes játékkal maradunk a tabella élén, de a nagy csapatok rondán, csúnyán, csibészesen is tudnak futballmeccseket nyerni. Ez a mai mindenképp ebbe a kategóriába tartozott.

Jól kezdtük a meccset, már az első tíz percben 3-0-ra vezethettünk volna.

Tegnap kisorsolták a BL csoportokat és annak menetrendjét, csapatunkhoz Fortuna nem igazán volt kegyes, meg kell küzdeni majd a továbbjutással rendesen. Mellette a bajnokságban is nehéz sorsolás jutott, így már ősszel 100%-os hőfokon kell égnie a srácoknak. Viszont amíg ez a roppant megterhelő sorozat kezdetét nem veszi addig is van mire fókuszálni, elsőnek itt van a Leicester City, akikhez szombaton ebédre vagyunk hivatalosak. 

Mi lehetett az oka, hogy Owen és Fernando Torres, világklasszis csatáraink ontották vörös mezben a gólokat, majd aztán elmentek és kiégtek? Amíg Drogba, Rooney vagy Henry a többi nagy csapat csatárai akár tíz vagy több évig is tudták tartani klasszisformájukat a csapatukban és csak pályafutásuk zenitje után igazoltak máshova és így is legendaként vannak emlegetve az adott csapatnál, addig a Klopp előtti időkben két legjobb csatárunk, akiktől a legtöbbet várták Liverpoolban, mégis távoztak karrierjük csúcsán, cserben hagyva a csapatot, hogy aztán csak önmaguk árnyékai legyenek.

Akkor már a sokadik vitán voltunk túl, csak mi ketten, anya legtöbbször dolgozott. Én már alig vártam, hogy elköltözhessek otthonról, mert pontosan tudtam mennyivel könnyebb lenne mindenkinek az élete tőle. Gyűlöltem otthon lenni, mert sosem tudtam mikor veszi kezdetét egy olyan „beszélgetés”, aminek a célja lelkileg megerőszakolni a másikat, és a végén kilyukadni egy olyan mondathoz, ami nem is emlékszek hány alkalommal hangzott el kellően mély undorral nyakon öntve: „Egy utolsó szarházi kis geci vagy, belőled is pont ugyanolyan csöves senki lesz, mint apádból!”

Ukrajna, Kijev, 2018. május