Hónapokig szenvedtünk elvonási tünetekben azt kérdezve, mikor kezdődik már végre, és tettük mindezt úgy, hogy a várakozás csak még égetőbbé vált abban a tudatban: piszok jó csapat épül. Aztán jöttek a felkészülési meccsek, úgy osztogattuk a pofonokat, mint Bud Spencer és Terence Hill anno. Az első fordulóban azonban egy olyan West Ham ellen kezdtünk, akik jó nevű játékosokkal töltötték fel a keretüket, és kimondva, kimondatlanul is bejelentkeztek a felsőház 7-8. helyére. A kérdés pedig az volt, sikerül-e hasonló dominanciát mutatnunk, mint a felkészülés során?
